Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

Az országgyűlés képviselőházának bányászati közigazgatás, ideutaltattak az öszszes iparpolitikai kérdések, ideutaltatott az iparifelügyelet, itt vannak külön ügyosztályai a gyáriparnak, a kézműves- és háziiparnak, külön, ügyosztály foglalkozik a iköaszállítások , (kérdésével, külön ügyosztály az energiagazdálkodás kérdésével, külön csoport az állami üzemek és az állami bányák problémáival, külön csoport az ipari munkásügyekkel és végül kü- lön osztály foglalkozik az építkezési, városrendezési problémákkal, az ország csatornázási és vízvezetékellátási kérdéseivel. Ebből a felsorolásból azonban hiányzik az én megítélésem szerint két igen fontos ügykör. Az iparügyi miniszter úr nem ért egyet azzal a felfogással, amelynek én itt most hangot adok és amely az ügykörök megosztásává] szemlben bizonyos mértékig kritika kíván lenni. Nem utaltattak ugyanis az. iparügyi minisztérium hatáskörébe és ügykörébe annak ellenére, hogy az ipari szociálpolitika problémái idetartoznak: a társadaloaiDbiztosítás kérdései; meggyőződésem és sokunk véleménye szerint pedig ezek a kérdések szervesen ideillenek. i i Ha keresi az ember a különféle kormányzati ágak között a leginkább kompetens kormányzati ágat ezeknek az ügyeknek a gondo: zására, akikor nehéz azt mondani, hogy a kormányzati ágak közül ennek a toérdéskomplexusnak irányítására, gondozására a belügyminisztérium illetékes; nehéz ezt mondani azért, mert a kapcsolat a belügyminisztérium . és az ipari szociálpolitika eme kérdései között nem szerves, s az én meggyőződésem szerint 1 kissé mesterkélt az érv, amelynek segítségével ez a kérdéskomplexus ideutaltatott. Azt mon> dották tudnillik, hogy ezek a kérdések — tehát a 'társadalombiztosítás összes kérdései — rész,ben egészségügyi problémák és az egészségügyi közigazgatás problémái is lévén: inkább a belügyminisztérium hatáskörébe valók. Ilyen érvelés mellett azonban magától értetődően odatartozónak kellene minősítenünk a mezőgazdasági munkáspénztár ügyeit, de ilyen érvelés mellett még logikusabb volna azt mondani, hogy az egész klinikai igazgatás a belügyi tárca kompetenciája alá kell hogy tartozzék. Nagy sajnálattal látjuk sokan azt, hogy ennek a tárcának anyagából kiemelték a szervezési munkák során az ipari szakoktatás kérdését^ és azt viszont a kultusztárca ügykörébe utalták. En el tudom képzelni, hogy a kultusztárca a maga munkakörében egy külön nagy csoportot szervez, kizárólag a, szakoktatási kérdések intézésére, méltóztatnak azonban tudni, hogy a magyar szakoktatási -kérdések igen jelentékeny része: a mezőgazdasági szakoktatás, megmaradt a földmívelésügyi minisztérium ügykörében. Van ennélfogva bizonyos szerkezeti ellenmondás abban, hogy az egész ipari szakoktatás innen r kikerült» viszont a mezőgazdasági szakoktatás megmaradt — szerintem helyesen r

— a •földmívelésügyi minisztérium hatáskörében. t Szerintem azért f helyesen, imert a kultusztárca körébe történő át. utalása, ezeknek a kérdéseknek szoros kaposor latot jelent a pedagógiával, de nem jelent szo\ ros kapcsolatot magával az élettel, már pedig a szakoktatás, kérdésében az élettel való kapcsolat 'megteremtésére kell törekednünk. Van azután a szervezési kérdésekkel kapcsolatban még egy részlet, amely említést érKÉÍPVISELÖHÁZI NAPLÓ. Vili. 139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. 429 demel. Méltóztatnak tudni, hogy különösen az utóbbi években mennyire előtérbe kerültek a. kereskedelempolitika problémái. A kereskedelempolitika ügyeivel ezidőszerint különféle kormányzati ágak foglalkoznak. A külügyminisztériumnak van egy gazdasági osztálya,, amely nagyon behatóan és komolyan foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Organikusan és természetesen ennek a kérdésnek a kereskedelemügyi minisztérium kompetenciája alá kell tartoznia, de el kell mondanom, hogy viszont a földmívelésügyi kormányzat — .szerintem helyesen — a imaga érdekeinek, a rábízott érdekeknek védelmében fenntart egy külön csoportot, külön osztályt a [kereskedelempolitikai ügyek figyelemmel kísérésére. Az az érzésem, hogy előbb-utóbb sort kell keríteni az Iparügyi minisztériumban is egy ilyen hasonló csoport megszervezésére. Már most rátérnék szíves engedelmükkel a tárca költségvetési adatainak rövid ismertetésére. A tárca költségvetése maga 11 millió pengős keretet jelent. Ha ehhez hozzáillesztem, a tárca hatáskörébe utalt üzemek költségelőirányzatát és a tárcát terhelő nyugdíjak öszszegét, akkor kereken 47*3 millió pengős költségvetési előirányzat adódik, amely az egész magyar költségvetésnek, a most előttünk fekvő 1936/37. évi költségelőirányzatnak 4 százalékát teszi ki. A tárca jelentősége azonban nem; ebben a számban fejeződik ki, jelentősége sokkal inkább kifejeződik más számokban. Méltóztatnak tudni, hogy a nemzeti jövedelem megállapítására vonatkozó legutóbbi számítások még a konjunkturális években készültek. Ezek a számítások akkor a nemzeti jövedelem összegét 4*4 milliárd pengőre tették. Ezekben a számításokban az ipar, mégpedig a bányaipar és gyáripar 30—31 százalékos részesedéssel, a kézművesipar 9—-10 százalékos részesedéssel szerepel, ami azt jelenti, hogy az akkori adatok szerint a magyar ipari termelésnek a nemzeti jövedelem előteremtésében együttesen 40 százalékos részesedése van. Azóta a nemzeti jövedelem volumenjében lényeges öszezsugorodás következett be. Ez az összezsugorodás olyan mértékű volt, hogy másfél évvel ezelőtt még nemzeti jövedelmünk hozzávetőlegesen 2% imilliárda volt becsülhető. Az utóbbi másfél év gazdaságpolitikai intézkedései nyomán van bizonyos javulás. Méltóztatnak tudni, hogy ezt a javulást Tyller úr, a Népszövetség ideküldött pénzügyi megbízottja, 20—21%-ra teszi, úgyhogy bátran mondhatjuk, hogy a nemzeti jövedelem ezidőszerinti volumenje 32 milliárd pengő körül van. A nemzeti jövedelemnek ebben az összegében meggyőződésem szerint az ipari termelés szerepe az előbb említett 40%-os részesedésnél is nagyobb. Ismétlem ennélfogva, hogy a tárca jelentőségét nem a költségvetési előirányzatban való quotalis részesedése, hanem ezek a számok határozzák meg. Jelentem a t. Háznak, hogy a tárca 11 mil* lió pengős költségvetési előirányzata 520-000 pengővel nagyobb, mint lett volna tavaly, ha már tavaly ilyenkor megtörtént volna a kereskedelmi tárca ügykörének kettéválasztása. Annakidején, amikor az iparügyi minisztérium felállításáról volt szó és különösen ellenzéki oldalon kritika tárgyává tették azt, hogy egy iíj minisztérium szervezése költségtöbbletet fog jelenteni, mi azt állítottuk, hogy ez a költségtöbblet nemigen lesz több 100.000 pengőnél. 59