Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-139
422 Az országgyűlés képviselőházának Eckhardt Tibor: T. Ház! Itt a 11. címnél, amely a földbirtokrendezés szolgálatáról gondoskodik, óhajtok félig-meddig ígéretemnek eleget tenni a földmívelésügyi miniszter úrral szemben, aki ismételten kétségbevonta azt, hogy kitelepítések folynak ebben az országban. Egy klinikai esetet fogok elmondani, egészen konkréten. Mindenekelőtt magát a tényállást ismertetem. A földbirtokreformi során a baranyamegyei péterfalvai gazdaságból vagyonváltság címén kiosztottak 25 szigetvári lakosnak két holdjával 50 katasztrális holdat. Amikor 1930ban a kincstár átvette a vagyonváltság-földek után a váltságdíjak beszedését, akkor már ezeknek az embereknek meglehetősen nagy hátralékaik voltak, úgyhogy a pénzügyigazgatóság felszólította őket, hogy mondjanak le ezekről a földekről. Ez a lemondás akkor nem következett be, ellenben 1934. év végén újra kiszállt a pénzügyigazgatóság és újból lemondásra szólította fel az igényjogosultakat. Ezt kénytelen vagyok előhozni, mert úgy látszik, az a kitelepítések technikája, hogy az érdekelteket a pénzügyigazgatóság a birtokról való lemondásra szólítja fel, s ha ezt nem teszik meg, végrehajtási és egyéb intézkedéseket helyeznek kilátásba. 1934 év végén ebből a 25 szigetvári lakosból 24 lemondott, s ezt a lemondást 2598/1934. szám alatt a baranyamegyei közigazgatási bizottság jóvá is hagyta. Ezután történt meg az, hogy a pénzügyigazgatóságnak egy kiküldöttje szállt ki a községbe és nyilvános árverésen egy tagban bérbeadta az 50 hold földet. A nyilvános árverésen egy tagban Kovács Mátyás és Derkács József együttes árverezők vették ki a földet. Az árverés tehát nem parcellánként, hanem egy tagban történt, úgyhogy csak jobbmódú gazdák vehettek egyáltalában részt a birtokaikból kicseppent igényjogosultak földjének árverésén. Ez az 50 bold föld katasztrális holdanként 70 kilogramm búzáért kelt el az árverésen, s a 25 igényjogosult közül pedig csak egy ember, Mozsgay István maradt a földben, akinek nem volt semmiféle hátraléka. Most jön az, ami egészen különös. Miután ez a két jobbmódú ember bérbevette az 50 hold Jöldet, albérletbe adták ugyanezeket a földeket ugyanannak a 24 igényjogosultnak, (Felkiáltások balfelől: Hallatlan!) akik addig is bírták a földet, katasztrális holdanként 85 kilogramm búzáért, vagyis a két vállalkozó munka nelkul holdanként 15 kilogramm búzát keresett meg ezen a jól sikerült manőveren. (Farkas István: Ez a reform!) Ez ridegen a tényállás. Én egy szót nem tettem hozzá, de most méltóztassék megengedni, hogy ehhez a tényálláshoz bizonyos reflexiókat is fűzzek, a reflexiók pedig a következők. Mindenekelőtt kijelentem, hogy ennek az 50 hold baranyai földnek kataszteri tiszta jövedelme 950 97 pengő, úgyhogy holdanként 19 pengő kataszteri tiszta jövedelem esik. (Rakovszky Tibor: De korábban biztosan kevesebb volt!) Az ezután fizetendő leszállított használati díj — a kataszteri tiszta jövedelem után 120 pengővel számítva — 22 80 pengő. Ennyi használati díj jár holdanként ez után az 50 hold után azoktól, akik annakidején a földben voltak. 22 80 pengőt kellett volna tehát azoknak fizetniök, akik a földbirtokreform során földhöz jutottak. Ezek az árverésen földhöz jutott egyének azonban tavaly holdanként 139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. már csak 10 85 pengőt fizettek, mert ennyi felelt meg szigetvári paritásban. Ez teljesen korrektül van kiszámítva. 70 kilogramm búzának 1080 pengő felel meg, vagyis a felénél is kevesebbet kellett fizetni a nyilvános árverésen történt bérbeadás alapján, mint amennyit a mélyen leszállított használati díj fejében kellett fizetni. (Farkas István: Ez a földbirtokpolitika!) Azok, akik albérletbe vették a volt földjüket, jól jártak, mert a 22'80 pengő helyett most már a főbérlő hasznának betudásával is még mindig csak 1317 pengőt kellett fizetniök, (Farkas István: Így csinálnak nálunk földbirtokreformot!) úgy hogy végeredményben az albérlők még mindig kevesebbet fizetnek ma, lényegesebben kevesebbet, katasztrális holdanként 863 pengővel kevesebbet, mint amennyi használati díjat annakidején az államnak kellett fizetniök. Itt az egész dologban egy ember járt feltétlenül rosszul, (MüUer Antal: Aki fizetett!) de oz kétségtelenül rosszul járt: Mozsgay István, aki tisztességgel fizetett, (Ügy van! Ügy van!) mert ez a Mozsgay István ma is 22'80 pengőt fizet, míg mindenki más lényegesen kevesebbet, a felénél is kevesebbet. (Csoór Lajos: Az adósságát pedig elengedték!) Méltóztassék megengedni, hogy most már ebből a helyzetből bizonyos konzekvenciákat levonjak. Elsősorban utalok arra, hogy felfogásom szerint nagyfokú erkölcstelenség egy földbirtokreform során a földhözjuttatott igényjogosultaktól, akik harctéri szolgálat, vitézség és egyéb címen jutottak hozzá a földhöz, 2280 pengő mélyen leszállított használati díjat követelni akkor, amikor nyilvános árverésen 10 pengő körüli összeget lehet csupán ezekért a földekért elérni. De mit szóljon ehhez a tisztességes fizető ember, aki erejének végső megfeszítésével kifizette a 22 80 pengőt és azt látja, hogy aki nem fizet, az aránytalanul jobban jár, felével megússza a fizetést? De kérdeznem kell azt is, hogy a kincstár miért akar az igényjogosult kisemberektől kétszer annyit beszedni a földekért, mint amennyit árverésen el lehet érnil (Rakovszky Tibor: A gyufapénzek! — Meizler Károly: Ez a szociális politika!) Miért kell az ilyen szociálpolitikai földuzsorásokat is beiktatni, akik amikor lelikvidálják a földbirtokreform során földhözjuttatott igényjogosultak ügyeit, akkor a két földuzsorás beiktatásával, albérleti rendszer formájában a földet mindig meghagyják a volt igényjogosultak kezében. Végül kérdeznem kell azt, hogy az 1929. évtől kezdődőleg elmaradt hátralékokkal mi lesz% t Ennél a 24 szigetvári családnál a kis házacskáikra s egyéb ingatlanukra mind be vannak kebelezve a régi hátralékok. T. Ház! A régi annuitás — egészen hihetetlen — a földreform során kiosztott földek után 6V56 pengőt tesz ki. Nem lehet csodálni, hogy 1929 után ezeknél az embereknél felgyülemlett a hátralék, mert holdanként 6156 pengőt fizettek közterheken felül annuitásra. Ez valóban meghaladja annak a kisembernek teherbíróképességét. Utalnom kell arra is, hogy miféle erkölcsi alapja van annak, hogy ezt a szörnyű hátralékot még ma is nyilvántartják ezekkel az emberekkel szemben. Azt kell kérdeznem, vájjon, ha most nekik bérbeadott földek után a főbérlők által fizetett 70 kilós búzaalapon számítanák ki visszamenőleg a kötelezettségüket ; mennyi visszakövetelés! joguk volna ezeknek
