Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

518 Az országgyűlés képviselőházának ban nagyon jó lesz a termés, — körülbelül fél­millió mázsa búzafeleslegre számítanak — máris kormányválság híre érkezik. Az ipari körök ugyanis azt követelik, hogy most már le kell szállítani a búza magas árát, viszont a kormány támogató hatalmas agrárpárt még ennek csak a gondolatára is tiltakozik és máris a kormányból való kilépéssel fenyeget. Ilyen körülmények között milyen módon tud­junk hatni a csehekre? Különösen, ha meg­gondoljuk, hogy Csehország főgabonaszállító­jaként ajánlkozik két legbensőbb szövetségese, a kisantant két másik tagja: Románia és Jugo­szlávia, amelyek természetesen velünk konkur­rálni tudnak és a csehek által előnyben része­síttetnek, hiszen ma a politika dominál min­denben. Mezőgazdaságunk harmadik fontos piaca Németország. Az ottani gazdasági, vámpolitikai eljárások súlyos akadályokat jelentenek, és ha újabban kedvezőbb beviteli lehetőségeink van­nak is, kénytelen vagyok azt mondani, hogy ez egyrészt politikum, másrészt pedig Németor­szágnak ma még szüksége van ezekre az áruinkra, hogy meddig, azt nem tudjuk, de viszont azt állítani, hogy ne szállítsunk oda például fajállatokat, ez nagy tájékozatlanságra j mutat, mert azokat Németország máshonnan is j be tudja szerezni s akkor nem vásárol tőlünk még annyit sem, mint most. Arra a helytelen és felületes általánosí­tásra, hogy kereskedelmi politikánkat agrár­kivitelünk most is megsínyli, rácáfolnak a de­viza- és behozatali korlátozások óta nálunk és a minket elsősorban érdeklő államokban az azóta eltelt időben szerzett gazdaságpolitikai tapasztalatok. E korlátozások évei alatt folyt a harc a kontingens kérdésében, küzdelmes és szakadatlan tárgyalások voltak és a magyar kereskedelempolitikának nagyon is tekintettel kellett lennie arra, hogy elsősorban a nyers­anyagellátás érdekében nemes devizájú álla­mokba szállítson, valamint olyan országokba, ahonnan mi rekompenzációk címén megkapjuk ezeket a nehezen beszerezhető nyersanyagokat, j Mindezeket természetesen meg kell gondol- [ nunk, de azt is, hogy például konjunkturális szállításaink voltak Olaszországba a háború ; miatt. Ez most elmúlt, de mivel a konjunk- , turális szállítások idején az árak felemelkedtek, ! elhanyagoltuk a másirányú exportot. i Ami Ausztriát illeti, itt különösen figye- ] lembe kell venni a már említett belső politikai ! faktorokat, valamint azt, hogy az idegenforga­lom érdekében ott is az árnívó lenyomására tö- ! rekednek, viszont a gazdasági érdekeltség ezzel szembenál] és így ebben a harcban a mi gabo­nabetörésünk aligha fog sikerülni. ! Meggyőződésem szerint tehát a magyar ke- , reskedelempolitikát igazolták az idők esemé- i nyei. Meg kell jegyeznem még azt, hogy míg ipari téren az sgész világon sikerült több-keve­sebb ágazatban bizonyos együttműködést meg­alakítani, addig ez agrártéren nem igen sike­rült. Tudunk különféle világtrösztökről, szindi­kátusokról, petróleum-, kaucsuk-, vaskartelről, rézkartelről, ónpoolokról és egyebekről. Ezek szabályozni tudják a termelést és fogyasztást és egyúttal a nyereséget is biztosítják, de pél­dául ott vannak a búzaegyezmények, vagy akár a cukoregyezmény, pedig ezek igazán kötött szerződések voltak, mégis felborultak, nem tar­tották be őket. Hogy ennek mi az oka és hogy ez miért történt? Azért, mert az agrártermelés általában sokkal anarchisztikusabb és talán nehezebben ellenőrizhető. 1/P1. ülése 1936 június 5-én, pénteken. Meg kell még jegyeznem azt is, hogy. a ke­reskedelempolitikának érvényesítése manapság nagymértékben nem csupán politikai, hanem hatalmi faktor is. Vannak országok, amelyek­nek van erejük ahhoz, hogy karddal vágjanak utat exportjuk számára és így szerezzék meg maguknak a nyersanyag-bázisokat és" a piaco­kat, így történt ez különben a világgazdasági és a világkereskedelmi fejlődés során mindig. Hiszen Anglia, amióta Cromwell óta fölényes hadiflottája uralja a tengereket, ennek segít­ségével szerezte meg mindenütt azt, ami neki kellett, mert a hajóágyúk lövedékei mindig reprezentálni tudták az angol imperializmust. Újabban, korunkban is láthattuk, hogy Ja­pán erősen megszervezett hadierejével betört Mandzsúriába, óriási nyersanyagterületet ;és 30 milliós piacot biztosított magának. Azóta már Eszak-Kínát is érdekszférájába vonta és (hiába csikorgatja a fogát a távollévő Ame­rika és a még távolabb lévő Anglia is, nem tudnak ellene tenni, ímert Japán ott yan közel és acélkörmeit rajta tartja Kína északi ré­szein. Vagy felhozhatom például napjainkban Olaszország esetét is. Itáliának az igazságta­lan nyersanyagelosztás következtében valóban ki kellett valamerre törnie és rá is tette kezét Abesszíniára, tehát megszerzett ott magának egy tízmilliós területet, amelynek természeti kincsei imég kiaknázatlanok és ahol talán le­településre alkalmas vidékek is lesznek, vagyis tehát Abesszíniában is nyersanyag-bázisokat és piacot szerzett magának éppúgy, mint a kifejlesztett Tripoliszban is. Amikor azonban terjes elismeréssel adó­zom kereskedelmi politikánknak, meg kell em­lítenem» hogy a ikereskedelemből és általában az ország termeléséből keletkezett r jövedelem gazdasági elosztása nagyon sok kívánnivalót hogy maga után. A bankokrácia és annak al­vállalatai, elsősorban is a kartelek túlsók hasznot vágnak zsebre, amit r többé-kevésbbé elvonnak a dolgozó magyar társadalomtól­Ami a szövetkezeteket illeti, habár általá­ban híve, vagyok a szövetkezeti rendszernek, meg kell őszintén mondanom, hogy a vezetők­nek meg kellene elégedniök talán kevesebb jövedelemmel és különösen olyan embereket is kellene ott alkalmazni, akik a szövetkezetek terjedése következtében vesztették el a kenye­rüket. Ez talán igazságos volna, és elsősorban is arról van szó, hogy ott szak embereket al­kalmazzanak. (Horváth Zoltán: Önsegélye­zésre vannak!) Ezt van szerencsém a kereske­delmi kormányzat figyelmébe ajánlani. Minthogy teljes bizalommal vagyok a kor­mány és különösen a kereskedelemügyi 'minisz­ter úr működése iránt, a tárca költségvetését elfogadom. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Vásárhelyi Sándor jegyző: Éber Antal! Elnök: Éber Antal képviselő urat illeti a «zu. -, Éber Antal: T. Képviselőház! Nagyon saj­nálom, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy elfogadhassam a kereskedelemügyi tárca költségvetését. Ebben főleg az vezet, hogy an­nak az intervencionizmusnak, annak az állami gazdálkodásnak, annak az állam mindenbe való beavatkozásának, amelyet én egész gaz­dasági életünk szempontjából rendkívül káros­nak tartok, egyik főcentrumát látom a kereske­delemügyi minisztériumban. (Ügy van! balfe­lől.) Természetes, t. Ház, én is tudom azt, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents