Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

6 Az országgyűlés képviselőházának szakaiban. Magyarország ezt a hűséget — akárhányszor nemzeti létének kockáztatása mellett is — megtartotta, azonban néha még most is azt tapasztaljuk, hogy nem áll szerencsésen a dolog. Mindig meglepetéseknek vagyunk kitéve Délről és ha a másik nagyhatalomra, az északi nagyhatalomra, Britanniára gondolunk, s ha mi azokra a differenciákra gondolunk, amelyek jelenleg is Észak . és Dél között még mindig fennállanak, ránk nézve kívánatos lenne, hogy mi az északi nagyhatalommal rossz viszonyba semmiképpen ne jussunk. (Igaz! Úgy van! Helyeslés.) Az északi nagyhatalomban nekünk nagy barátaink vannak, úgy a parlamentben, mint a társadalomban, sőt a királyi trónon is. (Igaz! Ügy van!) A magyar nemzetnek és Magyarországnak rendkívül érdekében áll, hogy azt a barátságot és rokonszenvet és azt az érdeklődést, amelyet a brit világbirodalomban tapasztal, gyümölcsöztesse, ápolja és folyton gondozza. Mélyen t. Képviselőház! A másik kérdés, a lengyel-kérdés. Lengyelország nincs a befejezés állapotában. Roppant törekvéseket és roppant nagy lelki diszpozíciót látunk arranézve, hogy Lengyelország nagyhatalommá váljék. Ha ez sikerülne, az a magyar nemzetnek elsőrangú szerencséje lenne. (Ügy van! a baloldalon,) A magyar nemzetnek folyton egyengetnie kell az utat a Visztula partjától egészen a Tiberisig. (Haám Artúr: Csinálja is!) Ismételve szó volt a dunai hatalmakról. A dunai hatalmak egyesítése természetesen nem sikerül és nem sikerülhet, az objektív állapot és az objektív okok miatt. A gazdasági kérdéseket a politikai kérdésektől teljesen és tökéletesen elválasztani lehetetlen. Friedrich István t. képviselőtársam a múltkor itt rendkívül szorgalmazta és sürgette, hogy valamiképpen vegyük fel az összeköttetéseket azokkal a hatalmakkal, amelyekkel együtt voltunk valamikor és egy gazdasági életet éltünk. Ö ezt rendkívül sürgősnek tartotta és rendkívül siettette. Ha ebeknek a hatalmaknak útját egyengetni lehet Róma felé, az itáliai hatalom felé, aktkor Magyarország — úgy gondolom — mindig hajlandó lesz ezt megtenni. A külügy miniszter úr rendkívül precíz és rendkívül meggondolt feleletet adott. Az egésa európai sajtóban megfelelően honorálták ezt a nagyon praeeoncipiált és nagyon korrekt és precíz választ. A külügy miniszter úr roppant nagy hajlékonyságot mutatott és semaninemű szenvedéllyel nem neszéit. Roppant engedékenységet mutatott és hajlamot. A külügyminiszter úr annyira 'ment, hogy ennél tovább menni magyar emberinek nem lehet. Nincs igazság semmiképpen sem ama hatalmak között, amelyek között egyeztetéseket akarnának a külföldi államok. Az objektív igazásg hiánya .mellett teljes (képtelenség lesz, hogy ezeket a hatalmakat sorsukra nézve bárminemű kapcsolatba hozni lehessen. Mind a két részen, a politikai és gazdasági részen egyformán haladni kell és ha azt látom, hogy a dolgok nem mennek olyan sebesen, mint ahogyan lelkünk kívánná, ehhez valóban türelem kell. A magyar sors a imái körülmények (között ezt a türelmet melkünk feltétlenül diktálja és ehhez kell szabnunk magunkat. (Egy hang a baloldalon: Nagyon helyes!) Mélyen t. Képviselőház! Miután én a jelenlegi törekvésekben nem látom eléggé ki168. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. fejezve az erőknek azt az egyesítését, amelyre úgy bel-, mint külpolitikai szempontból feltétlenül szükség lenne az országban lévő jóakaratú elemek között, azért én ezt az appropriates javaslatot nem tudom magamévá tenni és elfogadni. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Baross Gábor képviselő úr. Baross Gábor: T. Ház! Előttem szólott E.raszt Sándor mélyen t. képviselőtársamnak beszéde kétségtelenül mély iböleseséggel és magas világszemlélettel volt átitatva, azonban úgy vettem észre, mintha a beszéd hangneme egy kissé pesszimista lett volna. Talán egy kissé világosabb tónust ennek a beszédnek egyedül az a megállapítása adott, hogy ebben az országban nyugalom van. En azt hiszem, éppen az a hatalmi túltengés, ahogyan Ernszt ő excellenciája magát kifejezni méltóztatott, amit apómban én talán inkább aktivitásnak neveznék: együk oka az ország beibékéjének, amely belbékét nélkülözhetetlennek, sőt egyedül fontosnak tartok a mai közgazdasági, politikai és nemzetközi viszonyok közepette. T. Ház! Az appropriáeiós törvényjavaslat tárgyalása amúgyis elsősorban politikai kérdés, mert hiszen a kormánynak adandó az a felhatalmazás, hogy a költségvetésben előirányzott kiadásokat folyóvá tehesse éís az . előirányzott bevételeket beszedhesse, minden időkben elsőrendű politikai bizalmi kérdés volt. Én tehát levonva ennek a megállapításnak a következményeit, merőben a politikai életből merített érvekkel óhajtanám indokolni bizalmi szavazatornalt, azt a szavaztí>mat, amellyel az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadom. Nem kívánok tehát foglalkqzni például azzal, hogy korunk _ pénzügyi elméletrés gyakorlati*-— tanulsé

gai milyen módon érvény

estHs^k„-ie magyar állam háztartásában, vagy, hogy a közteherviselés magyar rendszere milyen módon egyeztethető össze a magyar gazdasági élet jelenségeivel. (Gyömörey Sándor: Sehogyan sem!) Nem kívánok foglalkozni azzal sem, hogy kereskedelmi politikánk célkitűzései és módszerei a jelen és jövő szempontjából megfelelők-e s azzal sem foglalkoznék ezúttal, hogy a földmívelésügyi táráéiban előirányzott tété lek a földmívelésügyi politikának milyen érdekes és értékes törekvéseire vetnek fényt. Az iparügyi miniszter úr tárcájának "költségvetésében és költségvetési beszédében megnyilvánuló ipari politikát sem kívánnám most bővebben méltatni és nem óhajtok időzni a kor- /** meny külpolitikájánál sem, amely pedig mézelem szerint fényesen bizonyítja az ország függetlenségének lehetőségeit, élni akarását^ és élni tudását. Ismétlem, kizárólag- a mai közéletből vett politikai érvekkel óhajtom indokolni szavazatomat. T. Ház! A világtörténelem tanítása szerint a politikai rendszerek sikeréhez minden időben két főfontosségú alaptényező volt szükséges: az egyik az az erkölcsi elv, amelyen egy kormányrendszer felépül, a másik az az egyéniség, aki az erkölcsi elvet érvényesíteni tudta-. Ennek a történelmi tanulságnak a logikája kristállytiszita és cáfolhatatlan. Csak az erkölcsi magaslatokon álló politikai elveknek van az a • súlya és átülő ereje, hogT a népek. — gyakor- M lati értéküket felismerve és elfogadva, — kormányzati programmá tescyék azokat. De ahhoz, hogy az ilyen erkölcsi elvek a gyakorlati kor-