Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-142

560 Az országgyűlés képviselőházának 142. ülése 1936 június 6-án, szombaton. a bekövetkezett események előtt. Ha igazság volit az, amit a miniszterelnök úr tavaly mondott itt a képviselőházban, 1935 május 27 én (olvassa): »Azt kell mondanom, nem engedem félrevezetni a közvéleményt az ígéretek tekintetében. Ma is a titkos választójog elvi alapján állok, mégis azlt kell mondanom, hogy méirlegelve a helyzetet, mérlegelve a kormány négyéves munkatervét, arra az elvi álláspontra kellett jutnom, hogy előbb a kenyeret jelentő reformjavaslatokat kell hoznom«, azonban egyúttal azt is mondotta a miniszterelnök úr, hogy: »már a múlt t cikluson bejelentettem a Ház előtt, hogy a lclektiprással azonos nyiltszavazási rendszernek véget kívánok vetni«,, hát t. Ház, ^ soha, de soha nem. volt a t. miniszter; elnök úr tavalyi nyilatkozatának olyan igazsága és aktualitása, mint amilyen éppen jelen leg van. Mert azóta meghozattak a közigazgatási bírósági ítéletek. Itt van a miniszterelnökségi tárcával együtt tárgyalandó más fejezetek között a közigazgatási bíróság kiadási tété leinek a taglalása. Nem elég, hogy ezekéit; a tételeket taglaljuk, hanem taglalni kell lelkiismeretesen azt a tételt is, amelyek mindnyájunk sz'átmára kötelesség gyanánt! írnak elő azok az ítéletek amelyeket a legfelsőbb bíróság

1 meghozoftt. Mandátumokat semmisítettek meg, nemcsak szavazatok átírása miatt, hanem azért is, mert az ajánlási rendszer teljes osődbejutását és erkölcstelenségét állapították meg ezek a közigazgatást bírósági ítéletek, A nélkül tehát, hogy az általános titkos választójogról beterjesztendő reformhoz hozzányúlna a t. minisz.terelnök úr, — mert azi általános titkos választójogot is követeljük — az ajánlási rendszerre vonatkozólag a mostani eljárást megszüntető novellát máir' időköziiéig is ide kellene hozni a Ház elé, amint aat már másfél-két éwell ezelőtt hangoztatta a Pesti Hírlap hasábjain a magyar politikai és irodalmi élet egyik nagyjele" ^Ő^fra fe^fia, éoren Hor^ze^ Ferenc T. képviselőtársaim! Szálljunk magunkba! En nem tartozom azok közé, akik a mindenáron való leszámolást akarják a t. túloldallal, én ezt a népnek megnyilatkozására, alkotmányos ítéletmondására bízom, de ezt a leszámolást követelniök kell a t. túloldalról éppen a t. kormánypárti képviselőtársaimnak, akik azt mondják, hogy erős gyökerük van a népben. Nos, hát mutassák meg, hogy milyen erős, milyen mélyreható az a gyökér, megvan-e valóban,^ vagy csak látszat, amely nincs meg. Itt azután a demokráciának alapvető tantételében egyet kell értenünk. Menjenek a nép elé, én meg vagyok arról győződve, hogy égnek a vágytól, hogy minél hamarabb a titkos választójoggal a nép elé menjenek. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez gúnyolódás! »Égnek a vágytól!«) Ez nem gúnyolódás, t. képviselőtársam, ez a komoly konzekvencia levonása, azokból a kijelentésekből, amelyeket a t. túloldalról hallottunk.^Mert ha nem úgy lenne, mint amilyen kijelentéseket ők tettek, akkor nem árulnának tiszta búzát, nem öntenének tiszta bort a pohárba, azt oedig a t. túlr/ldalról sem teszem fel. De, t. Ház, tovább is van a kérdés taglalása. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy tavaly, a házfeloszlatás előtt az akkori t, túloldalnak vezető polcáról azért toltak félre és semmi zték ki gróf Bethlen Istvánt, — aki a mostani kormánypártot megelőző egységes párt megalapítója és, mondhatni, teljhatalmú ura volt, akinek régi hívei közül még igen sokan helyet foglalnak a mostani kormánypárt soraiban is — azért tolták őt félre, inert azt hitettek el a független kisgazdapárt vezérével, Eckhardt Tiborral, hogy gróf Bethlen István a megakadályozója és az elgáncsoló ja minden reformnak és így az általános titkos választójognak is. Azóta azonban bebizonyosult, hogy ez nem volt igaz: mert jöttek az urak reformokkal, így például az egyébként vérszegény hitbizományi és telepítési javaslattal is és akkor bebizonyult, hogy gróf Bethlen Istvánnak néhai miniszterelnöki asztalfiókjából kerültek 'elő azok az alapelvek, (Haám Artúr: Bethlen nem merte elővenni!) amelyek ezeknek a reformoknak megalkotására sarkallták a jelenlegi kormánypártot is. De azóta gróf Bethlen István is kijelentette, hogy híve a titkos választójognak. (Haám Artúr: Ö szüntette meg!) Engedelmet kérek, 1922-ben tényleg gróf Bethlen István a titkos választójogot, amelyet azelőtt Friedrich István t. képviselőtársam behozott, viszonylag megszüntette, mert csak a városokban hagyta meg, de nem arról van szó t. képviselőtársam, hanem arról, hogy amikor történt gróf Bethlen Istvánnak a^független kisgazdapárt félrevezetett vezére által, Eckhardt Tibor t. képviselőtársam által a kormánypárt vezéri székéből való félretolása, akkor Bethlen István mit akart? Nem akarta elgáncsolni^ a titkos választójogot, mert kijelentette azóta, hogy igenis megvalósítani akarja, tha tehát nem akarta elgáncsolni, az urak is akarták a titkos választójogot, mindannyian akarjuk, akkor a túloldalnak kötelessége Canossát járni gróf Bethlen Istvánnal szemben és együttes akarattal megvalósítani a titkos választójogot. (Farkasfalvi Farkas Géza: Éljen Bethlen István!) En erről az oldalról ellenzéki képviselőtársaimmal együtt tíz éven keresztül harcoltam gróf Bethlen István politikai rendszere és megkövesedett gazdasági rendszere ellen, amelyet az önök soraiban jelenleg ott ülő és jelenleg is egyik vezérképviselő, Bud János t. képviselőtársunk személyesített meg a maga elgondolásaival, a maga ténykedéseivel. Ma is harcolnék ellene. Voltam azonban ellenzéken gróf Bethlen Istvánnal szemben akkor is, amikor Sztranyavszky Sándor t. házelnök úr kilépett a kormánypártból és velünk együtt hirdette a nép jogok követelését, az általános, titkos választójogot. Ez nem ráolvasás, csak tényék recitálása itt a Házban. T. Ház! Ezek után vonjuk le a következtetéseket: ha Bethlen István, a titkos választójognak nem ellensége — és nem is volt az soha — akkor csak hatalmi szempontoknak előtérbe helyezése lehetett az az ok, amely miatt a t. túloldalról Öt a vezéri polcról eltolták. Erről a kérdésről itt bővebben nem vitázom, mert nem is tartozik rám. Csak egyet állapítok meg: ha a t. túloldal megembereli, magát és a titkos választójog törvénybe iktatását^ követeli a kormányzattól, hogy ne a t. kormányzópárt függjön a kormánytól, hanem a kormány függjön a t. kormányzópártnak az igazi nemzeti demokráciát megvalósítani akaró nézetnyilvánításától és szándékától s ha ezt az általános, egyenlő, titkos válasiztójogot — amint én is helyesnek tartom — nemzeti szempontból való kautélákkal felfegyverzetten fogják a t. Ház elé hozni, akkor mi innen az ellenzéki oldalról fogunk a t. uraknak — meg fogják ezt érni — helyeselni és tapsolni, és minél hamarább hozzák ezt a törvényjavaslatot, annál zajosabb lesz a mi helyeslésünk és a mi tapsunk. Ezzel