Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

444 Az országgyűlés képviselőházának 1. gyen szabad itt felhívnom az igen t. miniszter úr figyelmét a cukorfogyasztásra. Azt hiszem, a belföldön még igen nagy területei volnának a cukorfogyasztásnak. Éppen a belügyminiszter úr mozgalma, a zöldkereszt-akeó a gyermekek megmentése érdekében és az ezzel kapcsolatos cukorkibsztás mutatja azt, hogy az a cukorkvantum, amelyet ma Magyarország fogyaszt, még mennyire alatta van a szükségletnek, tehát a cukorfogyasztás emelése révén ia cukoripar is fellendíthető volna és ily munkaalkalmak is szerezhetők volnának. A következő terület a háziipar problémája. Igen nagy örömmel láttam a miniszter úrnak idevonatkozólag az egész ország területére kiiható aktív tevékenységét. A szegény földmívesember manapság annyira tőkeszegény, hogy bizony, nagyon jólesik neki, hasajátmaga tudja a legszükségesebb cikkeit előállítani. A régi időkben, a mi gyermekkorunkban az egyes családok maguk állították elő a szappant, a gyertyát és az olajat és szégyen volt akkor az, ha valaki a boltba küldött gyertyáért^ szappanért. A szegény nép mai tőkeszegénysége mellett valóban szükséges, hogy sajátmaga állíthassa elő még az olcsón beszerezhető cikkeket is; ezek előállítása télen munkaalkalmat adnak ezeknek a szegény földmívesembereknek, akik akkor kénytelenek munka nélkül eltölteni az idejüket. Igen nagy örömmel üdvözlöm iaz Országos Magyar Iparművészeti Társulat tevékenységét, amely a háziipar területén hozzájárult ahhoz, hogy valóban nagyobb eredményt érjenek el és tanácsokat ad a beszerzést, a termelést és az értékesítést illetően. Az lenne a kérésem a miniszter úrhoz, hogy olyan helyen állíttasanak fel ezek a háziipari üzemek és gépek, amely helyeken a munkások megtanulván ezeket a háziipari munkákat, ennek a révén azután alkalmazást kapjanak. Mert, ha^ megtalálják a munkát és azon a helyen többé munkát nem kapnak, akkor teljesen hiábavaló volt az, hogy erre kitaníttassanak. Nagy örömmel látom a miniszter úrnak a költségvetésben olvasható azt az ígéretét, hogy azoknak számára, akik tőkeszegénységben szenvednek, segélyt és olcsó kamatozású kölcsönt fog juttatni és különösen örömmel üdvözlöm azt az intézkedését, hogy márkázni fogja azokat a háziipari cikkeket, amelyek eladásra és kivitelre kerülnek, hogy azok valóban a magyar > nemzeti öntudat és becsület márkáját viseljék magukon. A következő' terület, amelyet írneg akarok említeni, a kisipar területe. Ez azonban egyúttal nemcsak a kisipar gazdasági megsegítése, hanem a magyar nemzeti középosztály kialakulása tekintetében is országos fontosságú érdek. Nagy örömmel látom a miniszter úr költségvetésének keretében előirányzott összegeket a kisiparosoknak gépekkel és szerszámokkal való ellátását illetőleg. Mi nem azt mondjuk erre, hogy a gépek veszedelmesek, mert' a szegény emberek elől elveszik a kenyeret, hanem azt mondjuk, hogy a gépek arra valók, hogy az embert a baromi munka alól tehermentesítsék s hogy minél több időt adjanak a lelki és szellemi kultúrára. Nem azt vannak hivatva szolgálni, hogy munkaalkalmakat vegyenek el, hanem azt, hogy erőteljes közép- és kisipari osztály alakuljon ki, mert á magyar iparosságnak óriási nagy baja az, hogy a nagyipar és az egészen kicsi ipar melW. ülése 1936 június U-én, csütörtökön. lett a középipar hiányzik. Azért örömmel üdvözlöm a miniszter úrnak azt az elhatározását, hogy ezeknek a kisipari gépeknek beszerzésére a költségvetésben összegeket vett fel. (Müller Antal: Nagyobb összegeket kellene felvenni!) Természetes az, hogy a kisiparosaknak olyan iparcikkek termelésére is el kell készülniök, amely régiek kihalása után keletkezőben vannak. Világos ugyanis a józanul gondolkodó iparostársadalom, előtt, hogy vannak olyan ipari területek, amelyek előbb-utóbb kihalnak és ezen nem lehet segíteni ; viszont vannak olyanok, amelyek most vannak kialakulóban. Ezért örömmel köszöntöm a miniszter úrnak azokat az intézkedéseit, hogy összegeket vett fel a kisiparosok külföldi tanulmányútját illetőleg. Bizonyos, hogy külföldön sokat látnak és minél több országot járnak be, annál több ember lesz belőlük s talán alkalom nyílik arra is, hogy tanulmányozhatják azokat az új iparcikktermelési módokat és lehetőségeket, amelyek nekik biztosabb kenyeret vannak hivatva szolgáltatni. Nagy örömmel üdvözlöm a vándor tanfolyamokat. Nem is méltóztatnak elhinni, hogy milyen óriási fontosságú és milyen nagyon várt intézkedés volt a miniszter úr részéről az, amely megszünteti azt az évtizedeken keresztül tapasztalt állapotot, hogy a vidéki kisiparosság minden vezetés nélkül működött. Az, hogy egy fiatalember elmehetett a technológiára, az esti tanfolyamokra, még nem jelentett sokat, ő ezzel még nem jutott kenyérhez, (hanem a mestere jutott volna kenyérhez, ha értett volna a dologhoz. Az én koromban még jártak a vándoriparosok, de ez már megszűnt. Nagy örömmel látom, hogy a miniszter úr kiküldötte, az embereit például Győrbe, ahol szaktan folyamokat vezettek és azt látom, hogy a kisiparosság nemcsak kéri a miniszter úrtól, hanem igen nagy anyagi áldozatokat is hajlandó teljesíteni, hogy a miniszter úrtól repülőtanfolyamokat, vándortanfolyamokat s ezeknek a vezetésére modern iparosokat kapjon; modern iparosvezetőket, hangsúlyozom, mert a régi szisztémájú vezetőkre nincs szükség. Boldogan hivatkozom atyai jó barátomra, megboldogult Gaul Károlyra, aki a technológiának a vezetője volt. Öreg korában a legfiatalosabb és a legmodernebb ötletekkel és tervekkel jött elő, hogy segítse ezeket az iparosokat és a tanítókat arra, hogy a mai modern igényeknek megfelelően tanítsák a mestereket a szabászatra, akár cipészről, szabóról vagy más iparosról volt szó. Igen nagy örömmel üdvözlöm a miniszter úrnak azt a tervét, amely az iparosság társadalmi helyzetének emelésére vonatkozik, amelyre azonban még ki fogok térqi. A kisiparosoknak fontos kérdése a hitel kérdése. Látom, hogy a költségvetés keretében elő van irányozva a megfelelő összeg a fedezettel bíró hitelre és a fedezetnélküli hitelre is. Arra kérem a miniszter urat, szíveskedjék — amenyníyire lehetséges — azt az összeget felemelni, amely a fedezettel nem bíró iparosok hitellel való^ ellátását van hivatva biztosítani. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Még le sem kötöttük.) Nehéz probléma a közszállítások problémája és sokat hangoztatott kérése van ezzel kapcsolatban a kisiparnak, örömmel látom a költségvetés tételeit s abból azt a tényt, hogy a miniszter úr elkezdte a statisztika felállítását es egy modern és racionalizált közszállí1 tasi rendszernek felépítését. Azt hiszem, ez