Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

Az országgyűlés képviselőházának IkO. kellene nagyobb eréllyel fellépnie és a kisiparosságnak több közszállítást követelnie. Megemlítem megint azt a Wolfmer-féle szerződóst, amelyre már az előttem szóló is utalt, amely 15 esztendőre az egész magyar fegyveres erőhöz tartozó és összes szíjgyártó- és bőrmunkákkal kapcsolatos szükségletének 60%-át egy gyárnak biztosította. így a közmunkának csak 40%-ában részesült a 30.000 kisiparos. (Meizler Károly: Nem lehet ezt felmondani?) Remélem; hogy nem fogják így meghosszabbítani; mert éppen ellenkezőleg, a kisiparosság számára kell mindezeket a munkákat biztosítani. A közmunkák kiírásáról is kell néhány szót szólanom. Nem elégtgé világosak a közmunkák kiírásai, úgyhogy aki benfentes, az mindig tudja, hogy a kiírásból mi marad el, milyen munkát nem csinálnak meg, vagy pedik mi jön még hozzá. Lehet, hogy ebben a kérdésben a közeljövőben interpellációt fogok bejegyezni, mert nagy anyag áll rendelkezésemre, amelylyel konkrété tudok (bizonyítani, mennyivel károsítják meg egy-egy ilyen homályos és rossz kiírással magát az államot, vagy közületet, illetőleg a munkakivitelezőket. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Az ipari árrombolás megakadályozásara az első lépés megtörtént már az ipari novella megalkotásával. Ott százpengős büntetés van kiszabva azokra, akikről megállapítható, hogy ilyen árrombolást végeznek. Ez a száz pengő azonban jó talán abban a viszonylatban, amikor egy kis vidéki kőművesmesternek vagy kisiparosnak munkavállalására gondolunk, de ott, ahol két-háromszázezer pengős közmunka kivitelezéséről van szó, ezen a száz pengős árrombolási büntetésen legfeljebb mosolyog az a kivitelező, ha továbbra is ilyen árrombolást akar keresztülvinni. Az építőmesterek legutóbb országos kongresszusukról sok pontból álló memorandumban fordultak a miniszter úrhoz — azt hiszem, az utánam felszólaló mélyen t. képviselőtársam éppen ezzel a kérdéssel fog foglalkozni — s nagyon jó lenne, ha ebben a tekintetben is szigorú intézkedések történnének. Köszönöm a miniszter úrnak, hogy bizonyos szakmáknál a minimális munkabért bevezette, de nem szabad megállni, hanem ezt az egész vonalon keresztül kell vinni, mert akkor nem is volna egyenlő a rendezés, ha az egyik szakmánál bevezetnék, a másiknál pedig szabadjára engednék a bérfizetéseket. Tudom, hogy ez máról holnapra nem történhetik meg, azonban gyorsabb tempót kérnék ezen a téren. A 48 órás munkahét bevezetésével kapcsolatosan az előadó úr azt mondotta, hogy a miniszter úr a 48 órás munkahetet ide fogja hozni a Ház elé, amit csak örömmel üdvözölhetek, mert ennek bevezetésével sok munkanélkülinek munkábaállását tudjuk biztosítani. Meg kell ismételnem a munkaszabadságot biztosító törvények sürgetését. (Élénk helyeslés jobb felől.) Nem szabad soká tűrni, hogy itt emberek gátolva legyenek a munka szabadságában, abban, hogy az ő felfogásuknak, világfelfogásuknak, politikai meggyőződésüknek és egyebeknek elhallgatásával vagy visszaszorításával tudjanak csak munkát kapni. (Rassay Károly: Helyes, de ez vonatkozik a Bszkrt.-ra is!) A szabad vélemény lehetőségét minden polgár részére követeljük, de követeljük ugyanezt elsősorban a munkásság részére. ülése 1936 június U-én, csütörtökön. 457 (Malasits Géza: A dohánygyárnál és az állami vasmű veknél is!) Sem a munkaadók, sem a szakszervezetek részéről nem helyes, hogy ha a munkásokat a munkavállalásnál bizonyos politikai szempontok vezetik, illetőleg őket ilyenek elé állítják. (Malasits Géza: Igaza van, de vezessék be ezt az elvet a dohánygyáraknál ós az állami vasgyáraknál is! — Zaj a baloldalon.) Ezért tartanám szükségesnek, hogy a miniszter úr az egész vonalon államosítsa a munkaközvetítést. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Látjuk, hogy 7—8 városban működik az állami munkaközvetítő hivatal, de ez csak elenyésző kis részét végzi a munkának, mert a legtöbb munkaközvetítés most is a szakszervezeteken és az ipartestületeken keresztül történik. (Propper Sándor: A Voge.-t ki ne felejtse!) Ha a miniszter úr elrendelné, hogy minden munkaközvetítésnek az állami munkaközvetítő hivatalon keresztül kell történnie, továbbá azt, hogy szakemberek vegyék kezükbe a munkaközvetítést, ezzel visszaállna a munkások szabadsága. (Propper Sándor: Azt elfelejti Müller képviselő úr. hogy azt kidobják, aki nem fizeti ki!... (Zaj és mozgás.) Nagyon helyesleim az iparfejlesztési rovatot, — bár egyetértek az előadó úrral abban, hogy ezt 500.000 pengővel csökkentettétk — de arra volnék kíváncsi, hogy milyen arányban részesül ebből a 2,880.000 pengőből kis- és a nagyipar. (Zaj a baloldalon. — Bornemisza Géza iparügyi miniszter közbeszól. — Éber Antal: Ez nem megnyugtató!) Tudom, hogy itt exportprémiumról van szó és minthogy ezidőszerint csak a nagyipar van abban a helyzetben, hogy exportál, a kisipar talán csak egy nagyon pici kis részt vagy semmit sem kap ebből és az egész a nagyiparnak jut. Éppen ezért nagyon örülök annak, hogy itt a kamarán keresztül megindul a főváros .és a miniszter úr támogatásával a kisipari export. Elnök: Kérem a képviselő urat, fejezze be beszédét. Müller Antal: Befejezem. Nagyon örülnék, ha ez a kisipari exportintézet minél előbb megkezdené működését. Az iparosság továbbképző tafolyamait és mindazt nagyon helyeslem, amelyet a miniszter úr ezzel kapcsolatban az utóbbi esztendőben gyakorlatilag keresztül vitt, mert ez az ipaxosnívót, az ipari szakképzettséget van hivatva emelni. Mindezekből a szempontokból és azért, mert a miniszter úr személye iránt bizalommal vagyok, a (költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kun Béla képviselő urat illeti a szó. Kun Béla: T. Képviselőház! (Halljuk; Halljuk! balfelől.) Mindemben aláírom azokat a fejtegetéseket, amelyeket Müller Antal t. képviselőtársam a kartelekkel szemben itt a Ház színe előtt^ előadott. A gazdasági életnek ezeket a. veszélyes erőtényezőit tényleg vissza kell szorítani abba a mederbe, ahol az áralakítás szempontjából — amint mondják — a, Iköz javára dolgozni tudnak és akarnak s nem szabad megengedni azt, hogy a gazdasági életnek — a legenyhébb kifejezéssel élek — kártékony rovarai legyenek ezek a kartelek. (Br. Vay Miklós: Vérszopói.) Annál is inkább nem szabad megengedni ezt, mert a t. miniszter úr minisztersége előtt az úgynevezett reformnemzedéknek volt vezetőtagja, amely reformnemzedék zászlajára tűzte a kartelekkel való leszámolást a magyar