Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

Az országgyűlés képviselőházának IUI* ülése 1936 június 5-én, pénteken. 531 folytatódott. Mezőgazdasági kivitelünkben a mennyiségi kiesést jórészt pótolta a terményeinknél elért kedvezőbb ár. Ez a magasabb áron való értékesítés 1933-hoz viszonyítva 26'5%-ot tesz ki, amiben némi szerepet tulajdonítok annak is, hogy a kivitel jobb megszervezésével és a szigorúan keresztülvitt minőségi ellenőrzéssel az exportra kerülő mezőgazdasági terményeink minősége emelkedett. Hogy ez a fejlődés milyen állandó kereskedelempolitikai tevékenység, feszült ^ éberség és lázas munka eredménye, annak jellemzésére csak azt hozom fel, hogy tavaly 20 országgal 35 esetben folytattunk kereskedelmi tárgyalásokat, nem beszélve azokról a kisebb és részletkérdésekre vonatkozó megbeszélésekről, amelyeknél a kormány szintén asszisztált. A külkereskedelem belföldi megszervezése terén azt az elvemet, hogy az állami bevatkozás csak a szükséges mérvre szorítkozzék, a gyakorlatban állandóan szem előtt tartom. (Helyeslés a baloldalon.) A megkötöttségek fellazítása terén, mióta miniszter vagyok, sok minden történt. A Nemzeti Bankkal egyetértésben már több országgal szemben sikerült olyan devizagazdálkodási rendszert meghonosítanunk, amely a külkereskedelem lebonyolítása szempontjából is jelentős könnyebbségeket nyújt. így különösen bevált az úgynevezett devizakompenzációs rendszer, amely már erősen megközelíti a szabad devizaforgalmat. Ugyancsak a Nemzeti Bankkal egyetértőleg bevezettük az egységes felárrendszert, amely a kereskedelemnek biztos kalkulációs bázist nyújtott és hozzájárult exportunknak nagymértékű fellendüléséhez. Hogy ennek a rendszernek minél teljesebb érvényesülést szerezzünk, a klíringszerződéseket fokozatosan meg akarjuk szüntetni. Azokat a belső .kényszerrendszabályokat, amelyek, egyes áruknak a kivitelét más áruk kivitelével hozták junktimba, szintén fokozatosan lebontjuk és szeretném megszüntetni a szindikátusokat is, (Elénk helyeslés a baloldalon.) mihelyt azokat a célokat, amelyekre alakulták, más eszközökkel is el tudjuk érni. Az erre vonatkozó terv kidolgozása folyamatban van. A jövőben teljesen a termelők szabad elhatározására akarom bízni, hogy vájjon az ő termeivényeik értékesítését szindikátusok, vagy az egymással szabadon versenyző kereskedők révén látják-e a legjobban biztosítva. (Tetszés.) A kereskedelem szabadabb érvényesülését szolgálják az exportvásárok is, amelyeket a múlt évben kezdeményeztünk és igen jól beváltak. A gazdák is nagyon meg vannak elégedve velük, mert hiszen az exportvásáron termeivényeik verseny folytán a lehető legmagasabb áron kelnek el. Amikor pedig ott, ahol lehet, — mint például a szarvasmarhaexportban — a kiviteli kontingenst a gazdák között osztom szét, ez nemcsak a gazdák előnyét szolgálja, hanem az egyes kereskedőket is szabadabb érvényesülésre juttatja. Hogy & rizikómentes és fix áron történő értékesítésből eredő többlethasznot ilyen esetben a gazdákhoz juttatjuk, azon a kereskedelemnek nem szabad fennakadnia. Neki biztosítva marad a maga normális kereskedői haszna. A Hangya bekapcsolása pedia: azt a célt szolgálja, hogy azokat a kistermelőket, akiket mi ilyen kontingensigazolványokkal ne.m tudunk felkeresni, a Hangya keresse fel és ezek marháját összegyűjtve, a Hangya vigye ki azon a bizonyos kvótán belül, amelyet ezekből a kontingensekből kap, és az értékesítésből származó hasznot a gazdának visszaadja. Törekvésem általában az, hogy ahol a kötött gazdálkodás itt-ott többlethasznot eredményez az értékesítés terén, ezt a többlethasznot minden esetben a gazdához juttassam vissza, (Élénk helyeslés.) és pedig úgy, hogy a kedvezőbb értékesítési lehetőségek egy-egy cikkben lehetőleg aránylagosan oszoljék meg s ezáltal kiküszöböljük egyrészt az egyenlőtlen áralakulást, másrészt azokat az igazságtalanságokat, amelyek az ilyen egyenlőtlen áralakulásokból egyesekre származhatnak. A kereskedőt itt kár nem éri, legfeljebb olyan többlethaszna marad el, amelyet igazság szerint nem igényelhet magának. Arra azonban, hogy az őt megillető szerephez és munkája után méltányosan keresethez jusson, ügyelni akarok. T. Ház! A válság nálunk mindenekelőtt a mezőgazdaság válsága és a kormány főtörekvése az, hogy ezen a mezőgazdasági válságon minden rendelkezésre álló eszközzel enyhítsen. A legtöbb agrárcikkben exportfelesleggel rendelkezvén, a külkereskedelem ezért játszik igen fontos szerepet a magyar kormány válságelhárító tevékenységében. Az eredmény itt is szembeszökő. Már említettem, hogy tavalyi mezőgazdasági kivitelünk értéke 26'5%-kal meghaladta az előző évi kivitel értékét. Ez kifejezésre jut a belföldi árakban is és kompenzálja a gazdát a mennyiségi kiesésért. Ugyanakkor az ipari árak nem emelkedtek, és így a magasabb külföldi értékesítési értékből eredő haszon teljes egészében a gazdának jut. A mezőgazdasági cikkek áremelkedésével kapcsolatban a múlt év folyamán, de még most, e költségvetési vita során — utalok Farkas képviselőtársam felszólalására — az a panasz merült fel, hogy ez a fokozott exporttevékenység drágaságot idéz elő, túlságosan magasra hajtja a mezőgazdasági cikkek árait Ezt a beállítást én a legnagyobb mértékben túlzottnak tartom. A mezőgazdasági cikkek között vannak ugyan olyanok, amelyek a tavalyi évhez, vagy az azelőtti évhez képest 60—80, sőt 100%-kai is emelkedtek értékben, nem szabad azonban elfelejteni, hogy azokat a korábbi árakat, amelyekkel szemben ezek a cikkek most százszázalékos áremelkedést mutatnak, nemcsak a termelők, hanem maguk a világosan gondolkozó fogyasztók és a kereskedők is katasztrofálisnak tartották, mert ha ezek tovább fennmaradtak volna, — mert nem fedezték a termelési költségeket sem — egész mezőgazdasági ágazatok teljes tönkremenését eredményezték volna. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Csak örülni lehet annak, hogy ezek az árak megszűntek, és a jelenlegi árak csak akkor tekinthetők ^magasaknak, ha az átélt mezőgazdasági válság alacsony áraival hasonlítjuk össze őket, de ezek még miindig sokkal alacsonyabbak a válságelőtti időszak árainál. A mezőgazdasági termékek árai Magyarországon 1935-ben álltak legmélyebben, amikor az 1925—27. évi átlagnál 54%-kal voltak alacsonyabbak. A jelenlegi mezőgazdasági árszínvonal és az említett átlag között m'a még mindig 30%-os árszínvonal-különbség mutatkozik. ! A fogyasztók szempontjából vizsgálva ezt az árkérdést, azt kell mondanom, hogy az áremelkedés távolról sem tűrhetetlen. A létfenntartási indexszám ma is körülbelül 21 százalékkal alacsonyabb, mint volt például 1928-ban és emelkedése 1933 vége óta mindössze 8 pontot tesz ki, Nem állítható tehát