Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

74 Az országgyűlés képviselőházának alapadóktól eltekintve az általam felsorolt adákiat összeadva és hozzátéve még az iskolaadót, 250% volt 1933-;ban az adó. (Horváth Ferenc: Nagyon sok!) Nemhogy sok, hanem képtelenség ezt elviselni. Ezen tehát feltétlenül segíteni kell. (Mózes Sándor: Azért kell államosítani az iskolákat!) A többi adóra vonatkozólag joggal azt lehet mondani ((Tatfnádi Nagy András közbeszól.) — majd rátérek állaimtitkár úr — hoigy a város pótadója nem érdekli ia- kultuszminisztert és talán egyéb járulékos állami ladó'k sem érdeklik. De arra már nem jelentheti ki a kultuszminiszter úr laz érdektelenséget, ha azt mondom^ hogy kultuszadóban 42%-ot izzad ki a szegény nép T. Ház! Mint felszólalásom elején mondottam, ez nem új kérdés, ez régi seb, faimelyen segíteni kell és amely kérdésben megvan — így tudom — a túloldalon is a konszenzus közöttünk. Amikor tehát a mai napon a kultuszminiszter úr nagyszerű beszéde után felszólalok, nem óhajtok ünneprontó lenni, de az én városom, & a többi község adózói érdekében szükségesnek tartom, hogy egy kissé rekrimináljalk, hogy iaz igen tisztelt kultuszminiszter urat, ha nem is ad audiendum verbum citáljam, de 'mégis emlékeztessem azokra az Ígéreteire, amelyeket komoly helyen és komoly formában tett, abban az irányban, hogy ezt a kérdést meg fogja oldani. Bátor leszek itt időrendben a kultuszminiszter úr Ígéreteit amelyeket ebben az irányban tett, itt a ,t. Ház színe előtt felhozni azért, hogy megrögzítsem azokat a Ház naplójában. Ezek a (következők: A katolikus iskolák egyházi főhatóságai 1932 augusztus 5-én, a protestáns felekezeti iskolák fenntartói pedig az utána következő napon a ikultuszininisztériuuiban Karaffiáth Jenő akkori kultuszminiszter úr meghívására megjelentek és ezen az ankéten éppen erről tárgyaltak. Ekkor Karaffiáth Jenő volt ^kultuszminiszter úr a jelenlévők nagy megnyugvására kijelentette, hogy be sem várja azt az időpontot, amikor az ország pénzügyi helyzete megjavul, hanem az általánosan követelt iskolai adó bevezetésére sort fog* keríteni; már az 1932-es és aiz 1933-as évi költségvetés szűkreszabott ikeretei között is megteszi, azokat az intézkedéseket, amelyek a különböző legkirívóbb és legigazságtalanabb aránytalanságok megszüntetésére vezetnek; ebből iái célból még az ősz folyamán törvényjavaslatot terjeszt a Ház elé, Karafiáth Jenő volt kultuszminiszter úr ezzel adós maradt. Mentő körülmény, hogy ezután a kijelentése után nemsokára kénytelen volt elhagyni a 'kultuszminiszteri bársonyszéket. De ez nem olyan téma volt, amely egyszerűen levehető a napirendről. Ez állandóan itt vibrál és itt fog vibrálni mindaddig, amíg meg nem oldják. 1932 december 29-én, tehát nem sokkal az említett idő után, a Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetsége a Vigadóban nagygyűlést tartott. Ezen a gyűlésen jelen volt Gömbös miniszterelnök és jelen volt Hóman Bálint kultuszminiszter úr is. Itt megint iszóbakerült ez a kérdés, amikor a kultuszminiszter úr a kormányéinak úr helyeslése mellett kijelentette, hogy »én Karafiáth javaslatát kevés módosítással magamévá tettem és úgy akarom megoldani, hogy új iskolaadó kivetésével az iskolafenntartói terheket arányosítsam«. Idekerültünk Hóman kultuszminiszter úr érájába, most tehát az ő Ígérete is itt van 133, ülése 1936 május 20-án, szerdán. ' az ország színe előtt, őt is tetemre hívhatjuk, ; miért nem méltóztatott ebben az irányban komoly lépést tenni. T. Ház! További dokumentumaim is vannak. Ugyancsak a kultuszminisztériumnak sok ideig volt tiszteletreméltó államtitkára Petri Pál szintén nyilatkozatot tett 1933 január 14-én. A dokumentumok tehát kronologikus, sorrendben jönnek. Ekkor azt mondta Petri Pál (felolvassa): »Az iskolaadó bevezetésének terve még kezdetleges állapotban van, megvalósítására azonban igenis gondolunk. A kormány arra a meggyőződésre jutott, hogy az iskolaügyi terhek egyenlőtlenül oszlanak meg különösen olyan községekben, ahol felekezeti iskolák vannak túlnyomó nagy számban. Azon a tényen felül, hogy a felekezeti iskolák terheit a másvallásúak nem viselik, nem járulnak azokhoz hozzá az adózók közül a jogi személyek sem. Ilyenformán az iskolaügyi terhek aránytalanok^ és egyes helyeken túlságos megterheléssel jár a felekezeti iskolaadó viselése. Most már azt ^tervezzük, hogy az egyházi iskolai adószolgáltatást lecsökkentjük és az iskolafenntartásra szolgáló terheket a közszolgáltatásokkal együtt pótadóként szedjük be.« Van tehát most már miniszteri és államtitkári igéret is. De Hóman kultuszminiszter úr nem elégedett meg ezzel. Az 1933. év áprilisában mondott költségvetési beszédében határozottan lekötötte magát, amikor azt mondta, hogy a felekezetij tanítók fizetésére tavaly 400,000 pengő utalt ki a különböző iskolafenntartóknak, de ez a megoldás csak ideiglenes s a helyzeten az iskolai terhek arányosításával kíván segíteni. A kultuszminiszter úr amellett, hogy kultuszminiszter, Székesfehérvár városának képviselője is. Székesfehérvár városa ugyanolyan bajban szenved, mint mi. A miniszter úr előtt népes deputáció jelent meg választói közül, amelynek,^ amikor ezek az iskolai terhek könynyítését kérték, Hóman Bálint kultuszminiszter ezeket jelentette ki (felolvassa): »A kormány olyan törvényjavaslaton dolgozik,« — tehát ez már pozitívum — »amely az iskolafenntartási költségek országos arányosításával a&arja a nehézségeket megoldani s az ezen a téren mutatkozó aránytalanságokat kiküszöbölni.« Ehhez járult az is, t. Ház, hogy Borsod, Gömör és Kishont megye, ahol szintén ugyanezek a bajok vannak:, felirattal élt és ezt a feliratot kiadták a felsőház közoktatásügyi bizottságának. A felsőház közoktatásügyi bizottságának ülésén Serédi Jusztinián hercegprímás emeh szót és megállapította, hogy ez a helyzet tovább nem tűrhető, tehát a legrövidebb időn belül meg kell oldani a kérdést, mert hiszen az államháztartás pénzügyi szempontjából az arányosabban szétosztandó iskolai adózás a mainál alig jelent nagyobb terhet és ez a lkérdés már túlon-túl megért és hangosan kiált rendezés után. A felsőház közoktatásügyi bizottsága a legnagyobb szeretettel és megértéssel kezelte ezt a kérdést és (olvassa): »tisztelettel javasolta a felsőháznak, hogy a legmelegebb pártolással adassék ki ezen felirat megfelelő törvényjavaslat mielőbbi megalkotása végett a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszternek«. Még ezután sem ikö vetkezett semmi, ezután sem történt intézkedés. Még egyszer tárgyaltak egy^ állami költségvetést, amelynek tárgyalása során Hóman igen t. kultuszminiszter úr újra megígérte, hogy ezt a kérdést meg fogja oldani; a kérdés azonban megoldatlan maradt.