Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

488 Az országgyűlés képviselőházának 1A0. ülése 1936 június h-én, csütörtökön. lakások megszüntetése. Azok részére, akik pincelakásokat meghatározott időn belül az év utolsó házbérnegyedéig megszüntetik, szintén adókedvezmény volna adandó. Az építkezés előmozdítása azonban nem érhető ©1 egyedül adókedvezményekkel, ehhez az ipari minisztériumnak több intézkedése volna szükséges. Elsősorban a hiteleknek folyósítása egyrészt az építési hitelek, másrészt a kisipari hitel nagyobb tempója révén. Az építési nyagok árainak mérséklése, az építési könnyítések az egyszerűség és olcsóbbság érdekében volnának még szükségesek. Az építkezési tevékenység az ipart és közvetve a kereskedelmet, ezeken keresztül az egész gazdasági életet megizmosítaná, új fogya^sztóelem kapcsolódnék a gazdasági életbe, az építkezési iparb El? cl rokonszakmába, a velük kapcsolatos iparba és kereskedelembe. Az építkezések a falu feles munkástömegét elvonnák a mezőgazdaság nagy munkanélküli táborától, ezek életstandardja növekedne, a munkáskezek a nemzeti vagyont gyarapítanák, új, egészséges lakások keletkeznének, megszépülne a város képe nemcsak kívül, hanem belül is. JF. Ház! Az építkezéssel kapcsolatosan a kisiparnak néhány speciális kérését vagyok bátor még az iparügyi miniszter úr figyelmébe ajánlani. Elsősorban azt, hogy minden egyes új építkezésnél valamilyen módon biztosíttassék annak lehetősége, hogy az ott dolgozó kisipar megkapja a maga munkájának ellenértékét mielőtt még adókedvezményben részesülne az építtető maga és mielőtt a generál-vállalkozó megkapná teljes díját és kijátszhatna magát a kisiparost. Az épületkarbantartásnál viszont az volna a kisiparosság kívánsága •— amelyet bátor voltam már az ipari novellánál is előterjeszteni — annak a 45-ik szakasznál, hogy a nagyüzemek, a szállodák, a szanatóriumok, kórházak stb. a karbantartást és a javítást ne végezhessenek sajátmaguk kontárok által, hanem csak tényleges kisiparosok által és îççy a kontárkérdés itt is megoldást nyerjen. A kontárkérdésre különben is bátor va try ok — mint az iparosság egyik legfőbb kérdésére'— ezúton is felhívni az igen t. miniszter úr f igy Almát. A szakképzés kérdésénél kéri a kisiparosság, hogy a 'szakképzettséghez kötött iparban ne leihessen munkaegyesítés címén olyan munkát végezni, amely egy másik szakma rovására megy. A

r közszállítási szabályzat olyan módosítását kéri a kisiparosság, hogy ne a legolcsóbb, hanem a reális ajánlattevőnek .adják a munkát, mert a legolcsóbb eeryúttal nem mindig reális is és ez végeredményben nagyon gyakran kerettúllépéseket és hiteltúllépéseket von maga után. Ugyanebből a

;

zi elgondolásból kifolyólag kéri a kisiparossáar, hogy a pályázatoknál ne adják ki áron alul a munkát, amit a kisiparos sokszor kényszerhelyzetben kénytelen elvállalni. Az Oti.-val kapcsolatosan az a kívánság merült fel a kisiparosság széles rétegeiben, hogy mivel .a rendes Oti.-járulék 60%-át az iparos fizeti, a betegsegélyezés felét a munkaadó, a felét a munkás fizeti, de a balesetbiztosítás teljes egészében a munkaadó kisiparost terheli, tegyék lehetővé, hogy a kisiparos is kaph.as.son öregségi és rokkantsági 'járulékot, ő is részesülhessen öregségi és rokkantági biztosításban. A kisiparosság legfőbb kívánsága a kisipari hitel könnyebbé tétele és általában a hitelkérdés r megoldása, ami egyúttal az. egész gazdasági élet legfőbb kívánalma is. Igen fontos kérdés a kisipari export kérdése, amelyre vonatkozólag^ a Budapesti Nemzetközi Vásár sikere már némi reményt nyújt. E tekintetben azt kérem a miniszter úrtól, hogy a most Szegeden tartandó vásárt és majd a többi vidéki városban is megismétlődő vásárokat a kisipari export fejlesztésére méltóztassék felhasználni. A kisiparosságnak még egy fontos kérdésére mutatok r£i} EL közüzemek versenyére. A közüzemek között kétféle közüzemet kell megkülönböztetni, monopolisztikus közüzemet és öncélú közüzemet. A monopolisztikus közüzemek léte ellen a kisiparosságnak nem volna kifogása, kifogása van azonban a monopolisztikus közüzemek politikai vezetése ellen az egész budapesti lakosságnak, kifogása van azzal a drágítással szemben, amely• most a monopolisztikus közüzemeknél életbelép, ami, ha máshol történne, a különböző országokban temperamentum szerint vagy a polgárság sztrájkját vonná maga után, amennyiben nem használnák például a villamost tarifaemelés esetén, délvidéki államokban pedig ez valószínűleg a villamoskocsik felborítását eredményezné. A mi népünk türelmes lévén, ez nem következik be, azonban a monopolisztikus közüzemek drágítása általános drágítást, végeredményben pedig ismét a főváros lakosságának nyomorúságát fogja előidézni. T- Ház! A nem monopolisztikus üzemek, az öncélú üzemek azonban az adózó kisiparosságnak és kiskereskedelemnek pénzén és adóján, illegális konkurrenciát támasztanak a kisiparosságnak és a kiskereskedelemnek és ezáltal az adózók filléreiből fenntartott üzemek végeredményben az adózók tönkrejutását mozdítják elő. Szólni kívánok még egészen röviden a gyárak detailárusításáról, amelyet majd bővebben a kereskedelemügyi tárca tárgyalásánál leszel: bátor előadni. Itt csak azt kérem, hogy ha nem szüntethető meg a gyárak detailárusítása, akkor legalább az az abuzus szűnjék meg, hogy a gyárak lerakataiban és külön üzleteiben^ más gyárak más árucikkeit is árusíthassák és ezáital ,a kiskereskedelemnek illegális konkurrenciát támasztanak. T. Ház! A szövetkezetek kérdését, mint nem idetartozót, a kereskedelemügyi tárcánál kívánom szóvátenni. _ Itt csak annyit kívánok ebből a szempontból megjegyezni, hogy a kisemberek aránytalanul több terhet viselnek, mint, a nagyvállalatok és aránytalanul több terhet visel a kisipar és a kiskereskedelem, mint a támogatott szövetkezetek, (Dinnyés Lajos: Az előadó úr mást mondott! — Gr. Festetics Domonkos: Nem is voltál itt, nem tudott, mit mondott.) a gyáripar és a nagyvállalatok- Ezekben a kérdésekben különben a pénzügyminiszter úrhoz egyízben már interpellációt. intéztem, most az iparügyi miniszter úrtól, mint a kisipar miniszterétől kérem, hogy a kisiparosság érdekében lépjen közben abban az irányban, hogy a kisemberek aránytalan teherviselése s a nagyvállalatok és a nagy részvénytársaságoknak a javára mutatkozó aránytalanságok szűnjenek meg. T. Ház! A mai nap Trianon tizenhatodik évfordulója. Azzal kell befejeznem felszólalásomat, hogy ez az évforduló, ez a dátum talán a legjobban szimbolizálja egész Magyarországnak, Magyarország egész gazdasági életének és elsősorban a legnehezebb helyzetben lévő kis-