Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-145

136 Az országgyűlés képviselőházának (Rassay Károly: Lehetetlen! — Egy hang a baloldalon: Állam az államban!) &s ennekfoly­tán valóban sokkal gyengébb állatminőség ke­rül külföldre. Ezt — megengedem — el lehetett nézni addig, amíg egy héten 20—30 darabot szállítottak ki, valóban kisgazdák jószágát, ak­kor ez még érthető lett volna szociális szem­pontból, de méltóztatnak látni, hogy ez a hely­zet utóbb oda fajult, hogy most a nagy gazda­ságok igénybeveszik a Hangya fülbélyegmen­tességi privilégiumát. (Rassay Károly: Abszur­dum!) Igénybe veszik azt a lehetőséget, hogy két-három vagont szállíthatnak, míg mint gaz­dák csak egy vagont szállíthatnának és így ki­játsszák azokat az intenciókat, amelyek a mé­lyen tisztelt kereskedelemügyi miniszter urat vezetik, mert nem 1 tételezhetem fel, hogy ezek­nek az intencióknak :nem a kijátszásáról van szó akkor, amikor a miniszter úr alig egy hét­tel ezelőtt ezeket az intenciókat itt bejelentette. pz a gazdáknak igen tetemes: anyagi áldo­zatába kerül. Mindenekelőtt már van egy kü­lön rente, amely az egyik szövetkezet javára terheli az amúgy isi nehéz németországi ex­nortot, mert a Mezőgazdák Szövetkezete válla­latának, a Megalér.-nek mindenféle Német­országba irányuló export után 2% bizományi jutalékot kell megtéríteni (Mozgás a bálolda­lon) annak ellenére, hogy semmi mást nem csinál, mint egyszerű adminisztratív, technikai munkát végez. Ezt a 2%-ot még hozzá a boden­bachi brutto ár után kapja, ugyhaey szakértők számításai szerint a mostani dimenziókban menő forgalomban körülbelül heti 5000 pengőt kap a Mezőerazdák Szövetkezete anélkül, hogy ezért bármiféle szolgálatot teljesítene. (Zaj.) En az összeget nem 1 tudom pontosan utána szá­mítani, de az bizonyos, hogy 2%-ot kap egy olyan munkáért, amiely munkát egy ezrelékért bárki kitűnő üzletként vállalna, mert semmi felelőssége, semmi kockázata és tulaidonképnen semmiféle munkája nem jár vele. (Rassay Ká­roly: Ezért kellett milliókkal szanálni!) Nézzük most, mit jelent a másik megter­helés. Ezek a nagy uradalmak és gazdaságok, amelvek a Hangya közreműködését igénybe­veszik, csak kis részben szeretteinek úgy, mint akik tényleg eladják a marhájukat a Han­gyának, hanem ezek a Hangya jogát veszik meg 3% jutalék fejében és ezért a 3% jutalé­kért szerzik mesr maguknak azt a lehetőséget, hogy ők nagyobb mennyiségben, fül bélyegzési kötelezettség nélkül és sokkal simábban szál­líthassanak, mint a gazdakontingens kere­tében. így a marhaexport a gazdák rovására a brutto összeér 5%-ával meg van adóztatva, ami igen tekintélyes járadékot jelent azoknak, akik húzzák és igen tekintélyes terhet jelent a földbirtokosokra, a gazdákra nézve, akik ezt szolgáltatják. Természetesen vannak itt keres­kedő kis, mert kereskedők is clamouflage út­ján szintén szállítottak a Hangya révén, ami nekik is óriási megterhelést jelent. Kérek öt perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak a képviselő úr beszédidejének kért meghosz­szabbítását megadni? (Igen!) A Ház a meg­hosszabbítást megadja. Éber Antal: Ezek azok, amiket előadni bá­torkodtam. Nem akarok semmi élt tulajdoní­tani ennek a dolognak, de azt mondom, hogy semmi egyéb jelentősége ennek az 5%-nak nin­csen. Csak 5%-ot mondok, mert ez a minimum. Ha tudniillik jutalék fejében 3%-ot keres a 14-5, ülése 1986 június 10-én, szerdán. Hangya, — mondom, semilyen élt nem aka­rok ennek tulajdonítani, de mégis ezt mondom — akkor miért kellett a kereskedelem bekap­csolását kizárni? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Középkori vámszedés!) Azt is megértem, hogy ha a német kontingens foly­tán ilyen jövedelem, ilyen plusz adódik, azt a mezőgazdáknak adják, de hogy ezt az expor­tot megadóztassák a brutto összeg 5%-ának ere­jéig (Zaj a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Sáp!) és ezt az adót ne az állam kapja, hanem ezt rente-szerű jövedelemül odaszolgáltassa két­három szövetkezetnek, ezt — bocsánatot ké­rek — a mezőgazdák helyzete nem bírja ki, mert akkor már mágis csak inkább annak a mezőgazdának kellene azt juttatni, aki azt az állatot tartotta és hizlalta, (Ügy van! balfelől. — Zaj.) vagy ha nem annak akarjuk juttatni, (Klein Antal: De annak akarjuk!) ha az ex­porthaszon olyan, hogy abból a brutto 5%-át el lehet venni, akkor ez az államot illeti, ak­kor méltóztassék ezt a munka, kockázat és fe­lelősség nélküli jövedelmet az államkasszába juttatni, (Zaj a baloldalon.) amely nagyon is kibírná ezeket a jövedelmeket. Ezért voltam bátor ezt az interpellációt előterjeszteni abban a hitben, hogy a mélyen t. miniszter úr, aki ezeket az intencióit itt egy héttel ezelőtt előadta, bizonyára nem tudja azt, hogy ez a dolog a valóságban így folyik le és abból a célból, hogy megkérjem arra, ha már a kereskedelmet kikapcsolta, legalább méltóz­tassék valóban azt érvényesíteni, hogy a nye­reséget vagy a gazdák — a kisgazdák — kap­ják, vagy pedig az államkassza húzza, (Fel­kiáltások balfelől: A gazdák!) de ne méltóz­tassék egyetlen exportirányban heti 10—12.000 pengő munka nélküli rente-szerű jövedelmet a szövetkezeteknek odaadni. (Klein Antal: Miért kell a gazdáktól elvenni? Oda kell adni a gazdáknak! — Rassay Károly: íme a kőzve­títő kereskedelem kikapcsolása! —* Rupert Re­zső: Panama! Közönséges panama!) Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr kíván szólni! Winchkler István kereskedelem- és közleke­désügyi miniszter: T. Ház! Amint t. képviselő­társam is mondotta, az volt az intencióm, {Zaj a baloldalon.) hogy ennek az exportkontin­gensnek 60%-át a gazdák közvetlenül kapják, 40%-át pedig a Hangyán keresztül azok i kis­gazdák kapják, akiket közvetlenül elérni nran lehet, mert hiszen nem lehet államilag meg­adminisztrálni azt, hogy én minden kis rejtevt faluban (Malasits Géza: Ezek nem rejtett fal­vak!) felkeressek egy termelőt, akinek egy-két állatja van és azokat összeszedjem. Be kellett tehát állítani egy szervezetet, amely ezeket az egyes, elszórtan lévő dara'bokat összeszedi /és ezeket kiviszi. Az arány a kisgazdák javára lett így megállapítva, igen t. kisgazdapárt, (Klein Antal: De nem lett betartva!) mert hi­szen 60% a nagygazdáké, 40%. a kisgazdáké, holott a kisgazdák az ország ihízlalási tevékeny­ségében a múltban kevesebb aránnyal része­sedtek. Ezeket az adatokat, amelyeket Éber igen t. képviselőtársam felemlített, meg fogom- vizs­gálni, de itt prima vista nem látok semmiféle szörnyűséget. (Rupert Rezső: Az a baj, hogy nem látja a miniszter úr!) Tessék meghall­gatni. Először azért nem, mert ha a Hangya nem kisgazdától vett, akkor is a felolvasott lista alapján — amint látjuk — nagyobb gaz­dáktól, vagy bérlőktől vett, szóval nem keres­kedők útján vásárolt, ahogyan erre célzást tett

Next

/
Thumbnails
Contents