Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-145

130 Az Országgyűlés képviselőházának rokkant elhelyezkedhetik ott, ahol a szívei kívánja. Voltak már ilyen különböző zugalakulatok, (Derültsék a jobboldalon.) próbálkozások mindenféle pártelnevezés alatt, amelyek azonban nem politikai működést fejtettek ki, hanem. egyesületi funkciókat gyakoroltaik, tagdíjakat szedtek, ünnepélyeket rendeztek, érdekképviseleti beadványokat nyújtottak be, megkerülve ezzel a vonatkozó törvényes rendelkezéseket is. Ennek a helytelensége nyilvánvaló az előbb mondottakból. Még nagyobb helytelenség volna, ha tényleg legalizálva alakulna tégy ^konkurrens szövetség, ami azután csak az, erők megoszlását jelentené. A frontharcosok és hadigondozottak valóban túlnyomó részben nem mint. egyesületi tagok, hanem mint politikusok és magánszemélyek szerény véleményem szerint Gömbös Gyula mögött állanak (Éljenzés a jobboldalon és a középen. — Zaj a baloldalon.) és .azért állanak mögötte, mert Gömbös Gyuia volt a miniszterelnökök közül az elsß (Zaj balfelöl.), — amint ezt Cseh-Szombathy László barátom is elismerte — aki hozzá mert nyúlni ehhez a fájó kérdéshez és elsősorban segítőkezet nyújtott nekik. (Ügy van! a jobbóldalon.) Azt hiszem, hogy talán ez fáj ©gyes képviselőtársainknak az ellenzéki oldalon s talán ez_ az oka annak, hogy bennünket most túllicitálni akarnak s ezért akarnak ilyent konkurrens szervezkedést. Befejezem interpellációimat azzal, hogy hiszem, hogy ezek után az őszinte, magyar szívből fakadó szavaim után a mélyen t. ellenzék is tudatára ébred .annak, hogy nem helyes,

r ha ilyen, rendszerint egyéni próbálkozásokat támogat. T. Ház! Amikor újólag is köszönetemet fejezem ki a belügyminiszter úrnak, hogy magasabb szempontokból erélyesen síkra szállt a mi zászlónk érdekei és főkép az igazság és a nemzeti érdekek mellett, akkor hiszem

1

, hogy a jövóhen is .a belügyminiszter úr és a m. kir. kormány mindezekkel a kísérletezésekkel szemben a nemzeti és a bajtársi érdekeket a kellő védelemben fogja részesíteni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A belügyminiszter úr óhajt szólani. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter, mint a honvédelmi miniszter helyettese: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt őszinte köszönetemet fejezem ki Árvátfalvi igen t. képviselőtársamnak és barátomnak, hogy interpellációjával alkalmat adott nekem arra, hogy ebben a kérdésben a Ház színe előtt nyilatkozhassam. Hangsúlyoznom sem kell talán, hogy mindazt, iamit elmondott, minden szót es a végső konzekvenciákat is a magam részéről teljes mértékben aláírom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Ezek után válaszomat a következőkben kívánom megadni. A budapesti főkapitányhoz néhány nappal ezelőtt egy írásbeli kéréssel fordultak, amely szerint a háború katonái, rokkantjai és vesztesei szövetségének megalakítása céljából folyó hó 11-én, Űrnapján délelőtt 11 órakor alakuló gyűlést kívánnak^ tartani. Az alakuló gyűlésnek az volt a célja, hogy megalakulás után egy második frontharcos-, rokkant- és hadikölcsönkérdésekkel egyaránt foglalkozó egyesület alapszabályait hozzám, a (belügyminiszterhez, mint az egyesületek főfelügyeleti jogát gyakorló miniszterhez beterjesszék és IhB. illése 1936 június 10-en, szerdán. azokat én jóváhagyjam. A főkapitány helyesen — és ebben a tekintetben minden vonatkozásban fedem eljárását — ezt a gyűlési engedélyt nem adta meg, én magam pedig kérő szóval, magasabb^ érdekekre való hivatkozással és a megfelelő felvilágosításokkal fordultam ahhoz az igen t. ellenzéki képviselőtársamhoz, (Felkiáltások a jobboldalon: A Maxi! — Br. Berg Miksa: Eddig tény, valóság!) aki ebben az ügyben eljárt és ezt az ügyet mozgatta. A főkapitány válasziratában nem rendőri, nem rendfenntartási okok szerepeltek, hanem olyan törvényes okok, amelyeknek alapján egy ilyen egyesület megalakulását megengedni nem lehet. El méltóztattak talán felejteni azok, akik ezt a gyűlést összehívni és annak alapján az új szövetséget megalakítani kívánták, hogy Magyarországon van egy törvény, az 1933:

VII. te. a hadigondozottak társadalmi érdekképviseletéről; azonkívül elfelejtették azt a tényt és azt a körülményt, hogy a telepítési törvényjavaslatban a frontharcosok szövetsége mint érdekképviselet elismertetett. (Br. Berg Miksa: Még nem törvény!) Az lesz! Azonkívül pedig elfelejtették azt, hogy a jelenleg készülő és őszszel benyújtásra kerülő frontharcos törvény is (Eténk helyeslés és taps a jobboldalon.) a frontharcosok képviseletével, kizárólagos joggal csakis egy egyesületet, az adott esetben az Országos Frontharcos Szövetséget fogja megbízni, (Helyeslés jobbfelöl.) A főkapitány ezeket a iinomentuimiokat sorakoztatta fel és teljesen törvényes kereteken belül mozgott. Most azonban én a magaani részéről át kívánok térni ennek a kérdésnek egy másik részére, amelyet^ha ú<gy méltóztatnak kívánni, politikumnak lehet nevezni, és meg fogom okolni azt, hogy miért nem volt lehetséges és nem lesz lehetséges a jövőben sem, hogy egy lelkiismeretes belügyminiszter jóváhagyjon egy ilyen egyesületi alapszabályt. Ha bárki áll az én helyemben és lelkiismeretes ember, egy ilyen törekvés szolgálatára magát oda nem adhatja. (Helyeslés a jobboldalon) Ez az egyesület a »Háború katonái, rokkantjai és veszteseinek szövetsége« lett volna. Bocsánatot kérek, ez abszolúte helytelen elnevezés, mert itt két teljesen ellenkező dologról van szó. A háború vesztesei alatt ugyanis itt a hadikölcsönjegyzők igen hazafias kötelességüknek tettek ugyan eleget, de őket sem a frontharcosokkal, sem a hadirokkantakkal egy napon emlegetni és egy egyesületben összehozni nem lehet. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) A vér imégis sokkal többet ér és jelent, mint a. pénz, (Ügy van! Ügy van! jobbfelol.) nagyobb áldozat és nagyobb személyes érdem, bár mindkettőről elismerem, hogy egyformán kötelesség. . Egy másik momentum, amely miatt abszolúte helytelennek és megengedhetetlennek tartom egy ilyen szövetség életrehívását, a következő. Nagyon jól méltóztatik tudni azt, hogy 1918-ban a frontról* hazajövő és leszerelni készülő katonákat használták fel folytonosan a különféle pártok és párttöredékek, egymást túllicitálva, arra, hogy elkövetkezzék 1919. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) De ez nemcsak nálunk történt így, ez így történt mindenütt, ahol több frontharcos és több hadirokkant-egyesületet engedtek meg. Hivatkozom Amerikára, ahol százezrével vonultak fel a frontharcosok városokat ostromolni, ahol középületeket szálltak meg. A frontharcostömeg nagyon nagy erőt jelent, és ha külön-