Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-132

Az országgyűlés képviselőházának 132, ülése 1936 május 19-én, kedden. 43 Annak a törekvésinek hatásait, amely a klaszsziku'S nyelvek bizonyos mértékben való félretolásával élő nyelveket hozott be az iskolákba, rövid pár esztendő alatt magunk is örömmel tapasztalhattuk, amikor láttuk, hogy testvéreink és gy erimekeink már az iskolában) elsajátítják a különböző élő nyelvek elemeit. Valóban igaz az a mondás, hogy ahány nyelvet tud a« ember, annyi embert tesz 'ki. Ez is egy oszlop, egy segítség és egy lehetőség arra, hogy a magyar ügyért, a magyar gondolatért még jobban tudjunk harcolni. T. Képviselőház! Innen, az ellenzéki padsorokból, megboldogult Klebelsberg Kunó kultuszminiszter kultúrpolitikáját sokszor éles kritika tárgyává tettük. A magam részéről már akkor sem osztoztam ebben a felfogáshan és ha valamit kritizáltunk és innen az ellenzékiek kritizáltak abban a kultúrpolitikában, azok a_felesleges sallangok voltak. Mert ha még a jelen pillanatban, a mai szomorú helyzetben a közül az ezer tanyai iskola közül egy párszáz talán nem is működik azzal az erővel és azzal az laiktivitással, ahogyan azt elvárhatnék és ahogyan azt szeretnők, ia;z az ezer iskola, amely felépíttetett, bástyája, őrhelye a magyar kultúrának, és remélem, fogunk találni lehetőséget és módot arra, hogy a tanítás, amely ma még — azt hiszem — 100 vagy 120 iskolában nem folyik, ezekben az iskolákban is megkezdődjék a magyar kultúra előtt vém A kultusztárca költségvetésének tárgyalásakor a mu.lt

r esztendőben. a Nemzeti Színház, illetve a művészeti célok támogatásának kérdésében azt a megállapítást tettem, hogy az akkori igazgató változással kapcsolatos jelenséget a magam részéről örömmel látom. Azóta egy esztendő _ eltelt, hallottunk különböző nyilatkozatokat jobbra és balra, s nem akarom a miniszteri megállapításoknak elejét venni, de végtelenül lekötelezne a kultuszminiszter úr nemcsak bennünket itt a_ képviselőházban, hanem az ország közvéleményét is, lia e kérdésben méltóztatnék kimerítő választ adni, méltóztatnék megnevezni a fix eredményeket és méltóztatnék rámutatni a sokat emlegetett bizonyos suff leitekre, méltóztatnék felvilágosítást adni, hogyan és mint folyt le ez az egy esztendő, mert meglehetősen tetemes összeg, 1,983.000 pengő az, amit az állami színházak fenntartására irányoztunk elő

r a költségvetésben. Egyáltalában nem kifogásolom ezt a tételt, távol legyen tőlem, csak ez olyan kérdés, amelyre mézve felvilágosítást vár a kultuszminiszter úrtól az egész ország közvéleménye. Hasonlóképpen az Operaház tekintetében, amely szintén egyik interpellációm tárgya volt, arra kérem az igen t. miniszter urat, adjon lehetőséget éppen a magyar kultúra és a magyar Operaház nívójának fenntartása érdekében, hogy a tavaly a szerződések megkötésekor mutatkozott különböző ellentétes nézetek és felfogások kiegyenlíttessenek, a különböző vélt, vagy jogos sérelmek — nem vagyok hivatva eldönteni — a szerződések revíziójával kiküszöböltessenek, hogy az Operaház feladata magaslatára állva, teljes sikerrel be tudja tölteni a maga hivatását. Mélyen t. Képviselőház! Ezek voltak röviden azok, amiket a költségvetéshez általánosságban elmondandó voltam. Említettem, hogy mi innét az ellenzéki padsorokból a legtárgyilagosabban bíráltuk eddig is a kultuszminiszter úr működését és így bíráljuk majd ezután is. A magyar kultúra van olyan fontos, hogy nem tűri és nem engedi meg, hogy politikum kevertessék bele. Tisztelettel könyörgöm, — nem is kérem, hanem könyörgöm — hogy" a miniszter úr legyen szíves elsősorban az alsófokú iskoláknál a falusi és városi tanszemélyzetnél odahatni, hogy ne adja oda magát sem egyik, sem másik politikai párt agitációjának. (Helyeslés a baloldalon.) T. miniszter úr, könyörgöm, — végre ezt a magyar kultúra, a magyar gyermekek nevében kérem — ne engedje, hogy ott az iskolában politizáljanak a tanítók, a tanárok, hanem tessék dolgozni és tanítani. (Takács Ferenc: Az iskolában van a nemzeti egység irodája!) Mélyen t. miniszter úr, méltóztassék elhinni, elvárja a nemzet nemcsak a miniszter úrtól, hanem ettől a képviselőháztól is, hogy ne engedje meg, ihogy a magyar iskola, a magyar kultúra hajlékába bevonuljon a napi politika. Legyen erről meggyőződve a Ház mindkét oldalán. A politikai pártok jönnek, a politikai pártok mennek, de a magyar nemzet és a magyar kultúra tovább él. Túlélt eddig is, ezután is túl fog élni minden politikai pártot. Mi ebből a szempontból néztük és bíráltuk a miniszter úr ténykedéseit. T. Képviselőház! Mi tudatában voltunk és vagyunk annak, hogy a magyar közoktatásügy és a magyar kultúra irányításához és korszerűvé telteiéhez idő kell. Nézzük meg a múltban a régi miniszterek működését, akik alkottak és bevésték alkotásaikat a magyar történelembe és^ a magyar kultúra szolgálatában állottak. Látjuk, hogy nem tudtak máról-holnapra éppen ennél a tárcánál eredményeket elérni, mert ehhez hosszú idő kellett. T. Ház, mélyen t. miniszter úr! Innen az ellenzéki padsorokból a miniszter úr működését ilyen szemüvegen ^ keresztül néztük, ezek miatt az okok miatt támogattuk és fogjuk támogatni a jövőben is és én tisztán és kizárólog politikai okokból nem fogadom el a költségvetést. Elnök: Szólásra következik Pintér László képviselő úr. A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Következik vitéz Bánsásrhy György képviselő úr. A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Következik Molnár Imre képviselő úr. Molnár Imre: T. Képviselőház! (Halljuk.' Halljuk! a középen.) Habár sok tekintetben egyetértek az előttem felszólalt képviselőtársaim felszólalásaiban mondottakkal, különösen a sportszerű nevelés fejlesztéséről mondottakkal és sok tekintetben egyetértek azokkal is, amiket közvetlenül előttem szólott Dinnyés Lajos képviselőtársam mondott és habár politikailag vele szemben más konzekvenciára .intok is: a rendelkezésemre álló idő rövidsége miatt ezekbe a kérdésekbe nem kívánok belemerülni, minthogy a nemzetnevelésnek, közelebbről pedig a népnevelésnek bizonyos fundamentális kérdéseivel óhajtok^ foglalkozni, illetőleg az ezekben a fundamentális kérdésekben mutatkozó hiányokra, kívánok rámutatni és ezzel kapcsolatosan az igen t. kultuszminiszter úr elé néhány kérést terjeszteni. A képviselőház legutóbbi és azelőtti költségvetési vitájában, de az ez évi költségvetési vitában is, amikor a népoktatás mizériáiról volt szó, de általában a parlamenten kívül is, mihelyt ezek a kérdések a közvélemény valamely faktoránál és szektorában szóba kerülnek, minden alkalommal felmerült a kultúrádé kérdése. Ez az az adó, amelyet a közvéleménynek 6*