Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-145
136 Az országgyűlés képviselőházának (Rassay Károly: Lehetetlen! — Egy hang a baloldalon: Állam az államban!) &s ennekfolytán valóban sokkal gyengébb állatminőség kerül külföldre. Ezt — megengedem — el lehetett nézni addig, amíg egy héten 20—30 darabot szállítottak ki, valóban kisgazdák jószágát, akkor ez még érthető lett volna szociális szempontból, de méltóztatnak látni, hogy ez a helyzet utóbb oda fajult, hogy most a nagy gazdaságok igénybeveszik a Hangya fülbélyegmentességi privilégiumát. (Rassay Károly: Abszurdum!) Igénybe veszik azt a lehetőséget, hogy két-három vagont szállíthatnak, míg mint gazdák csak egy vagont szállíthatnának és így kijátsszák azokat az intenciókat, amelyek a mélyen tisztelt kereskedelemügyi miniszter urat vezetik, mert nem 1 tételezhetem fel, hogy ezeknek az intencióknak :nem a kijátszásáról van szó akkor, amikor a miniszter úr alig egy héttel ezelőtt ezeket az intenciókat itt bejelentette. pz a gazdáknak igen tetemes: anyagi áldozatába kerül. Mindenekelőtt már van egy külön rente, amely az egyik szövetkezet javára terheli az amúgy isi nehéz németországi exnortot, mert a Mezőgazdák Szövetkezete vállalatának, a Megalér.-nek mindenféle Németországba irányuló export után 2% bizományi jutalékot kell megtéríteni (Mozgás a báloldalon) annak ellenére, hogy semmi mást nem csinál, mint egyszerű adminisztratív, technikai munkát végez. Ezt a 2%-ot még hozzá a bodenbachi brutto ár után kapja, ugyhaey szakértők számításai szerint a mostani dimenziókban menő forgalomban körülbelül heti 5000 pengőt kap a Mezőerazdák Szövetkezete anélkül, hogy ezért bármiféle szolgálatot teljesítene. (Zaj.) En az összeget nem 1 tudom pontosan utána számítani, de az bizonyos, hogy 2%-ot kap egy olyan munkáért, amiely munkát egy ezrelékért bárki kitűnő üzletként vállalna, mert semmi felelőssége, semmi kockázata és tulaidonképnen semmiféle munkája nem jár vele. (Rassay Károly: Ezért kellett milliókkal szanálni!) Nézzük most, mit jelent a másik megterhelés. Ezek a nagy uradalmak és gazdaságok, amelvek a Hangya közreműködését igénybeveszik, csak kis részben szeretteinek úgy, mint akik tényleg eladják a marhájukat a Hangyának, hanem ezek a Hangya jogát veszik meg 3% jutalék fejében és ezért a 3% jutalékért szerzik mesr maguknak azt a lehetőséget, hogy ők nagyobb mennyiségben, fül bélyegzési kötelezettség nélkül és sokkal simábban szállíthassanak, mint a gazdakontingens keretében. így a marhaexport a gazdák rovására a brutto összeér 5%-ával meg van adóztatva, ami igen tekintélyes járadékot jelent azoknak, akik húzzák és igen tekintélyes terhet jelent a földbirtokosokra, a gazdákra nézve, akik ezt szolgáltatják. Természetesen vannak itt kereskedő kis, mert kereskedők is clamouflage útján szintén szállítottak a Hangya révén, ami nekik is óriási megterhelést jelent. Kérek öt perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak a képviselő úr beszédidejének kért meghoszszabbítását megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Éber Antal: Ezek azok, amiket előadni bátorkodtam. Nem akarok semmi élt tulajdonítani ennek a dolognak, de azt mondom, hogy semmi egyéb jelentősége ennek az 5%-nak nincsen. Csak 5%-ot mondok, mert ez a minimum. Ha tudniillik jutalék fejében 3%-ot keres a 14-5, ülése 1986 június 10-én, szerdán. Hangya, — mondom, semilyen élt nem akarok ennek tulajdonítani, de mégis ezt mondom — akkor miért kellett a kereskedelem bekapcsolását kizárni? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Középkori vámszedés!) Azt is megértem, hogy ha a német kontingens folytán ilyen jövedelem, ilyen plusz adódik, azt a mezőgazdáknak adják, de hogy ezt az exportot megadóztassák a brutto összeg 5%-ának erejéig (Zaj a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Sáp!) és ezt az adót ne az állam kapja, hanem ezt rente-szerű jövedelemül odaszolgáltassa kéthárom szövetkezetnek, ezt — bocsánatot kérek — a mezőgazdák helyzete nem bírja ki, mert akkor már mágis csak inkább annak a mezőgazdának kellene azt juttatni, aki azt az állatot tartotta és hizlalta, (Ügy van! balfelől. — Zaj.) vagy ha nem annak akarjuk juttatni, (Klein Antal: De annak akarjuk!) ha az exporthaszon olyan, hogy abból a brutto 5%-át el lehet venni, akkor ez az államot illeti, akkor méltóztassék ezt a munka, kockázat és felelősség nélküli jövedelmet az államkasszába juttatni, (Zaj a baloldalon.) amely nagyon is kibírná ezeket a jövedelmeket. Ezért voltam bátor ezt az interpellációt előterjeszteni abban a hitben, hogy a mélyen t. miniszter úr, aki ezeket az intencióit itt egy héttel ezelőtt előadta, bizonyára nem tudja azt, hogy ez a dolog a valóságban így folyik le és abból a célból, hogy megkérjem arra, ha már a kereskedelmet kikapcsolta, legalább méltóztassék valóban azt érvényesíteni, hogy a nyereséget vagy a gazdák — a kisgazdák — kapják, vagy pedig az államkassza húzza, (Felkiáltások balfelől: A gazdák!) de ne méltóztassék egyetlen exportirányban heti 10—12.000 pengő munka nélküli rente-szerű jövedelmet a szövetkezeteknek odaadni. (Klein Antal: Miért kell a gazdáktól elvenni? Oda kell adni a gazdáknak! — Rassay Károly: íme a kőzvetítő kereskedelem kikapcsolása! —* Rupert Rezső: Panama! Közönséges panama!) Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr kíván szólni! Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Ház! Amint t. képviselőtársam is mondotta, az volt az intencióm, {Zaj a baloldalon.) hogy ennek az exportkontingensnek 60%-át a gazdák közvetlenül kapják, 40%-át pedig a Hangyán keresztül azok i kisgazdák kapják, akiket közvetlenül elérni nran lehet, mert hiszen nem lehet államilag megadminisztrálni azt, hogy én minden kis rejtevt faluban (Malasits Géza: Ezek nem rejtett falvak!) felkeressek egy termelőt, akinek egy-két állatja van és azokat összeszedjem. Be kellett tehát állítani egy szervezetet, amely ezeket az egyes, elszórtan lévő dara'bokat összeszedi /és ezeket kiviszi. Az arány a kisgazdák javára lett így megállapítva, igen t. kisgazdapárt, (Klein Antal: De nem lett betartva!) mert hiszen 60% a nagygazdáké, 40%. a kisgazdáké, holott a kisgazdák az ország ihízlalási tevékenységében a múltban kevesebb aránnyal részesedtek. Ezeket az adatokat, amelyeket Éber igen t. képviselőtársam felemlített, meg fogom- vizsgálni, de itt prima vista nem látok semmiféle szörnyűséget. (Rupert Rezső: Az a baj, hogy nem látja a miniszter úr!) Tessék meghallgatni. Először azért nem, mert ha a Hangya nem kisgazdától vett, akkor is a felolvasott lista alapján — amint látjuk — nagyobb gazdáktól, vagy bérlőktől vett, szóval nem kereskedők útján vásárolt, ahogyan erre célzást tett