Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-142

590 Az országgyűlés képviselőházának 1 van!) A társulati adónak! ez a reformja teljesen ki is van dolgozva és a hivatalos összeállításokkal együtt, amelyek kidolgozás alatt vannak, életbe fogom léptetni, lehetséges azonban, hogy rövid novelláris úton már ezt megelőzőleg is. Itt is észszerű középvonalon kell haladni, mert ha egyáltalán nines szükség egy adórendszerben társulati adóra, — akkor egyáltalán nem szabad a társulati adót fenntartani, de ha benne van a rendszerben, és a legtöbb európai állam rendszerében benne van, úgy annak a tőke^ bizonyos kímélete a célja, hogy e kímélet révén akkumulálódott tőkék bejussanak a gazdasági életbe és ott dolgozzanak. (Kun Béla: A túl nagy hasznot nem szabad megengedni!) Ennek nem szabad olyan mértékig menni, hogy ezt megakadályozzuk, de prémiumot sem szabad adni a tőkének, ha neim dolgozik. (Elénk hely estés.) Csoór t. képviselőtársam a részletkérdések egész sorát tette fel hozzám, amit nagyon helyeslek, mert igen praktikus kérdésekre vonatkoztak. {Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon gyakorlati kérdések!) A biztosítási felügyeletre vonatkozólag kért megnyugtatást, hogy ez ne legyen olyan felügyelet, amely által az ellenőrzés csökkenne. E tekintetben teljes megnyugtatást adhatok. Nem lazítani, hanem hatályosabbá szeretném tenni a felügyeletet s azt hiszem, hogy hatályosabbá teszem akkor, ha nem közvetlenül a miniszter intézi azt úgy, hogy tulajdonképpen felelősségrevonható személy nincs más, mint maga a miniszter. Szükséges, hogy közbe legyen kapcsolva egy felelősségre vonható hatóság, amellyel szemben a felelősség következményeit, szükség esetén kisebb esetben is, le lehessen vonni. Beszélt a t. képviselő úr a gazdáknak járó ásványolaj és a cséplőgépek forgalmi adójáról is. Ezeknek utána fogok nézni. Említette a kényszerkölcsönkötvények lejáró szelvényeit, amelyekre vonatkozólag vidéken nyugtalanság van, mert attól félnek, hogy újabb szelvény íveket nemi bocsátanak ki és ezért azsiotázs folyik. Erre nézve kijelenthetem, hogy az új szelvényívek máris ki vannak nyomtatva, a hirdetmény a közeljövőben meg fog jelenni és az újabb szelvényíveket ki fogjuk osztani. Érdeklődik a t. képviselő úr, hogy a régebben beszedett magyar lebélyegzésű aranyjáradék é® egyéb háború előtti kölcsönkötvények miért vannak még letétben. Én nem nagyon értem az érdeklődést, mert a valorizációs törvény szerint ezek a kötvények ki vannak zárva a valorizálásból. Ezek tulajdonképpen háború előtti államadóssági kötvények, amelyekre vonatkozólag a letétbehelyezést azért kellett fenntartani, mert az utódállamok egyike még nem adta meg a választ, abban a kérdésben, hogy a felszabadításí eljárás milyen legyen, így tehát itt semmiféle mulasztás vagy hátrány nincs. Köszönöm azokat a meleg szavakat, amelyeket báró Vay Miklós képviselőtársam, de töibben is — a tisztelt Ház minden oldaláról — a kisemberek érdekében itt felhoztak. Noha Propper képviselő úr kétségbevonta, nyugodt lélekkel állíthatom, hogy mi igenis, népi politikát követünk, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) csakhogy nem egy osztály^ érdekében, mint .amit ő képvisel, hanem mi általában a nemzet minden rétegét akarjuk megerősíteni. Természetesen észszerűen járunk el és sorrendet tartunk a feladatok fontosságában. h2. ülése 1936 június 6-án, szombaton. Egy mindenesetre messzemenő lépéssel jöttem ide a képviselőház és a felsőház elé, amiikor a gazdaadósságok rendezésével a gazdatársadalom messzemenő megsegítését hoztam javaslatba. Ezt azért tettem, mert meg voltam (győződve és a körülmények napról-napra jobban adnak nekem igazat, hogy ezek megsegítése nélkül a többi néposztályt sem tudjuk megerősíteni. De megmondottam, hogy részben igazságtalan és egyoldalú ez a rendezés, mert ezt többször megismételni, illetőleg két vagy három más néposztály vagy foglalkozási ág érdekében dis megcsinálni nem tudnánk. Erre a körre szorítva meg tudtuk tenni és ha jól csináljuk meg, — és az az érzAsem, hogy nem rosszul vittük keresztül — akkor ezzel a többi foglalkozási ágnak is la hóna alá nyúlunk és megteremtjük a bázisát a lassú gyógyulásnak. A kisemberek házadójának elengedését köszönettel említették fel. Remélem, hotgy ez azzal a megértéssel találkozik az egész országban, amelyet megérdemel a» egy ilyen szociális irányú intézkedés. Egyéb kérdések is felvetődtek, különösen a Falusi Kislakás építési Szövetkezetek, az úgynevezett Faksz.-nak a kölcsönei tekintetében. Felmerült a földhöz juttatottaik ügye és nem itt, de az általános vita során és más tárcák vitája során felmerült a vízijárulékok kérdése, őszintén megmondom, hogy ez három olyan kérdés, amely állandóan foglalkoztat engem, mert érzem, hogy itt segíteni kellene, de még nem lehetett megtalálni annak a imódját, illetve anyagi eszközeit. Méltóztassanak egyelőre azzal megelégedmi, hogy érzem fontosságukat s amint valamit lehet tenni, nem ífogok egy percet sem elveszíteni e kérdések előbb revitelében. Ami az úgynevezett Faksz.-kérdést illeti, azt hiszem, hogy itt egy kicsit túlozva vannak a bajok. Lehetnek egyénileg konkrét bajok; ezeket méltóztassanak közölni és mi igyekszünk segíteni. De általánosságban a helyzet úgy áll, — nem akarok az idővel visszaélni, mert nagyon messzire vezetne, ha mindenre kiterjeszkednék, h ár érdekesek az adatok — hogy^ az adósok 30%-a rendesen fizet. Azelőtt a duplája fizetett így, de leromlás van és bizonyos agitáció is van. Azt sem lehet mondani, hogy az átlagos típusú kölcsönök túlmagasak volnának, mert 1500 pengőről van átlagban szó, amelyeket 4%-os kamat terhel és 20 év alaU fizettetnek vissza. Ha tényleg a fizetőképesség és nem a fizetési készség hiányzik, akkor a Faksz. egyelőre beéri a kamat és tűzbiztosítási díj fizetésével, ami 61 pengő 20 fillért jelent egy évben, szemben az évi rendes annuitással és a tűzbiztosítási díjjal, ami 111 pengő. (Farkasfalvi Fairkais Géza: A Faksz. méltányosan jár el.) Rendkívül méltányosan jár el és ennélfogva azt hiszem, hogy itt tulajdonképpen arra kellene szorítkozni, hogy { gondosan elválasszuk a fizetőkész adósokat a másik csoporttól, a fizetni nemakaróktól. (Helyeslés.) Nagyon kérném, t. Ház, hogy pártkülönbség nélkül méltóztassék nekem ebben segíteni. Mert ha szigorúan és kérlelhetetlenül járunk el azok ellen, akik tudnának fizetni, de nem fizetnek, viszont a másik oldalon megfelelő méltányossággal ott, ahol a fizetőképesség hiányzik, de a készség megvolna, akkor ezt az egész, kérdést nagy lépéssel tudjuk előbbrevinni. Ehhez az kell, hogy legyünk egyek abban, hogy a legnagyobb szigort tanúsítsuk ott, ahol nincs fizetőkészség. Ha ebben méltóztat-