Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

Az országgyűlés képviselőházának i$ ban vannak kővel ellátva. (Mózes Sándor: Van itt elég most!) Ez nagyon fontos kérdés, amelynek jellemzésére példának okáért csak annyit mondok, 'hogy a kővel jobban ellátott Vas megyében 1 kilométer út fenntartása évenkint 435 pengőbe kerül, míg Békés megyében ugyancsak egy kilométer útnak évenkinti fenntartása 980 pengőbe, vagyis a [kétszeresébe. (Br. Vay Miklós: A .szállítás miatt!) Nálunk határozottan rosszabb a helyzet, mint például Angliáiban, amelynek a gépjárműadóból befolyó jövedelme évenkint mintegy 20 millió fontra tehető. Ez olyan hatalmas összeg, hogy nemcsak az utak létesítésére és fenntartására elegendő, hanem <még felesleg is marad belőle. En teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az utak fenntartása igen sok pénzbe kerül, azt is tudom, hogy az államháztartás egyensúlyát felborítani nem lehet, de az, általam előadottak alapján az az érzésem, hogy a községi utak kérdése olyan rendkívüli nagy fontossággal bír az ország szempontjából, hogy ezt a kérdést még az 1934 :XXI. tc.-ben fcigialt; ' rendelkezés analógiájára, hitelművelet útján is meg kell.oldani. Ehhez még csak azt volnék bátor kiegészítésül (hozzátenni, hogy a kiépítetlen községi utaknak mintegy 35.000 kilométert kitevő hálózatából 10%, vagyis körülbelül 3600 kilométer lehet az az úthosszúság, amely a községekbe való bejutás és az azokból való kijutást szolgálja és amelynek kiépítése még mint elsőrendű megoldandó probléma szerepéi. Ezek után azt a kérelmet intéztem a kereskedelmi és közlekedésügyi, valamint pénzügyminiszter urakhoz, hogy az ezekhez a . kérdésekhez fűződő országos érdekekre tekintettel — amint már a kereskedelemügyi miniszter úr említette is — méltóztassék a községi utak érdekeinek lehető és megfelelő figyelembevételével áz útügyi törvénytervezetet a Képviselőház elé terjeszteni. (Helyeslés.) Addig, amíg ez lehetővé válik, az volna a tiszteletteljes kérésem, méltóztassék a már megkezdett községi útiépítkezést — ebben már bent vannak a bekötő utak is — lehetőség szerint akár a már eddig alkalmazott harmados rendszernelk továbibalkalmazásával, akár más források igénybevételével továbbra is erőteljesen folytatni. (Helyeslés.) A magam részéről azt érzem, hogy amikor ezeket elmondottam, kötelességemet teljesítettem, kitéve magamat a partikularizmus vádjának. Aizit érzem, hogy a felszólalásomban előadottakból az érdekelt községek évtizedek, sőt évszázadok óta hallatott de pro fundi sa szólal meg és én bízom benne, hogy ez meghallgatásra talál. Mélységes a meggyőződésem, hogy az> a kormányzat, amely ezt a ikérdést bátor kézzel fogja megoldani, hatalmas szolgálatot teljesít a nemzetnek, a magyar nemzet szívében pedig ércnél maradandóbb emléket fog magának állítani. Bízom abban, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr a maga részéről mindent megtesz, ami a nemzet adott helyzetében megtehető és ezért a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Dinnyés Lajos! Dinnyés Lajos: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam az útügyi törvény mielőbbi beterjesztését szorgalmazta és kitért beszédében azokr a a problémákra, amelyek ezt indokolttá teszik. A magam részéről az általa előadottakat minden téren magamévá teszem, sőt még kibővítem azzal, hogy nemcsak a községi . ülése 1936 június 5-én, pénteken. 541 utaknak, hanem a vármegyei és állami utaknak centralizációja is előbb-utóbb elkerülhetetlen, de a nemzet szempontjából szükséges is. Nem akarok most a békeesztendők útépítési politikájáról beszélni, amikor különböző katonai és nemzetiségi szempontokból NagyMagyarország határszélein majdnem mindenütt remek, jó és tartós utakat építettek, ugyanakkor pedig itt bent, a mostani csonka ország területén, bizonyos tekintetben elhanyagolták az útépítés ügyét. Ezt a kérdést lehetetlen tovább így tartani és hagyni, hogy különböző vicinális érdekek játsszanak szerepet a törvényhatóságokban az útépítések keresztülvitelénél, mert miként az emberi szervezetben az ér, úgy a nemzet életében az országutak azok a csatornák, amelyeken keresztül a nemzet a maga életét éli. Ez pedig centralizált vezetés nélkül ma, a XX. században meg nem oldható; nem vezérlő akaratokra és glechschaltolásokra gondolok, h nem szakszerűségre. Okvetlenül szükséges, hogy ezt a kérdést, a nemzeti szempontokat véve figyelembe, centralizáltan oldjuk meg és hogy az útépítés kérdésében elsősorban a nemzet érdekei játsszák a főszerepet. Méltóztatnak, látni, különböző törvényhatóságok területén, — szomorú dolog, de így van — hogy rokoni és baráti kapcsolatok szabják meg nagyon sok esetben annak a vármegyei, törvényhatósági útnak az irányát, ott pedig, ahol éppen nemzeti vagy gazdasági szempontból kellene utakat építeni, ezt egyszerűen elhagyják, mert különböző politikai és egyéb magánérdekek játszanak szerepet. A községi utak tekintetében pedig az volt az uzus az utóbbi években, hogy legtöbbször ínségmunkák keretében végeztették a községi utak javítását vagy építését; ez pedig csak pepecselés^ volt, a földet innen oda és vissza hordták, végeredményben azonban a munkának semmi értelme nem volt. Hiszem és remélem, hogy útépítési törvényünk minél előbb tető alá fog_ kerülni, amely ezt a kérdést egy kézbe fogja letenni és így fogja ezt a nemzet életében mondhatnám legfontosabb kérdést megoldani. A kereskedelemügyi miniszter úr beszédében ta vasút és a posta tisztviselőkaráról megemlékezve, meghajtotta íaz elismerés zászlaját az előtt a két kiváló tehetség előtt, akik ezt a két intézményt, az államvasutakat és a postát vezetik és elismerését fejezte ki a két intézmény tisztviselőkarának teljesítményét illető; leg is. A magam részéről aláírom, hogy bizonyos vonatkozásban, szorgalom és becsületesség ^szempontjából ennek a két illusztris testületnek tagjait ez 'az elismerés megilleti. Egy ; megjegyzésem azonban volna a vasút és a posta működéséhez. Es ez az a baj, íaz a rák; fene, amely nálunk járványszerűen elharapódzott, nevezetesen az, — ezt különösen a vidéken kell szomorúan megállapítanunk — hogy a magyar államvasutak és a posta ^személyzete, vezetősége politizál, odaadja magát a napi politikának. (Ügy van! balfelől.) Vegyük tudomásul, hogy a posta és) a vasát , is egy üzem, egy üzlet és elítélendő az, hogy . az állomás főnökök vagy postamesterek jelvéj nyéket hordjanak, belekényszerítsék r alkalma: zottaikat a politizálásba. Nemcsak hírből hallottam, hanem saját szememmel láttam a debj receni választások alkalmával, — a mélyen tisztelt jelenlévő miniszter uraknak módjukban van utánanézni — -hogy a debreceni állomás