Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

Âz országgyűlés képviselőházának 140. szédében. Elismerte nevezetesen azt a körül­ményt, hogy a mezőgazdaságnak jó vagy rossz helyzetével van összefüggésben az iparnak különösképpen a kézműiparnak helyzete. (Ügy van! balfelől.) Ha a szegedi kereskedelmi és iparkamarának legfrissebb jelentését átlapoz­zuk, ebből is azt látjuk, hogy ez tényleg úgy van. Bajától Békéscsabáig, illetőleg Gyuláig, egy hatalmas nagy területről számol be a sze­gedi kereskedelmi és iparkamara és mert eze­ken a területeken az elmúlt esztendőkben a mezőgazdaságnak prosperitását az aszály és egyéb körülmények károsan befolyásolták, ezt az ipar, különösképpen a kézműipar is meg­érezte. A szegedi kamara jelentéséből egy ha­talmas terület kézműiparának szomorú hely­zete tárul elénk, de ezen a szomorú helyzeten a mai körülmények között is igen sokat le­hetne és kelene is javítani. A miniszter úr beszédéből kicsendült, hogy a kézműipar elhanyagolt voltán segíteni akar­na. Az alföldi kézműipar között igen jelentős iparágak vannak, amelyek azelőtt a Délvidék­re gravitáltak termékeikkel és vannak ma is, akik azt állítják, hogy egyes iparágaknak pia­cot lehetne találni a Délvidéken. En minden­esetre felhívom a miniszter úr figyelmét az Alföld jelentős részén terjedt papucskészítő iparra. Ez az iparág azelőtt kifejezetten a Délvidékre exportált és hangsúlyozom, hogy szakemberek állítása szerint ma is meg volna a lehetősége annak, hogy ezek a készítmények a Délvidékre eljussanak. Szükség volna termé­szetesen arra, hogy ezeket az exportlehetősé­geket a minisztérium felkutassa. T. Ház! Gondoskodni kellene a hódmező­vásárhelyi kézimunka külföldi elhelyezéséről is. Igen nehéz körülmények között próbál el­helyezkedni ez az igen jelentős iparág a bel­földi piacon, a leromlott gazdasági helyzetben azonban ennek nincs meg a lehetősége, s en­nek a következménye az, hogy ez az iparág, amely Hódmezővásárhelyen nagyon el van ter­jedve, rendkívül alacsony munkabéreket kény­telen fizetni. Ugyancsak meg kell említenem a hód­mezővásárhelyi népművészeti majolikakészít­mények elhelyezését is. Ezek a munkák művé­szileg olyan becsesek, hogy veszendőbe hagyni bűn volna őket, már pedig, ha nem találnak ezek a munkák megfelelő külföldi elhelyezke­désre, akkor a belföldi alacsony árak követ­keztében teljesen felmorzsolódik ez az ipar is és nemcsak az ezzel az iparággal foglalkozó kézműiparosok mennek tönkre, hanem a nép­művészetnek is elpusztul egy igen értékes ága. Az alföldi kézműipar általános leromlásá­ból katasztrofálisan emelkedik ki az építőipar. (Br. Berg Miksa: Hol van a Nep? Egy kor­mánypárti képviselő sincs a teremben! —Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Az előbb a képvi­selő úr sem volt jelen. Takács Ferenc: Az építőipar rendkívül nehéz helyzetét súlyosbítj íl ? ciZ Alföldön az a körülmény is, hogy az Alföldön igen elmara­dott az építkezési forma. Az építőipar nehéz helyzete tehát ebben is leli magyarázatát, de kétségtelenül hozzájárul az építőipar súlyos és nehéz helyzetéhez az a körülmény is, az Alföldön, hogy az építőmunkások feleslegét Er­dély ma nem veheti fel. Valamikor az építő­munkások Erdélyben el tudtak helyezkedni az egész nyárra. Vanak városok Erdélyben, ame­lyeket az alföldi építőmunkások építettek fel. Változtam kell az alföldi elmaradott építkezési viszonyokon, meg kell szüntetni azokat az ál­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. ülése 1936 június 4.-én, csütörtökön. 485 lapotokat, amelyek ott városrendészeti szem­pontból megvannak és a mai egészségtelen la­líások helyébe egészséges lakásokat kell épí­teni az alföldi falusi lakosság részére is. Eb­ben az esetben az építőmunkások egy jelentős részét az Alföldön foglalkoztatni lehetne. A miniszter úr szólott arról is, hogy meny­nyire tisztázatlan az építőiparban jelentős sze­repet betöltő kőművesmesterek jogi helyzete. Evek hosszú során keresztül szerzett jogokat vettek el rendeleti úton a kőművesmesterektől. Ma annyira fajult már ez az állapot, hogy egészen komikus helyzetek fordulnak elő. így például a háború előtt valamely kőműves­mester által épített emeletes házban ma ugyan­az a mester egy ajtóhelyet sem vághat ki. A 9708. számú rendeletet a hatóságok helytelenül alkalmazzák. Adatok vannak nálam arra vo­natkozólag, hogy a rendeletben megengedett építőmesteri vezetést a hatóságok nem veszik tudomásul. A miniszter úrnak gondoskodnia kellene arról, hogyha a minisztériumnak egy rendelete megjelenik, akkor ezt a rendeletet a hatóságok komolyan vegyék és be is tartsák. Az építőiparban, mint a miniszter úr is hi­vatkozott rá, megállapították a legkisebb mun­kabéreket, legalábbis az ország egy részében, így Budapesten is. A legkisebb munkabérek megállapításával kapcsolatosan azonban ugyan­azok a visszásságok tapasztalhatók az építő­iparban is, mint az asztalosiparban, amit Prop­per képviselőtársam említett fel. A munkaadók a rendeletet egészen egyszerűen nem tartják be- Hiába kötelezi a rendelet őket például arra, hogy a legkisebb munkabéreket feltüntető hir­detményt feltűnő helyen kifüggesszék, hogy a munkások a munkabérekről tájékoztatva legye­nek, ezt a rendelkezést a munkaadók egyáltalá­ban nem tartják be, nem tartják be a megálla­pított legkisebb munkabéreket, és nem adnak elszámolást a munkabérekről, tehát a munká­sok nem győződhetnek meg a kifüggesztett hir­detmény útján arról, mi a legkisebb bér. S ha esetleg tudnák is a legkisebb béreket, mivel el­számolási jegyzéket nem kapnak, nem tudnak följelentéssel élni, illetőleg hiábavaló a följe­lentés, mert nem tudnak bizonyítani. A rendőr­bíróságok is elhúzzák a pereket, vexálják a föl jelentőket, hónapokig elhúzódnak ezek a pe­rek, pedig igen szomorú jelenségeket lehet itt is tapasztalni. Például itt van nálam egy adat, amely szerint háromheti munkánál egy segéd­munkást 16 pengő 36 fillérrel károsított meg a munkaadó. Ötven épületet látogattak meg az építőmunkások megbízottai és mind az ötven helyen nem volt kifüggesztve a miniszter úr rendeletének megfelelően a legkisebb bérekre vonatkozó hirdetmény. A munkások között az a hiedelem, az a felfogás uralkodik, hogyha a miniszter úr nem tud érvényt szerezni akaratá­nak, akkor a munkások sztrájkolni lesznek kénytelenek, hogy érvényt szerezzenek a ren­deletnek, mert tűrhetetlen az, hogy egy törvény erejével bíró rendeletet a munkaadók szabotál­janak és ne tartsanak be. Érdekes, hogy ugyan­akkor, amikor például eszük ágában sincs a minimális bérek megfizetése, legalábbis a mun­kaadók többségének, akkor drákói szigorúságú munkateljesítményt szabtak meg egyoldalúan, a inunkásokkal nem is tárgyaltak a munkatel­jesítményről, ezt a munkateljesítményről szóló egyoldalú megállapítást azután kifüggesztették az épületeken, és annak betartásához szigorúan ragaszkodnak is Csak egy körülményre mutatok rá ezzel kapcsolatosan. A munkateljesítmény úgy van 66

Next

/
Thumbnails
Contents