Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-146

4-6. ülése 1936 június 15-én, hétfőn. 118 Az országgyűlés képviselőházának vénynek alapján kibocsátottak. Láttuk a t. kormánynak azt a keserves küzdelmét is, hogy akar bizonyos irányban reformokat, de nem tudja ezeket a reformokat megvalóstíani azért, mert beleütközik a nagy vagyoni erők ellenzésébe. Hiába, ez í|gy van t. miniszter úr. Most képzeljük el azt, hogy amikor a törvényhozás porondján, a nyilt színen lévő kérdésekben látjuk azt, hogy a nagy vagyoni erők el tudnak gáncsolni egyes reformokat, akkor elképzelhetjük, hogy a parlament megvitatása elé nem kerülő egyes problémáknál milyen óriási befolyás érvényesül. Ez vezetett nemcsak Franciaországban, hanem nálunk is oda, hogy a Nemzeti Bank most már csakugyan abszolúte állammá vált az államban, amit most jó későn Franciaországban is észrevesznek. Látjuk, hogy a devizagazdálkodásban és egyéb kérdésekben ma .már nem ura a kormány a helyzetnek, sőt a törvényhozás sem, mert mindezeknek iá rendeleteiknek jóvoltából a Nemzeti Bank egy mindenki fölé emelkedő hatalom lett ebben az országban és inkább döntenek az ország sorsa felett a Nemzetig Bank nagyrészvényesei, mint az orszáig közérdeke, vagy az ország népmilliói. Nem hiszem el a kormányról, hogy ilyen súlyos, sajnálatos, végzetes tévedéseket elkövetett volna, ha rá nem, kényszerítik más, titokban dolgozó erők arra, amit mi itt, például a tejkérdés'ben látunk. A gazdának 6—7 fillérért oda kell adnia azt a.tejet, amelyet mi 32 fillérért veszünk. Valahogyan belemenne ebbe a városi lakosság, ha tudná, látná, hogy a gazdáknak, különösen a kisgazdáknak ebből hasznuk van, de íme a kivételes kormányzás jóvoltából odajutottunk, hogy nem tudjuk megtejteni^ a rejtélyt, hová lesz a hat és a harminckét fillér közti nagy différenciai Mindezzel a igazdákon nem segítünk. Csakis az a lelkület, az a szellem, az a könnyelműség, amelyet ez a törvény eddig lehetővé tett, vihetett odáig, hogy végre a kisgazdaadósságrendezésből az ezerholdasok adósságrendezése lett* Mire azt a legutóbbi törvényt meghoztuk, annyi befejezett tény állt elő a korábban kibocsátott rendeletek folytán, hogy nem tudtuk már ezt a nagy nemzeti ajándékot tisztán csak azoknak a százezreknek biztosítani, akiket az megilletett volna. Az megint pártpropaganda kérdése, hogy viszont az ipar és a kereskedelem, különösen a kisipar és kiskereskedelem javára nem látunk a kivételes intézkedések, rendeletek közt egyetlenegyet sem. Igen, mert a pártpropagandának erre nem volt szükséige, pedig a kisiparosság, a kiskereskedők, a szabadfoglalkozású szellemi munkások mind odatartoznának a nemzet testéhez és ezek javára nincsenek ilyen rendelkezések, ellenhen van motalkó árfelemelés, amint t. barátom említette, van cukorár felemelés és sok mindenféle más emelés, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mindaz, amit a kartelek ereje kikényszerít a kormányból. Amikor látjuk a karteleknek ezt az ijesztő hatalmát, — meg vagyok róla győződve, a mi uiszter uraknak akaratuk és gusztusok ellenére kell belemenniök ezekbe a dolgokba — akkor ilyen körülmények között még egy il ven felhatalmazást a t, kormánynak megadni nem lehet, (Mózes Sándor: Mirevaló a párttöbbség?) sőt kérdem, nem, keljene-e a kétségbeejtő végveszély sikoltásával ezzel itt szembeszállnunk és ennek a parlamentnek is valóságos harctérré átalakulnia, hogy ez ellen tiltakozzunk? (Zajos helyesif

s a bal- és a ssélsőbaloldalon.) A régi világban egy ilyen törvényjavaslatot nem lehetett volna idehozni a nélkül, hogy itt minden padot szét ne törjenek. (Mózes Sándor: Inkább mi is kivé zettetnénk magunkat a rendőrökkel!) A nemzet jogait elkobzó, a nemzet erkölcsi érzéseivel is szembehelyezkedő, anyagi érdekeivel is szembehelyezkedő, de a józan ésszel is szembehelyezkedő ilyen súlyos, nagy horderejű törvényjavaslat még nem fordult meg a törvényhozás előtt a mostani viszonyok mellett sem. (Mezes Sándor: Nincs semmi szükség rá!) Hát mit tehet a t. kormány ennek a törvényjavaslatnak az alapján! Amint már felsoroltam, tehette mindazt, amit tett. A kisgazdák védelme címén a tei árát felemelte akkor, amikor a vége az lett, hogy a kisgazdáknál viszont a termelői ár lecsökkent. Panaszkodtak itt a képviselőtársaink, Éber Antal t. képviselőtársam mutatta ki a napokban, hogy mi lett ebből a kivételes jogból: lett az egykéz rendszer, amely a kisgazdák háta mögé bújva megint a kisgazdák rovására kiviteli kereskedelmünket úgyszólván a Hangyának és még egy-két kéznek juttatta. Kimu tattá a t. képviselőtársam itt, hogy a Hangya is, amelyet úgy vettek, hogy az voltaképpen a kisgazdák állatait gyűjti össze és viszi ki, a nagygazdák állatait szedte össze, vitte ki és a kisgazdák a kivitelből úgyszólván telje sen kimaradtak. De még a nagygazdák is rosszul jártak, mert hiszen a helyzet az, hogy az ennek a törvénynek az alapján kibocsátott kormányrendeletek folytán minden nagy* gazdának minden kiszállított marha után 50—60 pengőt kell darabonként leadnia a Hangyának, el nem tekintve attól, hogy a Mezőgazdák Szövetkezetének is 2%-ot -kell adni az árból számlázás címén. Ezek a rendelkezések tették lehetővé, hogy tavaly az élő és vágott sertés kivitelére alakulhatott egy szövetkezet, amely 20 pengős részvényeket kibocsátva az 5—6—10—20 ezer holdasokat Összeszedte, hogy azokat ő képviseli, jegyeztetett minden ilyen 5000 és 10.000 holdas uradalommal néhány részjegyet és bekönyvelte az egész országot, körülbelül 900.000 holdat, azt mondta, hogy ezen a réven ő képviseli ezt a 900.000 holdat és ezen az alapon kényszerítette ki a kormánytól, hogy olyan nagy kontingensben részesüljön, amilyenben az egész kisgazdatársadalom nem részesült. Ilyen korrupcióra, ilyen panamákra, ilyen erkölcstelenségekre, ilyen, a magángazdasági rend ellen irányuló merényletekre alkalmas ez a törvény még akkor is, ha viszont látjuk, tudjuk is, hogy a miniszter urak becsületes szándékkal adják ki az intézkedéseiket és rendelkezéseiket. Ha még^ hozzávesszük, hogy jöhet rosszindulatig kormány, lehetnek olyan miniszterek, akik ezzel vissza akarnak élni, t akkor tessék elképzelni, hogy amikor a törvény jóhiszemű végrehajtása és kezelése mellett is ilyen súlyos merényletek, ilyen súlyos károsodások történhetnek, akkor a rosszakarat ezen a területen mit tehet. Nincs semmi korlátja, semmiféle akadálya annak, hogy ezzel a törvénnyel a legtökéletesebb abszolutizmust és diktatúrát megvalósíthassák. (Ügy van! a baloldalon. — Kun Béla: Ezzel mindent lehet!) Az orosz cár sem kért magának soha nagyobb jogot, de Stalinék sem kérnek nagyobb jogot, mint azt, hogy ők az ország költségvetését úgy ^állíthassák össze, ahogyan akarják, vagy ha összeállította is a