Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-145

Az országgyűlés képviselőházának lh< kéktaxisokat, úgy el vannak dugva, jóllehet itt körülbelül 40 vagy 50 évig álltak, vagy még régebbi idő óta. is azok a fiákeresek, nem is a gumirádlisok... (Rajniss Ferenc: Ezek a kocsik is már negyvenévesek!) Azért kell a hónuk alá nyúlni, hogy újakat vehessenek! (Rupert Rezső: Nem tudnak újat venni, szegénységre vannak kárhoztatva!) Ezeknek tehát ősrégi joguk is van ahhoz, hogy ott állhassanak, mégis odább tessékelték őket. A Beketow-cirkusznál a közönségnek az úttesten kell átmennie, hogy a kék taxikhoz odajusson. Természetesen nem cselekszi meg. A Budai Színkörnél az autóbuszok mögött állnak a kékek, amíg a szürke taxik ott vannak az előtérben. Az Operánál — pár adatot említek csak — a szürkék az Andrássy-úton vaunak, a kékek a Hajós-utcában. A portás hívására természetesen csak szürke szalad oda. A Nemzeti Színháznál a páholyok közönsége nem juthat oda, a Royal Orfeumnál a kékeknek hátul kell állaniok, míg amazok elől vannak, a Terézkörúti Színpadnál a kékek szintén hátul vannak, a szürkék pedig elől A Városi Színháznál a homlokbejárat teljesen a szürkéké, a Vígszínháznál viszont a közönségnek át kelí mennie a másik oldalra, hogy a szegény kékek kocsijába beülhessen. Ez természetesen akadállyal jár. A Zeneakadémiánál szintén rossz a helyzet, mert a királyutcai oldal előtt nem állhatnak meg. Az Ftc.-sportpályánál — hogy erről is beszéljünk — szintén rossz az elhelyezésük, (Rajniss Ferenc közbeszól.) mindjárt arra is rátérek, mert az Üllői-úton csak a szürkék állhatnak meg. Itt van azután a Gellért-szálló és a képviselőház. Itt méltóztatnak látni, hogy a nagy szürkék elől állnak, a kisiparos kékek pedig hátrább vannak szorítva. Az a kívánság tehát, hogy az összes alkalmi helyeken, a mulatóknál, bálák alkalmával és a moziknál... (Csoór Lajos közbeszól.) Miért emeli t. képviselőtársam a mulatókkal egy színvonalra a képviselőházat? Az igaz, hogy itt sokszor mulatságos jelenetek vannak, amelyek miatt sír a nemzet és vergődnek a szegény néprétegek, ha azonban igazságos mértékkel mérünk, akkor megállapíthatjuk, hogy csak komoly dolgok történnek itt a képviselőházban. (Derültség.) Ügy kell tehát megosztani a standot, a helyet a kékek és a szürkék között, hogy egyik se legyen kizárva a másik által, legyenek együtt, legyen nemes verseny. . Természetes, hogy a szürkék ez ellen tiltakoznak és azt mondják, hogy voltaképpen az övéké a régi jog, mert hiszen a Marta-alakulat a régebbi alakulat. De tartozom ezzel szemben megemlíteni, hogy azért kapták annak idején a Baross-konzorcium tagjai 250 kocsira az engedélyt, hogy becsületes konkurrenciát fejtsenek ki. A konkurrencia helyett az lett, hogy beolvadtak oda és itt voltak a kékek, — azelőtt az úgynevezett pirostaxit. Azt mondták, hogy nem kell pirostaxira ráülni, mert azok tulajdonosai nagyrészt zsidók. Az osztó igazság mértékével mérve megállani that juk, hogy itt is, meg ott is van zsidó. (Derültség.) Viszont az a nagytőke, amellyel fegyverbarátságot kötött Baross Gábor t. képviselőtársam, — akit egyébként, mint a Tesz. egyik vezetőjét igen nagyra becsülök — ott áll a szürketaxik háta mögött. Azt látjuk, ha megyünk feljebb és feljebb, hogy az igazgatás főleg zsidó kézben van. (Derültség.) Ne tessék azt vitatni, hogy hol I több az egyik vagy másik felekezethez tartozó, I *. ülése 1936 június 10-én, szerdán. 121 Itt a kéktaxisoknál a kisemberek védelméről van szó, kispiarosokról, olyan exisztenciák megvédéséről és alátámasztásáról, akik a polgári társadalomnak jelentős számban szenvedő, megbízható egyedei. Ha azt állítjuk, hogy rószszak a kqcsik, akkor ez könnyen hitelrontás lehet. (Rajniss Ferenc: Kriminálisak!) Nagyon sok kéktaxin ültem már és megbízhatóság szempontjából a kékeket nem tartom hátrábbállóknak, mint a szürkéket. Ha van itt kifogásolnivaló dolog, akkor tessék a t. belügyminiszter úrnak, a kormányzatnak a kékeket megsegíteni olyan értelemben, hogy a kocsik kijavítására, rend behozására, újakkal való kicserélésére legyen elegendő anyagi erejük. A szürkék mögött nagy 'tőkehatalom áll, az intézkedik, a kékek mögött viszont ott kell állania az államhatalomnak, a belügyminiszter úrnak a maga szociális intézkedéseivel és a szociális feladatkörnek jobb felfogásával. Miről van szó? Eresszük szélnek a kékeket? Ezt nem lehet! Mégis csak meg kell azt csinálni, hogy valamiképpen anyagi exisztenciájukat elősegítsük. Elsmerem, hogy a szürkéknél, amelyek mögött nagy tőke áll, vannak különböző népjóléti és szociális intézkedések, az alkalmazottak, a sofőrök javára. Vanak ilyen intézkedések kezdve a tanoncotthontól, a frontharcosalosztálytól, a sofőrotthontól kezdve minden vonatkozásban. De súlyt helyeznek a zene, nyelvek és fényképészet tekintetében is mindenre. Tehát egy szociális misszió keretén belül történik minden. De látni, hogy a kékeknek, tehát a kisiparosoknak a megsegítése szintén fontos érdek: nemcsak társadalmi szempontból és nemcsak szociális szempontból, hanem — mint beszédem végén néhány szóval majd rámutatok erre — nemzeti és magyar szempontból is. Ami a megbízhatóságot illeti, tudom, hogy a kékeket azzal vádolták, amikor a szerencsétlen margithídi katasztrófa történt, hogy a kék taxinak a berendezése és kellő karban nem tartása volt oka a szerencsétlenségnek! A hivatalos vizsgálat megállapította, hogy a kék rendben volt, a motorban sem volt hiba, a villanyáram szigetelése is rendben volt; mert hiszen, ha a szigetelésnél lett volna hiba, akkor nemcsak az illető karjának, hanem ruhájának is meg kellett volna égnie. (Fábián Béla: A karfánál volt a haj!) Ami a karfát illeti, bocsánat ... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kun Béla: Kérek tíz perc meghosszabbítást. Azt hiszem, hamarább is végzek, de ennyi alatt biztosan. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárul. Méltóztassék folytatni. Kun Béla: T. Képviselőház! Ha már a karfa kérdése felvetődött, nyíltan meg kell mondanom, mi az én felfogásom. Lehetetlenségnek tartom, hogy a fővárosi hidakon öntöttvasból legyenek a karfák. Mert a karfa nem arra való, hogy az ember tudja, hol is van a víz, és hol van a híd, hanem arra is, hogy ha esetleg ilyen szerencsétlenség történik, akkor akadályozó erő legyen a szerencsétlenséggel szemben. Ha nem öntöttvasból lett volna a híd karfája, nem történt volna meg ez a szerencsétlenség. Én tehát felhívom a t. belügyminiszter urat és a főváros illetékes ügyosztályát, gondoskodjék a hidakon a karfák kicseréléséről! Ami már most azt illeti, mikénnen lehetne a kéktaxisok érdekében a kibontakozást meg-