Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-132

36 Az országgyűlés képviselőházának dítő munkahajsza folyik«, már a jogos kritika határain túlmenően izgatja a munkásokat, illetőleg a munkásság hangulatát károsan befolyásolja.« Ebben a gyárban részben szakképzett városi munkások, részben a faluból a városba jövő szakképzetlen munkások vannak alkalmazva. Hogy azután ezeknek a munkásoknak gyermekei hogyan tanulnak és a szülők abból a nyomorúságos fizetésből hogyan tudják a gyermeket úgy táplálni, hogy az felfogóképes állapotban levő aggyal kerüljön az iskolába, azt egyáltalán nem kutatja az, aki a jogos kritika határán túlmenő kifejezésnek tartja azt, hogy a munkásnak sokszor éhesen kell dolgoznia. Pedig elvitathatatlan, hogy minden oktató és nevelő munka eredményességének legeslegelső feltétele az, hegy a gyermek elegendő táplálékhoz jusson. Szerintem a közoktatás minisztere nem nézheti közömbösen azt, hogy a hatásköre alá kerülő gyermeksereg milyen környezetből kerül az iskola falai közé és milyen gazdaságii viszonyok között él, kap-e megfelelő táplálékot, ruhát és van-e olyan hajléka, amely őt a tanulásra alkalmassá teszi. Vitathatatlan az is, hogy a gyermeknek először. is jóllakottnak kell lennie, csak úgy kívánhatjuk tőle,' hogy jöl viselkedjék és jól tanuljon és aki a szülő vergődését tétlenül nézi, az a gyermek tanulási lehetőségét is agyonverte. Amikor itt az előfeb egyik képviselő úr arra mutatott rá beszédében, hogy a választójogi követelés előfeltétele a megfelelő kultúra, .akkor nekem azt kell mondanom, hogy még ezt is megelőzi egy másik követelés: kultúra is lehetetlen a nélkül,^ hogy megfelelő gazdasági előfetételeket biztosítsunk azok számára, akiknek kultúráját emelni akarjuk., Természetesen az az osztály szel lem, amely az egész költségvetésen végighúzódik,, nem hiányzik és nem hiányozhatik a közoktatásügyi költségvetésből sem. Szinte kirí, kikiabál ezekből a számokból az a kasztképzési szándék, amely nem is igyekszik ezeket a munkásgyermekeket a kultúra forrásaihoz^ engedni és részben az anyagi eszközök megvonásával, részben pedig egészen ^ titokzatos utasításokkal lecsapják a több tudás és több műveltség felé törekvő munkásgyermek előtt az oktatási sorompót. Tehát megkérdezhetjük mégegyszer. hogy a kultuszköltségvetésben mi a változás azon a jelzett változáson kívül, hogy az ipari szakiskolákat áthozták a kereskedelemügyi tárcából'? Talán az az egyetlen, ha már eljutottunk odáig, hogy maga a népoktatási személyzet, maga a tanítóság is hangot ad azoknak a panaszoknak és sérelmeknek, amelyeket eddig, ha mi mondottuk el, fölényesen nemlétezőknek jelentettek ki. Annyira megnövekedtek és elszaporodtak ezek a sérelmek, hogy már ez a — azt mondhatnám — szelíd és meglehetősen kordában tartott tanítói személyzet is kénytelen ezeket a panaszokat a nyilvánosság elé hozni. Az a tanítói gyűlés, amely a múlt szombaton lezajlott, — és ezt hangsúlyozottan kell mondanom, mert a szó szoros értelmében lezajlott — megérdemelné, hogy itt részletesen foglalkozzam azokkal a felszólalásokkal, amelyek ott elhangzottak és foglalkozzunk ennek anyagával, a gyermekkel közvetlenül érintkező ta níitók megfigyeléseivel, azokkal a tapasztalatokkal, amelyek az iskolára kényszerített irányzatosságból erednek. 132. ülése 1936 május 19-én, kedden. Sajnos, erre ismét azt kell mondanom, amit előttem szólott képviselőtársunk beszédére mondottam: erre sincsen időm, ez a félóra nem elegendő arra, hogy aggodalmainkat és követeléseinket részletesen kifejtsem és népoktatásunk szervezetével és szellemével szemben táplált aggodalmainkat és kifogásainkat elmondjam. Nincs időm ennek a szerintem is legfontosabb és minden későbbi munka alapját jelentő tárcának egyéb kis kiadásaival és bevételeivel foglalkozni. Talán lesz módom a részletes tárgyalás során rátérni ezek közül egy ikre-másikra. Most ebben a pillanatban sokkal jelentősebbnek tartom annak szóvátételét, hogy a magyar kultúra minisztere miért és milyen okból megy külföldi látogatásra? Félhivatalos jelentés van előttünk, amely szerint a kultuszminiszter, a magyar közoktatás, a magyar kultúra minisztere a magyar-német kultúregyezmény kiegészítése céljából megy látogatóba. (Rcisinger Ferenc: A köny végetőkhöz?) Meg kell mondanom azt, hogy a magyar közvélemény, annak az egészen törpe kisebbségnek a kivételével, amely a hírhedt Al*-Deutsch propagandát most már hitleri értelmezésben folytatja, idegenkedéssel és tiltakozással fogadta ezt a bejelentést. (Tasnádi Nagy András: Nagy tévedés!) Hozzá kell tennem, hogy mi valamennyien a legnagyobb tisztelettel, szeretettel és megbecsüléssel hajlunk meg a német kultúrának (Reisinger Ferenc: Önökön kívül még lakik néhány ezer ember ebben az országban!) ama kisugárzásai és ama alkotásai előtt, amelyek a német népnek a világ népei között mindig a legelső sorban 'biztosítanak helyet. De hol van a mai Németországban ez a kultúra? Goethe, Kant, Lessing szellemét száműzték Németországból és ha a magyar kultúra minisztere a harmadik birodalom kulturális intézményeit^kívánja meglátni, akkor csak azokat mutathatják meg neki megesonkítottan, legjobb erőiktől megfosztottan, amelyeket a harmadik birodalom elődei alkottak, vagy pedig bemutatják neki a könyvmáglyáról, a birodalmi gyűlés épületének felgyujtásáról, az internáló-táborokról és az állampolgári jogok megfosztását kimondó törvényekről felvett fényképeket és okiratokat. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy a magyar kultúra minisztere megnézze Göring és Göbbels arak alkotásait, amelyek méltatlanul és jogtalanul neveztetnek kulturális intézményeknek. Félhivata,los jelentés szerint a magyar előadóművészek, színészek, zenészek németországi szerepléséről fognak tárgyalni. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Nem tudja a kultuszminiszter úr, hogy a magyar előadóművészek, színészek, zenészek, stb. ezreit utasították ki Németországból olyan törvények alapján, amelyek arculcsapását jelentik az emberségességnek? Vájjon azon a tárgyaláson, amelyen erről a kérdésről esik majd szó, a magyar kultuszminiszter úr ezeknek a kiutasítottaknak érdekeit is fogja-e képviselni, — ezeknek az egyenjogú magyar állampolgároknak érdekeit — vagy pedig most már nemcsak hallgatólagosan, hanem hivatalosan is el fogja ismerni azt, hogy az egész világ lenézését kiváltó eme törvények ellen, a magyar állampolgárokkal szemben való alkalmazásuk ellen nincsen kifogása? Tud-e a magyar kultúra minisztere arról, hogy itt Magyarországon van egy iroda, amely a Németországban élő magyar állampolgárok származási körülményeit kutatja és igazolás iránti