Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

?0 Az országgyűlés képviselőházának totta a költség-vetést 20 millió pengővel anél­kül, hogy egyetlenegy alkalmazottat el kellett vona bocsátani e anélkül, 'hogy egyetlenegy közmunkával kevesebbet kellett volna csinálni. Bocsánatot kérek ezért a közbevetésért, csak azért emlékeztettem erre az igen t. túl­oldalt, hogy rámutassak arra, hogy igenis az autonómia maga is akar takarékoskodni, maga is akar javítani a főváros ügyvezetésén, de éppen ezt a rettenetes módját a szanálásnak nem helyeselte és valószínűleg ez volt az oka annak, hogy egyetlenegy városi párt vezetője, még a Nemzeti Egység Pártjának vezetői sem voltak hajlandók a belügyminiszter úr előtt ezért a felelősséget vállalni. A belügyminiszter úr azt remélte, hogy a fővárosnál 11 millió pengőt r fog megtakaríthatni a kiadott intézke­dések által. Ezzel szemben azon szerény véle­ményemnek vagyok bátor kifejezést adni, hogy az egész tényleges megtakarítás sem fogja el­érni ezt az összeget, sőt talán csak ennek a felét, ellenben a rendeletek által okozott erköl­csi és an'yagi károk sokszorosan nagyobb ká­rosodást fognak a város háztartásában elő­idézni. A múltkoriban a belügyi tárca költségve­tésének tárgyalása során, sajnos, csak néhány perc állott rendelkezésemre ahhoz, hogy ada­tokkal próbáljam meg igazolni ezt a vélemé­nyemet. Akkoriban bátor voltam rámutatni arra, hogy egy fővárosi nagyüzem vezérigaz­gatója számára a belügyminiszter úr által el­rendelt szanálási rendelet — tehát az elektro­mosművek, a gázművek és a vízművek vezér­igazgatói számára — maximálisan 1000, illetőleg 1200 pengő havi fizetést állapít meg, ennyit ér­hetnek el. (Rátz Kálmán: Ezt csak helyeselni lehet!) Akkor voltam bátor arra hivatkozni, hogy kérdezze meg a belügyminiszter úr az ő kollegáját, jaz iparügyi miniszter urat, vájjon elképzelhető-e az, hogy 1000 pengő havi fize­tésért egy nagyüzem részére kapnak megfelelő, O'davaló, alkalmas, szakképzett embert. (Petai­nek József: Tizennégyezer pengő évi pótlék­átalánya van!) A belügyminiszter úr akkor azt mondotta, hogy nem szabad ilyen adatokká] félrevezetni a közvéleményt. Tisztelettel vagyok bátor a belügyminiszter úr által aláírt rende­letet, amelyért ő vállalta a felelősséget itt a Házban, letenni a Ház asztalára» amelynek egyik mellékletéből kiderül, iho^y az üzemi tisztviselők csoportja részére 11 fizetési osztály van és az I. fizetési osztályban a havi fizetés 1200 pengő, a II. fizetési osztályban 1000 pengő és ide tartoznak az elektroimosművek, a gáz­művek és a vízművek vezérigazgatói. (Bor­nemisza Géza iparügyi miniszter: Vannak ju­talékok is!) Bocsánatot kérek, a jutalékok és az egyéb járandóságok más elbírálás alá es­nek. Különben már (akkoriban hangsúlyoztam, hogy ez a státus nem vonatkozik a mostani ve­zérigazgatókra, — de jutalékra senkinek nincs joga. (Petainek József: De^ megvan! — Bor­nemisza Géza iparügyi miniszter: A szerződés szerint!) Ez lehet a főváros ajándéka, de a főváros nem kötelezhető arra, hogy olyan szer­ződést adjon, amelyben ez ibenne legyen. (Dinnyés Lajos: Ez a szanálás! — Petainek József: Az 5000 pengőt megkeresik!) Ugyanakkor rá akartam mutatni arra, hogy mennyire feleslegesnek tartom a Bszkrt.-nál a tarifák emelését, hangsúlyozva azt, hogy a Bszkrt. tulajdonképpeni deficitje egy évben 800.000 pengő. Akkor a belügyminiszter úr meg­lehetősen haragosan — ha szabad ezt a szót használom — és élesen közbeszólt, mondván: 14-4. ülése 1936 június 9-én, kedden. hogy havonként 300.000 pengőt tesz ki a tulaj­donképpeni deficit. Nem volt módomban ada­taimat, mivel beszédidőm lejárt, akkor itt elő­terjeszteni, a belügyminiszter úr azonban meg­ígérte, hogy ő másnapi beszéde során állítását adatokkal fogja igazolni. Méltóztassanak meg­engedni, hogy ugyancsak a szanálási rendelet­ből elmondjam és bebizonyítsam, hogy kinek volt igaza kettőnk közül. Azt állítottam, hogy a Bszkrt. tulajdonképpeni deficitje 800.000 P, ezzel szemben a belügyminiszter úr havonkénti 300.000, tehát évi 3'5 millió pengő deficitet ál­lapított meg. Nézzük meg, miből tevődik össze a Bszkrt. deficitje, melyet a szanálási rendelet ki akar küszöbölni. A Bszkrt. deficitje összetevődik először is a nyugdíjjárulék százalékának fel­emeléséből, ami 1,200.000 pengőt tesz ki. Nem akarok ennél a tételnél hosszasabban időzni, azonban meg kell állapítanom, hogy a Bszkrt.­nál, illetve különösen a Hév.-nél fiatal tiszt­viselőket nyugdíjaztak — 45 ilyen fiatal tiszt­viselőt nyugdíjaztak, köztük sok főtisztvíselöt — és emiatt emelkedtek a nyugdíj terhek, emiatt van szükség arra, hogy a többi tisztviselő ma­gasabb összeget fizessen be a nyugdíjalapba. Ez a tétel mindenesetre nem a Bszkrt. elő­irányzott deficitjénél szerepel, hanem, amint mondom, a Hév.-nél. A deficit összetevődik továbbá az újítási tartalékalap megfelelőbb javadalmazásából, ami 3 millió pengőt tesz ki, továbbá elő van irányozva 5 évi újítási és beruházási program végrehajtására 2,600.000 pengő és végül a je­lenleg végrehajtott beruházásoknak eddig figye­lembe nem vett tőketörlesztési részlete, 148.000 pengő. Ehhez járul — mondja a szanálási ja­vaslat — a költségvetésben eredetileg előirány­zott 800.000 pengős hiány. Ez Összesen kitesz pontosan 8 millió pen­gőt. Amiint tehát méltóztatnak látni, a Bszkrt tulajdonképpeni üzemi deficitje 800.000 pengő, ehhez jön 1,200-000 pengő hiány a nyugdíjalap­nál és 6 millió pengő, ami a tulajdonképpeni beruházásokhoz szükségelt összeg. Igaz, hogy a Bszkrt.-nál mindenre azt mondják, hogy be­ruházás, pedig a még el nem végzett beruhá­zásokat sehol a világon nem lehet deficitnek feltüntetni és sehol a világon nem ^opportunus dolog azt táskapénzekből, vagy a napi bevéte­lekből fedezni (Rátz Kálmán: Valahonnan kell fçdezni!) A Bszkrt. az újítási alapot 3 millió pengőre emelte fel, amire azonban semmi szük­ség nincsen. (Bornemisza Géza iparügyi mi­niszter: A nyugdíjalap sem volt elég:!) Azt ki is kapcsoltam. (Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztatnak tehát látni, hogy itt van egy. a jövőben felmerülő 8 millió pengős hiány, amely azonban — ismételten mondom — nem deficit, mert még ki nemi adták és nem is üzemi hiány. Ezt a 8 millió pengős hiányt a szanálási rendelet részben belső takarékossági intézkedések segíts égével akarja pótolni, s ezért az adótérítés (megszüntetésével megtakarít 320.000 pengőt, 300.000 pengővel csökkenti az illetményeket, a 300 pengőn felüli havi jövedel­met élvező alkalmazottak személyi pótlékát 93.700 pengővel csökkenti, a kalauzok és kocsi vezetők táppénzét 195.000 pengővel csökkenti. Ezenkívül vannak még különböző megtakarítá­sok. A tisztviselő-alkalmazottaknál 60.000 pen­gőt, a kalauzoknál és koesivezetőknél 291.000 pengőt takarítanak meg, a vállalati nyugdíj­alapok külön javadalmazásánál 661.000 pengőt,

Next

/
Thumbnails
Contents