Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

Az országgyűlés képviselőházának 1 Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Szetsey István. Szetsey István: T. Ház! Az előttem felszólalt Farkas Géza és Cseh-Szombathy László képviselőtársaim ugyanannak az egyháznak lelkészi és tanítói kara és az egyházak anyagi élete érdekében szólaltak fel, amely irányban engem is felkértek a lelkészek és a tanítók, hogy itt az ország színe előtt felszólaljak. Ezért rövidre foghatom felszólalásomat és csak rámutatok arra a memorandumra, amelyet t. képviselőtársaim valamennyien bizonyára megkaptak és amelyet a lelkészek eljuttattak a kultuszminiszter úrhoz is. Ebben a memorandumban úgy a személyi, mint az egyházi panaszokat elsírták és ezt ismertették az előbb felszólalt képviselőtársaim. T. Ház! Természetszerűen nem ismételem mindazt, amit ők elmondtak, csak legyen szabad rámutatnom arra, hogy a falu lelkészétől — ezidőszerint mondjuk református lelkészről van szó — elvárjába kulturális élet, a falunak népe, elvárja az ő felsőbbsége, elvárják a hatóságok, a vármegyéje, a járása — annál is inkább, mert egy falu vezetése a 4—5—6 intelligens ember kezében van — hogy ott teljesítse kötelezettségeit. A lelkészek, a tanítók, a jegyzők, a gazdatisztek, ezek szoktak többnyire egy faluban a vezetők lenni és ha ezek közt van olyan, akinek még annyi anyagi ellátottsága sincs, hogy meg tudjon felelni ennek a közéleti működésnek, az anyagi gondok annyira lesújtják, akkor ez már valójában a falu életére hat vissza károsan. Legyen szabad még azok után, amiket képviselőtársaim elmondottak, felhoznom súlyos helyzetük másik okát, az adók magasságát. A közalkalmazottak a kereseti adót külön adó címén egyszeresen fizetik s a református tanítók még külön 25% pótlékot fizetnek, amint ezt is felpanaszolják. Emellett ott van még az a csekélyebb jelentőségű dolog, amely szintén bántja őket, hogy tudniillik a vasúti kedvezményüket is elvesztették. Emellett itt van egy másik anyagi teher is, ez pedig az egyházakra mint erkölcsi testületekre nehezedő illetékegyenérték kulcsának magassága, amely még 20%-kai meg van pótlékolva. Oyan súlyos terhek ezek, hogyha ezeket ki akarják fizetni, akkor — amint ezt ebben a memorandumban is felpanaszolják, — úgyszólván egy-egy hold föld árát kell odaadni egy évben ilyen közterhekre. Az egyházak azelőtt a dologi és tanügyi kiadásokra államsegélyt kaptak, amivel a kulturális és közegészségügyi helyzetet akarta javítani a kormányzat a falusi életben, most ezt is redukálták, tehát az egyházak jogosan kérhetik ennek 100-ig való visszaállítását. Itt van azonkívül az 1927. évi XXII. t.-eikk, amely megszüntette a tanítók házadómentességét. Ezt egyrészt redukálták, másrészt pedig magasabb adó sújtja ezeket a kisegyházakat, amelyek pedig, amint az előttem szólott t. képviselőtársam! mondotta,, nemzetépítő munkát végeznek minden irányban. T. Ház! En is nemcsak mint egyházam fia, de mint magyar ember is felhívom a kultuszminiszter úr figyelmét erre >a valóban sérelmes helyzetre és hivatkozom Eckhardt Tibornak szavaira, hogy meg kell adni a felekezeti iskoláknak a lehetőséget arra, hogy fenn is tarthassák iskoláikat és csak a teherviselő kéf. ülése 1936 május 20-án, szerdán. 83 pesség határáig szabad a terheket az ilyen kis egyházak: nyakába akasztani. E tekintetben én is azt az álláspontot foglalom el, mint előttem szólott képviselőtársam, hogy miután a kormánnyal szemben nem. viseltetem bizalommal, a tárcának ezt a címét sem fogadom el. Elnök: Kíván még valaki a 3. címhez szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom, a, tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Tasnádi Nagy András államtitkár úr kíván szólni! Tasnádi Nagy András: T. Ház! Nagy örömmel hallottam ezt a három felszólalást, amely a 'à. címhez elhangzott és amely az egyházak, a, lelkészi kar és a felekezeti iskolák irányában messzemenő támogatást, nagyobb szeretetet és több megértést kívánt. Nagy örömmel hallottam, mert nem hiszem, hogy legyen valaki ebben a Házban, aki nagyobb szeretettel és nagyobb megértéssel viseltetne az egyházak munkája iránt, aki jobban át lenne hatva attól a meggyőződéstől, hogy igenis, a hitélet kimélyítése a nemzeti élet megnemesítése szempontjaiból rendkívül nagyjelentőségű és nagyfontosságú kérdés, mint én. De elmondhatom azt is, hogy teljesen ezen a nézeten van a kultuszminiszter úr is, aki maga js nagy szeretettel viseltetik az egyházak munkája iránt és aki maga is szeretne ezeken a jbajókon segíteni, amelyeket t. képviselőtársaim felsoroltak. Felszólaló képviselőtársaim, Farkas Géza, Cseh-Szombathy László és Szetsey István képviselőtársaim tulajdonképpen ugyanazokat a kérdéseket érintették mindhárman, ennélfogva együttesen válaszolok nekik, rámutatván arra, hogy a kérdéseknek rendkívül komplikált és rendkívül terjedelmes komplexusával állunk szemben, amikor ezekkel a problémákkal foglalkozunk. Hallottunk a kultúradó bevezetésének kérdéséről, hallottunk a nyugdíjjárulék csökkentéséről, hallottunk a nagy nyugdíjhátralékok elengedéséről, terményilletmény átszámításáról, a korpótlékról, hallottunk a papi földek kérdéséről, a fizetéskiegészítő államsegélyekről, az egyenes adóról és a vasúti kedvezményről, melyek megoldása rendkívüli körültekintést kíván, és mindenekfelett azt kívánja meg, hogy az ország belső gazdasági rendje, termelési rendje és a pénzügy egyensúly kérdése mind annyira stabilizálódjanak már, hogy a kérdéseknek ilyen nagy és szerves megoldása lehetővé váljék. Mert hozzányúlni ezekhez a nagy kérdésekhez és azután egy újabb változás folytán pár év múlva megint az egész nagy kérdéskomplexussal újra előállni: ezt én nem tartanám gyakorlatilag helyesnek. Ez az oka annak, hogy inkább arra vagyunk szorítva, és kényszerítve, hogy a tüneti kezelés útjára lépjünk és ott, ahol igen nagy bajok vannak, kísérletezzünk az egyházak alkalmi megsegítésével, mindez azonban nem jelenti azt, hogy a kérdéssel nem foglalkozunk. Az idei költségvetési tárgyalásokat megelőző tárgyalások alkalmával már felmerültek mindezek a kérdések, és igenis rajta vagyunk azon, hogy találjunk megoldást, találjunk legalább olyat, amely lassan és fokozatosan viszi előre ezeket a kérdéseket és javítja meg a helyzetet. Rá kell mutatnom arra, hogy bármily csekély mértékben is, de már az idei költségvetéssel kapcsolatban is mutatkozik ezen a téren valami kevés haladás. Felvettünk bizonyos