Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-145

Az országgyűlés képviselőházának 145 befőttet tegyenek el. Patentüvegeket nem. mindenki vásárolhat, mert drága, nagyobb üvegeket pedig a kispolgári háztartás éppen nem vásárolhat, tehát az üveg száját bekötő pergamentpapírra van szüksége, magyarán mondva úgynevezett hólyagpapírra, így hívtak ezt gyermekkorunkban. (Rassay Károly: Dunsztospapírí) Jó nyári gyümölcstermés idején a háziasszony, aki legalább pár üveg befőttet el nem tesz, nem érdemli meg a jó háziasszony nevet. Nem elég, hogy a cukor ára drága, hanem most következik a pergamentpapír árának 60%-os áremelése. Ennek rövid története a következő: Befőző pergamentpapírt jelenleg csak a cseh és német gyárakból lehet behozni, mert csak ezekre nézve van olyan kompenzációs megállapodásunk, amely a behozatalt lehetővé teszi. Egyéb külföldi államokból azért nem lehet behozni, mert nincs kompenzációs megállapodásunk, vagy pedig ezt a cikket ott nem gyártják. A cseh és német gyárak Magyarországon kizárólagossági megbízotti joggal ruháztak fel két céget: a Friedheim és Fia és a Herz és Bálint pesti cégeket. Ezek azután továbbmenőleg a - Csehországból és Németországból behozható egész kontingenst lekötötték hat budapesti nagy cégnek, — ez egy kartelláncolat — és pedig névszerint a következőknek: Galitzenstein H. rt., László Jenő, Neuman Márton, Varga és Weisz, Strassmann Testvérek és Papírművek rt. Ezek a cégek a ragadós példán mohó étvággyal felbuzdulva, kartelbe léptek és »pergamentpapír-osztály« néven a többi fővárosi és vidéki nagykereskedőket kizárva az alakulatból, alakítottak egy kartelt, hogy annál busásabb haszonnal és annál kevesebben osztozhassanak a nyári idény alkalmából a nagy gyümölcstermés idejében abból, ami pénz odajut a kasszába. Mihelyt a kartel megalakult, az általa forgalombahozott P. P. P. betűs és az úgynevezett szilvás végjegyű pergamentpapír árát a multévihez képest 80%-kai emelte fel. Elismerem, hogy ebben a felemelésben benne van az, is, hogy a külföldről való behozatal alapára bizonyos mértékben emelkedett, a Nemzeti Bank által felszámított felár szintén hozzájön, ez azonban nem tesz ki többet 20%-nál éis így ezt leszámítva, 60%-kai emelte a kartel a tavalyi árakat, visszaélve azzal a anonopolisztikus helyzettel, hogy a cseh és német gyárak nem szolgálnak ki más nagycéget, csak ezt a két céget, a Friedheim és Fia és a Herz és Bálint céget, viszont ezek csak, az általaim) említett hat céget szolgálják ki. így azuán a többi magyar budapesti és vidéki kereskedő, a külföldön nemi vásárolhatván, nem tud árleszorító hatással lenni a piacra. A számadatok, amelyek bizonyítják, hogy miképpen lehet iskolapéldával kizsákmányolni a fogyasztóközönséget, a kisembereknek egész nagy tömegét, a következők: a tavalyi ár 1-30 pengő volt kilogrammonkint, a továbbeladóknak 1-40—1-50, most pedig 270 és 280 pengő az ár, és százszázalékig megy az áremelés, mire az áru a fogyasztókhoz jut, anélkül, hogy a kiskereskedőknek több hasznuk lenne. És ezek után, t. Képviselőház, még ők. a kartel urai állnak az erdő felől és tartanak ki tanítást arról, hogy mik a tisztességes kereskedelemnek a követelményei. Valóban vakmerőség kell hozzá, — ligy gondolják, hogy nem függnek a kormánytól, az ellenőrzéstől — hogy ilyen kötelezvényt írassanak alá a cégekkel, amelyek a továbbeladásra vál. ülése 1936 június 10-én, szerdán. 133 lalkoznak (olvassa): »Pergamentpapír-osztály, Budapest«. (Rassay Károly: Ez a címe?) Ezt kell a kereskedők részéről a papírosztálynak nevezett kartelnak megküldeni aláírással. (Olvassa): »Tudomásul vesszük, hogy az önöktől vásárolt pergamentpapírra vonatkozólag Önök árvédelmi rendszert léptettek életbe és az 5.999/1935. M. E. számú rendelet alapján a közvetlenül fogyasztóknak árusító kereskedők részére a következő legkisebb árak mellett árusítható ez a két cikk.« Itt van azután az árdrágítás: a 280 és 2-70 pengős ár, a tavalyi 1"30 pengős árral szemben. Ez a kötelezvény azután így szól (olvassa): »Ezen előírást magunkra nézve« — ezt kell aláírni a többi kereskedőnek — »kötelezőnek elismerjük és tudomásul vesszük, hogy amennyiben ezen árak alatt árusítunk, úgy tisztességtelen üzleti magatartást követünk el.« Tehát miniszterelnöki rendeletre hivatkozva akarják végrehajtani és hajtják végre a közönséggel szemben a zsarolást, és amikor az üzleti szolidságot lábbal tapodják, akkor még ők hivatkoznak az üzleti tisztességre, holott éppen megfordítottja az, amit cselekszenek. (Rassay Károly: Mi van abban a miniszterelnöki rendeletben

1

?) Hogy megállapíthatják az árakat, de természetesen a tisztesség határain belül. Én azt kérem most a t. miniszter úrtól, hogy vizsgáltassa felül ezeket a számadatokat, állapíttassa meg azt, hogy a német gyár kizárólagos képviselői milyen alapáron kapják kívülről ezeket a cikkeket, állapítsa meg, hogy ennél a minden háztartásban használt közszükségleti cikknél — mert ezek közszükségleti cikkek — mennyire megy a drágítás, és tegye lehetetlenné a további árfelhajtást. Igaz, t. Képviselőház, — egypár ilyen papírkereskedő céghez én ma elküldöttem — hogy a kiskereskedők még nem emelték az árakat, mert van tavalyi készletük, — úgy látom, hogy a t. miniszter úr is tud erről — a kiskereskedőkben tehát, amíg a tavalyi készletük tart, megvan a becsület a fogyasztóval szemben, amit én itt a képviselőházban készséggel elismerek, ha azonban elfogy a tavalyi készlet, akkor most már ki vannak téve ők is az árdrágító uzsora keresztülhajtásának. Már most rá akarok térni röviden arra, hogy a Herz és Bálint cég; amely egy osztrák selyemgyárnak is >a képviselője, a papírt itt feldolgozza és csaknem egészben uralja az ország, kereskedelmét, sőt a feldolgozásban mint gyár szerepel. Nincs, ellene kifogásom, tisztelt Képviselőház, azonban a német selyemgyárnak a termékei olcsóbbak, mint az osztrák gyáraké és mégis Németországból csak évi 5 vagon selyempapírt lehet behozni, míg Ausztriából bármennyit. Emellett ez az Ausztriából csaknem kizárólagos behozatali jogosultságkal . rendelkező Herz gyár rávetette magát a német selyempapírbehozatailra is és az első félévben — nem tudom, milyen protekció folytán — a behozatalra kerülő 200 métermázsából 55%-ot kapott meg. az ország többi budapesti és vidéki kereskedői pedig nem kaptak többet, mint 45 százalékot, sőt az első negyedévben ez a Herz és Bálint cég a németországi selyempapírbehozatalból kapott 60 métermázsát, az összes többi magyar cégek pedig csak 15 métermázsát. így lett ár diktátor ezen a téren is ez a cég. És itt térek rá arra, hogy miért olyan nagyon közérdekellenes és miért üldözendő az árdrágítás. A selyempapírcikk igen fontos té18*