Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-145

Í02 Az országgyűlés képviselőházának 145. ülése 1936 június 10-én, szerdán. hogy a különböző ágazatoknál mindjárt érvé­nyesülnek a közgazdasági helyzet fluktuációi. Látjuk azt, hogy a forgalom emelkedése révén a fogyasztóképesség és a vásárlóképesség növe­kedett, ami minden bizonnyal örvendetes je­lenség az. előző esztendőkkel szemben és ez különösképpen arra vezethető vissza, hogy a mezőgazdasági produktumok árnívója az utóbbi években emelkedett, ezenkívül még: arra is visszavezethető, hogy a mezőgazdaságra nehe­zedő kamatterhek bizonyos mértékben csökken­tek, ami a mezőgazdák vásárlóképességét is növelte. Az egyenes adóknál a csökkenés az elozoevi eredménnyel szemben főleg a házadónál jelent­kezett, amely 3-2 millió pengőt tett ki. tíz jó­részben annak tulajdonítható, hogy a kormány­zat, törvényes felhatalmazás alapján a házak tatarozására és átalakítására adókedvezménye­iket nyújtott. A közszolgáltatási bevételeknél az 1934/35. költségvetési évben 6691 millió pengő volt elő­irányozva, a tényleges eredmény azonban 690-8 millió pengőt tett ki, vagyis 21.7 millió pengő­vel kedvezőbb volt, mint az előirányzat. Ez azt mutatja, hogy a közszolgáltatási bevételek a költségvetésben rendkívül óvatosan és reálisan voltak előirányozva. r Ugyanezt lehet mondani a tárca bevételei­nél is, ahol a 79 millió pengőt kitevő tényleges eredmény e téren is kedvezőbb volt az előirány­zottnál és pedig 7-5 millió pengővel. Ha már most ezekután szemügyre vesszük az 1936/37. évi költségvetés bevételi oldalát, amely szerint a kormány a jövő költségvetési évre 693-9 millió pengő közszolgáltatási és 77-7 millió pengő tárcabevételt irányzott elő, amely összegek az 1934/35. évi zárszámadás tényleges eredményeivel szemben a közszolgáltatási bevé­teleknél mindössze 3-2 millió pengővel magasab­bak, viszont a tárcabevételnól 1-3 millió pengő­vel alacsonyabbak, úgy végeredményben a köz­igazgatás bevételei csupán 1-8 millió pengővel irányoztattak elő magasabb összegben, mint amennyi az 1934/35. évi zárszámadás szerint ténylegesen befolyt. Ha figyelembe vesszük e mellett a közgazdasági élet javulását, amelyről tájékozódást nyerhetünk a pénzügyminiszter úr által havonkint kiadott zöld füzetekből, akkor mindannyian tárgyilagosan megállapíthatjuk és levonhatjuk azt a következtetést, hogy ai 1936/37. évi költségvetés bevételei rendkívül óva­tosan és reálisan voltak előirányozva. De erre természetesen nagy szükségünk is van, mert hi­szen mi igen jelentős mértékben függvényei va­gyunk a világgazdasági helyzetnek, de különö­sen, mint mezőgazdasági állam, függvényei va­gyunk a természet, az időjárás viszontagságai­nak és így az óvatosság nálunk rendkívül fon­tos, mert sohasem tudhatjuk előre, vájjon mit hoz reánk a gazdasági jövő. Már most a (bevételi eredmény ismertetésé­vel kapcsolatban legyen szabad rátérnem f a [bevételi, úgynevezett cselekvő hátralékok kér­désére is. Ez a hátralék immár évek óta igen számot tevő tényezője a zárszámadásnak. Azi 1934/35. évi zárszámadás hátraléka 1935 június 30-án 357 millió pengőt tett ki és az előző év­vel szemben is bizonyos folkú emelkedést mu­tat. Ez az emelkedés részben csak technikai okokra vezethető vissza, amennyiben 12'8 mil­lió pengő hátralék az államvasutaiknál és az állami vasgyáraknál annak folytán jelentke­zett, hogy a hátralékok kezelése; a (kincstári rendszerben való kimutatás céljából most már nem az átfutó sziámiakon, hanem a valódi ke­zelésben tartatnak nyilván. Megállapítható továbbá, hogy a bevételi előírás és a tényleges bevétel közötti spácium, amely 1932/33-ban még: 52 milliót. 1933/34. évben pedig 44 milliót, az 1934/35. élvben már csak 30 millió pengőt tett ki. Az egyenes adóknál levő hátralék 154 mil­lió pengőnyi összeget tett ki, a forgalmi adó­nál és az illetékeknél a hátralék 2"2 millió pen­gővel 112'7 millió pengőre csökkent. A vas­gyáraknál és az* államvasutaknál mutatkozik a legnagyobb értékű hátralék. Az államvas­utak tiszta kiadása az előző évi 54*7 millió pengővel szemben 63'8 millió pengőre emel­kedett, az állami vasgyáraké azonban 16'6 millió pengőről 12*4 millió pengőre csökkent. A Máv. deficitje természetesen visszavezet­hető a trianoni nyugdíj terhekre és különösen azokra a kedvezményekre, amelyeket a közgaz­daság alátámasztása 'érdekében tarifakedvez­mények formájában nyújtott. A vasgyáraknál a hiány csöklkenése ra­cionalizálási intézkedésekre és arra vezethető vissza, hogy a foglalkoztatás az 1934/35. évben a előző évvel szemben jelentékeny mértékben emelkedett. Ezekben voltam bátor az államháztartás 1934/35. évi eredményeiről a zárszámadás nyo­mán főbb vonásokban képet adni. A fonto­sajtó) adatoíkat a bizottsági jelentésben foglal­tam Össze, amelyből a törvényhozás t. tagjai 'kellő tájékozottságot nyerhetnek. Ez a jelentés kiterjeszkedik még a hitelát­ruházás ügyére, amelyet a kormány a költ­ségvetési törvényben megszabott keretek kö­zött gyakorolt, a hitelműveleteikire és az átfutó kezelésre. Részletesen ismerteti a jelentés az állami leltári számlák alakulását és azoknak értékálladékát 1935 június 30-ával. Azt hiszem mellőzhetem ezeknek a számoszlopoknak a fel­olvasását, mert a talán legfontosabbnak, éé­ikinthető leltári számlának: az államadósságok álladékának alakulására az előbb már kiter­jeszkedtem. Csak azt kívánom a leltári szám­lákkal kapcsolatban még megemlíteni, hogy a pénzmaradványok számlája szerint az állani pénzkészlete az 1934/35. költségvetési év ekjé­től annak végéig 3'1 millió pengővel emelke­dett, ami igen ikedvező jelenség, mert az állán­háztartás mobilitását fokozza, az állami igaz­gatás zavartalan vitelét teljes mértékben biz­tosítja és közelebb visz bennünket ahhoz a céi­hoz, hogy a tőkepiac a jövőben államkölesönök felvételétől teheranentesíttassék. T ;, Képviselőház! A bizottság jelentésére vonatkozólag meg kell említenem a következő­ket. Eddig ez a jelentés két részből állt. Az első rész az államháztartás egész menetét ölelte fel, a másik rész, pedig az egyes (tárcák­ról szóló jelentést, mint mellékleteket csatolta hozzá az első részhez. Most feleslegesnek tar­tottuk ezeknek a mellékleteknek a hozzácsato­lását, hiszen annak minden adata úgyis benn­foglaltatik^ magában a zárszámadásban, és a zárszámadási jelentésben. Mindezek után tisztelettel kérem, hogy az 1934/35. évi állami költségvetésben és az azt kiegészítő külön törvények alapján engedélye­zett hitelekkel szemben az ezen zárszámadási évben előfordult túlkiadásokat, előirányzat nélküli kiadásokat, kevesebb bevételeket, köl­csönöket, hitelműveleteket, egyéb eltéréseket» nemkülönben az idevonatkozó hiteltérési I. és II. félévi kimutatásokat és a Legfőbb Álla­mi Számvevőszék által a magyar állam háztar­tásának 1934/35. költségvetési évre összeállított

Next

/
Thumbnails
Contents