Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

Az országgyűlés képviselőházának 1 lentését, Tiogy a repülés ügyét fel fogja karolni,. Ezt megelőzőleg azonban az a kérésem, hogy az autó kérdését is méltóztassék felkarolni, mert laz autó kérdése és közlekedésügyi politikánk kérdése szoros összefüggésben van az idegenforgalom kérdésével. Ma, amikor kezdünk divatba jönni, amikor külföldről ezrek és tízezerek jönnek ide megismerni hazánkat, hazánk szépségeit, amikor fontos az, hogy a világ minden részében barátokat szerezzünk, akkor biztosítani kell azt, hogy az idegenek akadálytalanul bejöhessenek az országba, mert kereskedelemügyi és pénzügyi kormányzatunknak szintén egyik szégyene az a sok molesztálás, aminek az idegenek mia ki vannak nálunk téve. T. Ház! Demeter Géza hazánk fia Abesszíniáról írott könyvében a következőket mondja (olvassa): »A másik tipikus abesszin intézmény az országon belüli vámok, az úgynevezett kelIák intézménye. A tartományfőnökök egy évszázad óta jói Déváit módszerrel segítik ki magukat: telespékelik határaikat vámállomásokkal, kellákokkal és minden egyes személy, aki ezek területére belép, ezeknél a kellákoknál fizetni tartozik. Hogy ez a kellákrendszer megöli a forgalmat, arról felesleges beszélni.« Ki kell javítanomi Demeter Géza (hazánkfia útleírásának ezt a passzusát, mert nemcsak Abesszíniában, hanem nálunk is vannak ilyen kellákok. Leteszem, a Ház asztalára a magyar kellákoik térképét, (Derültség.) méltóztassanak I megnézni: 24 város van, amelyek keliák okkal, vámhatárokkal vannak (körülvéve, amelyek állam az államban, amely vámhatárok bosszantják az embert és minden úton-módon megakadályozzák az idegenforgalmat. Ha valaki el akar menni a sokat emlegetett Balatonra, akkor Székesfehérváron keresztül — rossz kövezeten — kell átmennie, ahol gyermekek és különböző bakterek molesztálják az embert. Mélyen t. uraim*, akik itt vannak a pénzügyminisztériumból és a kereskedelemügyi minisztériumból: ez a XX. század szégyene! Ha máskép nem lehet, a legdrasztikusabb módon kell beszüntetni ezt már ól-holnapra, mert ilyen csak Magyarországon és azt hiszem, Abesszíniában van. Ha jön az autó, vagy jön bármilyen más közlekedési eszköz külföldről és elindul Hegyeshalomról, Győrben már odaállnak kövezetvámért, ugyanígy Komáromnál és azután itt Budapesten. Ha el akar imienni az illető Budapestről Lillafüredre, akkor ugyanúgy, amint Detemeter Géza is leírja, hogy Dzsizsida és Addis Abbéba között 250 kilométeres távolságon 9 keliákon kellett neki átmenni, itt is bár — ez nem 250 kilométerre, hanem csak 100 kilométerre van — ihárom kelIákon kell az utasnak átmennie. A kereskedelemügyi és közlekedésügyi politikának ezt a szégyenfoltját nem szabad tovább tűrni. Most ismét idegenforgalmi szezon előtt állunk, amikor teljes mértékben joggal számíthatunk arra, hogy idegenek és elsősorban külföldről autón jövő idegenek jönnek hozzánk. Bevallom a Ház színe előtt, hogy ha csak lehetett, én fizetés nélkül átmentemi és át is fogok menni ezentúl is ezeken a vámsorompókon, mert nem tartom, erkölcsileg megengedhetőnek ezeket a vámokat. (Br. Vay Miklós: Kiadjuk!) Tessék kiadni, vállalom! érte a felelősséget, t. képviselőtársam, mert szégyenfoltja a magyar közigazgatásnak, hogy a XX. században ilyen állam az államban vámok vanKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VIII. hl* ülése 1936 június 5-én, pénteken. 543 nak nálunk akkor, amikor Európában már sehol sincsenek ilyen kövezetvámok. És ha még jó volna a kövezet, de a legtöbb helyen ahol kövezetvámot szednek, az ember veséje jön ki, ha autón is megy keresztül az illető városon. Azért hívom fel erre a t. Ház és a távollevő kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét, (Felkiáltások jobb felől: Visszajön!) mert egy olyan esemény előtt állunk, amelynek magyar szempontból nagy jelentősége van. Budapesten június 21-én rendezik meg a Grand Prix versenyt. Engedjék meg t. képviselőtársaim, hogy pár szóval felhívjam úgy a képviselőháznak, mint az egész magyarságnak figyelmét erről a helyről is arra, milyen nagy szerepet játszik és milyen nagyfontosságú ez az autós Grand Prix. Ennek jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a kormányzó úr ő főméltósága volt kegyes elvállalni a fő védnökséget. A világ legjobb versenyzői fognak idejönni, magából Ausztriából 1200 autós jelentette be jövetelét, ezenfelül 500 autó fog Csehszlovákiából jönni, Romániából is és a többi szomszédos országokból sokan, sőt a világ összes tájairól fognak idejönni. Ez az alkalom összeesik a Mac. elnökének, gróf Andrássy Sándornak 30 esztendős elnöki jubileumával. A magyar autóstársadalom nem tudja méltóbban megünnepelni ezt, mint azzal, hogy éppen erre a napra esik a Grand Prix, amelyet a nemzetközileg elismert autószövetség írt ki, és csak olya» országnak adja meg ezt a rendezési jogot, amely kultúrával rendelkezik és a megfelelő kellékeket elő tudja állítani. Magyarország most első alkalommal kapta meg a jogot ennek a versenynek a rendezésére, Ebből az alkalomból csak felemlítem, — a magyar hatóságokról nem is szólva — hogy a külföldi hatóságok közül különösen Mackensen budapesti német követ úr volt az, aki mindent megtett, hogy hazájának fiai ezen a versenyen résztvegyenek, azután Hünlein, az Oberste National Sportbehörde elnöke, von Bayer Ehrenberg főtitkár, az olaszok részéről Colonna herceg budapesti követ és gróf Bona Cossa, az olasz autóklub elnöke, valamint Furmanik úr, az olasz sportbizottság elnöke voltak azok, akik mindent elkövettek abban az irányban, hogy hazájuk méltóképpen képviselve legyen. Ok maguk is el fognak jönni, tehát a magyarságnak, országunknak e napon olyan alkalom nyílik, amely mindenképpen lehetővé teszi azt, hogy méginkább elfoglaljuk helyünket a Kelet kapujában, mint Nyugat védőbástyája, hogy a külföldiek megismerhessék a magyarságot és tragédiánkat, amelyet nemismerésünk okozott. Itt vannak ezek a keliák, méltóztassék ezeket eltüntetni és ezt a szégyenteljes állapotot megszüntetni s lehetővé tenni azoknak, akik szeretettel jönnek hozzánk, hogy minden akadály és macerálás nélkül bejöhessenek hazánk szívébe, Budapest székesfővárosába. Tekintettel arra, hogy a kormány politikája iránt bizalmatlansággal viseltetem, a költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Szeder János képviselő úr! Szeder János: • T. Ház! Dinnyés Lajos igen t. képviselőtársam» a kellákokról beszélt, amelyekben ő unos-untalan megakad. En felszólalásomban a levegő óceánjába kívánok felemelkedni, ahol semimáfiéle forgalmi és közlekedési akadály nines s a repülésről, a légi 74