Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-146

Az országgyűlés képviselőházának 1J/.6. ülése 1936 június 15-én, hétfőn. 143 Hertelendy Miklós: Statáriális jogról is lehet szó!) T. Ház! Hogy mi a diktatúra és mi a statáriális jog, azt, azt hiszem, nem kell itt, a Házban bővebben kifejtenem. (Bródy Ernő: Háború! — Zaj a baloldalon.) Az teljesen más dolog. A statáriális jog benne van a magyar alkotmányban, magyar törvényekben van szabályozva. Ami ellen én állást foglalok, az annak még a lehetősége is, hogy akadhasson a magyar állam alkotmányos életében olyan zavar, amely indokolhatná, hogy bárki, félretéve letett esküjét, a diktatúra eszközeihez nyúljon. Ha pedig van valamely olyan hiányossága a magyar alkotmánynak, — én nem látom, t. Ház, legalább is a mechanikus működésében az alkotmányos szerveknek — amely ilyen veszélyt rejt magában, akkor az a kötelességünk, hogy ezt a hibát, vagy ezt a lehetőséget kiküszöböljük, de semmiesetre sem szabad olyan megoldáshoz nyúlnunk, ahol a minden diktatúrát igazoló »salus rei publicae« elvének felhívásával való diktatúrára lehetne áttérni. Sztranyavszky t. képviselőtársam gyakorlati megállapításokat is tett abban az irányban,hogy ő magas pozíciójából nem látott olyan jelenségeket, amelyek a diktatúrára való törekvést árulnák el. Az a kérdés, t. Ház, hogyan fogjuk fel a diktatúrát. Lehet a diktatúrát olyan romantikusan is felfogni, amint a történelem során néha jelentkezett, hogy az ember maga elé képzel egy tábornokot, aki csapatok élén bevonul a parlamentbe és szétzavarja a parlamentet, vagy megjelenik lovaglóostorral és egyszerűen hazaküldi a törvényhozókat. Ez a romantikus módja. Az új államélet a dikta, túráknak már egészen más válfaját testesítette meg : megtestesítette az egypárt-uralomra felépített diktatúrák intézményét (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) és ezek az egypárt-uralomra felépített diktatúrák nem mindig jelentkeznek ilyen brutális külsőségekben; sokszor egyenesen az alkotmányosság látszatában jelentkeznek, sokszor megtartják a keretet és csak a lényegét veszik ki magából az eljárásból, sokszor hivatkoznak arra, hogy ők az igazi demokrácia képviselői, mert plebiseitumot rendelnek el, már jóelőre gondoskodván arról, hogy az ezen plebiscituni kialakulásához szükséges szabadság, agitáció, sajtó és a többi ne álljon rendelkezésre. (Farkas István: A csendőr, a rendőr megcsinálja!) T. Ház! Ez az a diktatúra, amikor az államhatalom és a párthatalom valami csodálatos perszonálunióba lép. Ezt a perszonáluniót néha megtestesíti a főispán, néha a községi orvos, néha a szülésznő, néha a jegyző. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ezek azok az egyének, akiknek személyében egy csodálatos perszonálunió jön létre, mert személyükben egyesül az államhatalom és a párthatalom, egyesül az államhatalomnak a letett eskü alapján megkövetelhető parancsa és egyesül a pártvezetőségtől kapott külön rendelkezés. Ha tehát én a pártdiktatúra lehetőségét nem abból a romantikus szempontból, hanem a gyakorlati életnek ebből a képéből merítem, akkor sajnos, meg kell állapítanom, hogy igen t.^ képviselőtársamnak az a megállapítása, hogy ő nem lát pártdiktatúrára való törekvést, bizonyos tekintetben korrigálásra szorul, mert ezt a törekvést letagadni nem lehet, ezt valamennyien látjuk, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon.) hogy igenis, szisztematikusan az államhatalom és a párthatalom azonosítására törekszenek, szisztematikusan törekszenek a párthatalmat a közigazgatás vezetőivel azonosítani és ezáltal, igenis, diktatórikus kormányzatot teremteni. Végeredményben mi az a diktatúra ? Az, amikor a végrehajtó hatalom szerencsésen elnyervén a hatalmat, függetleníteni igyekszik magát a közvéleménytől és azoktól^ az institúcióktól, amelyeket az alkotmány éppen azért állít fel, hogy a végrehajtó hatalom, útját és irányát kijelöljék. Hogy ez lehetséges legyen, ahhoz nem kell semmi más, mint hogy a végrehajtó hatalom valóban függetlenítse is magát a közvéleménytől. Azt mondják: hát itt van a parlament. Itt van a parlament, t. Ház, ez azonban csak akkor teljesítené szerepét a diktatúrával szemben, ha felelős volna magának a nemzetnek, de amíg a parlament a felelősséget csak a kormány iránt érzi, amelynek létrejöttét köszönheti, addig iszerepét betölteni nem tudja. Ez a körülmény az, amiért én a jelenlegi kormánynak a kért felhatalmazást bizalom okából sem tudom megadni

% De nemcsak a bizalmatlanság vezet engem. Még ha bizalmam volna is a kormány általános politikája iránt, őszintén megmondom, akkor sem volnék abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjam. Mi itt vitatkozunk — amint én is tettem, a képviselőház elnöke is teszi — a diktatúráról, annak jelentkezéséről és amíg itt elméleteket fejtegetünk, "hem akarjuk észrevenni, hogy egy-egy ilyen törvényjavaslattal a diktatúra a maga valóságában már jelentkezik is. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Lázár Andor igazságügy minisztelr: Éppen az ellenkezője áll!) Azt mondja az igen t. igazságügyminiszter úr, hogy az ellenkezője áll. Miért az ellenkezője? (Lázár Andor igazságügyminiszter: Majd megmagyarázom!) Azért, — én már ismerem a miniszter urat pár éve — mert a diktatúrának éppen nincs ellene az, hogy a kormány idejön és a parlamenttől kér felhatalmazást. Azt hiszem, a miniszter úrnak ez a gondolat járt az agyában. Leszek bátor erre válaszolni, egyelőre azonban, azt hiszem, nem fog ártani, ha ebben a vakáció előtti hangulatban el is olvassuk azt az alaptörvényt, amelyet most prolongálni akarunk. Ebből az alaptörvényből csak három rëvid bekezdést ismertetek, amelyek megmondják, hogy mire ad újra felhatalmazást a Ház a kormánynak. Mi most újabb egy évre meghoszszabbítjuk az 1931:XXVI. tc.-ben nyert felhatalmazást. Elhagyom azokat a részeket, amelyek az idők folyamán elvesztették aktualitásukat, nevezetesen azt a részt, amely az 1931-ben kiadott szükségrendeletek jóváhagyására vonatkozik. Az 1931:XXVI. te, 2. §-a a következőképpen szól (olvassa): »A minisztérium mindaddig, amíg azt a gazdasági és hitelélet rendjének megóvása szükségessé teszi, e célok érdekében rendelettel magánjogi és eljárási, úgyszintén a törvényhozás hatáskörébe tartozó egyéb rendelkezéseket is tehet.« A 4. §. 1. bekezdése pedig a következőképpen hangzik (olvassa): »Utasíttatik a minisztérium, hogy egyrészt az állami kiadások csökkentése, másrészt az állami bevételek fokozása érdekében ^— amennyiben szükséges, esetleg a közszolgáltatások törvényben megállapított mértékének felemelésével és új közszolgáltatások elrendelésével is — tegyen meg minden intézkedést, amely szükséges arra, 20*