Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-142

Az országgyűlés képviselőházának 142, amely az 1934/35. évi zárszámadás szerint a valóságban befolyt. Az előirányzat erősebb emelését az új költségvetés abból a megfontolásból mellőzi, hogy a tatarozási kedvezmények a házadó eredményét, az év folyamán tett intézkedések pedig a közúti járművek adóját nagyobb mértékben fogják csökkenteni a többi egyenes adónemeknél várható emelkedésénél, amely az előbb említett két adónemnél várható -csökkentés folytán túlnyomó részben egalizálódik. A költségvetés nem vehette még figyelembe az egyszobakonyihás falusi zsellérházaknak időközben bekövetkezett adómentesítését, azonban a költségvetés rendkívül óvatos előirányzatára való tekintettel abban a reményben -vagyok, hogy ennek a veszteségnek ellenére is a költségvetési eredmény felette fog maradni a költségvetési előirányzatnak, sőt ezen túlmenőleg reménylem, hogy ezen a téren szerzett tapasztalatok módot fognak nyújtani a pénzügyminiszter úrnak további lépésekre a tiszteletreméltó bátorsággal megkezdett becsületes úton. A forgalmi adóknál^ és a fogyasztási adóknál, mint a konjunktúrára legérzékenyebb adónemeknél, azt a részletes vizsgálatot, amelyet most az egyenes a dókra vonatkozólag bátor voltam előadni, az általános vita alkalmával már megtettem s abban a reményben vagyok, hogy a it. Ház türelmét ezúttal nem kell e tekintetben igénybevennem. A. diohányjövedéknél 112 millió pengős a bevételi előirányzat a tavalyi 107"4/millió pengővel szemben. Az 1934/35. évi zárszámadás szerint is befolyit már 106'7 millió pengő. Ez az összeg az 1935/36. évben az eddigi^ eredmények szerint, amennyiben ezt a nyolchónapos ered; ményt 12 hónapra megfelelően kikerekíteni lehet, legalább 1103 millió pengőre fog emelkedni. Itt tehát a várható további konjunktúra javulásnak némi eszkomptálását látjuk. r Ezít annál inkább helyesnek tartom, minél kevésbbé van; tervbevéve a dohányáruk árának emelése. Minden konjunktúrajavulás tudniillik az árak emelkedésével jáír együtlfe, mint azt mai napság általaiban az árak emelkedése,' terén tapasztalhatjuk is. A többi áremelkedés esetén a dohányárak változatlanul maradása bizonyos relatív •olcsóbbodást jelent, ami a nagyobb foglalkoztatottság, a nagyobb vásáírlló erők folytán a ^dohányáiruk vásárlásának növekedésében és így a dohányjövedék bevételi eredményeiben is kifejezésr© fog jultni. A váimtiövedékből eredő bevételek előirányzata. 40 millió pengő. Ez is rendkívül óvatos becslés, 1934/35-ben ezen a címen a zárszámadás szerint 42"5 millió pengő/folyt be és az 1935/36. évnek eddigi adatai szerint most is körülbelül ez az összeg fog befolyni. A jövőben, pedig a kereskedelmi szerződések és egyéb megfelelő, a külkereskedelmi volumenünket valószínűleg emelő állami tevékenység folytán ez az összeg remélhetőleg emelkedni fog. A pénzügyi téirca egyéb bevételei közül a vagyonátruházási illeték az ingatlanforgalom némi élénkülésére, ítovábbá az ingatlanárak bizonyos emelkedésére való tekintettel is a múlt évi 30 millió pengős előirányzattal szemben 32 millió pengővel szerepel a költségvetésben, míg a törvénykezési illeték tapasztalati indokok alapján az eddigi 38 millió pengőről 36 millió pengőre csökkent. A pénzügyi tár ca-b evettel ek előirányzata 14 millió pengővel emelkedik, míg a többi bevétel nagyjából változatlan összeggel szerepel. yégeredményiben a pénzügyi tárca feevéteülése 1936 június 6-án, szombaton. 569 leinek előirányzata összesen 708 millió pengő, vagyis 21 millió pengővel több az előző évinél. A költségvetés összes közigazgatási bevételeinek 23*5 milliós emelkedéséből tehát a túlnyomó rész, ez a 21 millió pengő, a pénzügyi tárcánál is jelentkezik, ami végeredményben természetes is. Ezzel végére is értem a bevételi előirányzat részletes ismertetésének, előadói feladatotm kétségtelenül legfárasztóbb részének. Talán túlságosan is igénybe vettem ezekkel a szürke számadatokkal a t. Ház türelmét, — legalább is a megnyilvánuló hangulatból erre kell következtetnem — (Br. Vay Miklós: Logikus! — Derültség.) azonban bátor vagyok rámutatni arra, hogy ezeken a szürke számadatokon épül fel a magyar nemzet egy esztendős jövendője, a magyar nép boldogulása, amely remélhetőleg annál inkább ér meg színesebb napokat, mentől szürkébbek és reálisabban 'megalapozottak a most felsorakoztatott számoszlopok. (Tetszés a jobboldalon.) Áttérve most az általános vita folyamán különféle oldalakról elhangzott és szerepelt adóreform-javaslatokra, tisztelettel bátor vagyok megjegyezni, hogy a pénzügyi tárcánál — általában pénzügyi vonatkozásban — minden kis reformjavaslatnak megvalósulása is olyan nagy kieséssel járhat, hogy évek hosszú sorára lehet szükség, míg az ilyen módon tangált bevételi fiorrás a r régebbi mértékben bocsáthatja erejét az állani rendelkezésére. A múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával ennek az adóreformnak szükségességéről a magam részéről is több szót ejtettem. Felfogásom ebben a tekintetben nem változott, legfeljebb annyiban, amennyiben azóta a pénzügyminiszter úr módot talált ^gy csomó olyan intézkedés megtételére, amelyre vonatkozólag (most már neon kérelmet kell hozzá intéznem, hanem köszönetet. Változatlanul az a meggyőződésem, hogy szükségünk van a jövedelemeloszlásnak az adóreform útján való módosítására. Azok az intézkedések, amelyeket én r adóreformnak nevezek, tulajdonképpen adó arányosítás ok, nem pedig általános jellegű adóleszállítás. Meggyőződésem, hogy mindenki, aki ma általános adóleszállítást követel, annak az adóreformnak ;a megvalósítását késlelteti, amely nézetem szerint, csak adóarányosítás lehet. Ez az adóarányosítás sem történhetik egyetlen átfogó intézkedéssel, hanem részletekben lesz megvalósítható csupán. Nézetem szerint ez a helyes formája a megoldásnak a mai nehéz időkben. A pénzügyminiszter úr tevékenységéből világosan látható, hogy ő valóban ilyen irányban is működik, vagyis negatív irányban szintén érzi a felelősséget: azt a felelősséget, amelyet a szükséges adóreform elmulasztása jelent. T. Ház! Nem felel meg a valóságnak az a sok oldalról hangoztatott kifogás, hogy a közvetett adók terén Magyarország az összes európai államoknál súlyosabb helyzetben volna. Mert a háború előtti időkhöz képest az egész világon sokkal magasabb arányban emelkedtek a fogyasztási adók, mint ahogyan emelkedtek nálunk. Magyarországon 1913-ban egy lakosra 17 pengő fogyasztási adó esett, amely összeg 1934-ben 14 pengő alá süllyedt, a háború előtt nem létezett forgalmi adóval együtt számítva pedig 25 pengőnél néhány fillérrel rúgott többre. Ez összesen 47%-os emelkedésnek felel m.eg. Franciaországban ez az összeg a háború előtti 36'6 frankról 1931-ig 285 frankra szökött