Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

418 Az országgyűlés képviselőházának békot felgyújtják, es heteken keresztül teljes füstfelhőbe borul Izsák község, úgyhogy tehát egészségügyi szempontból is káros a tó megszüntetése. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Ezt igen könnyen el lehetne érni. Nem kellene mást csinálni, mint egy hosszú töltést emelni és a töltést megfelelő zsilippel ellátni, hogy mikor áradás mutatkozik, a víz lebocsát, ható legyen. Ezt igen kis költséggel meg lehetne valósítani. Erre való tekintettel és figyelemmel arra, hogy a lakosság már hosszú éveken keresztül amúgy is nagy összegeket fizetett rá a csatornára, Izsák község pedig a Kolon-tó lecsapolására, nagyon kérem a miniszter urat, hogy ezt a kérdést, illetőleg ennek a tónak a visszaállítását minél előbb vegye fel a programmjába, illetőleg a közel jövőben valósítsa meg. Elnök: Következik? Veres Zoltán jegyző: Csoór Lajos! Csoór Lajos: T. Képviselőház! A t. földmívelésügyi miniszter úrnak a vízgazdálkodásról mondott szavai nagyjából megnyugtatnak, s ezért ennél a címnél mondanivalóimat nem kívánom előadni. {Helyeslés jobb felől.) Csak egy megjegyzésem van, ez pedig a következő. A vízitársulatok újabban azt a gyakorlatot vezették be, hogy a kisgazdáknak s általában a partmenti birtokosoknak csak akkor engedik meg a víz (kiemelését az egyes folyóvizekből, ha ezért az illetők külön díjat fizetnek. Ez teljesen abszurd állapot akkor, amikor az egész kormányzati politika arra megyén ki, hogy az öntözést és a vízzel való gazdálkodást fejleszszük. Amikor ezt hosszas propaganda és rábeszélés folytán végre meg lehetne valósítani, akkor ilyen követelésekkel jönnek a vízitársulatok. Nem elég az, hogy a főszolgabírónak kell befizetni a különféle költségeket? Még vízdíjat is kell fizetnie a gazdának? Sokszor szinte annyira felmegy ez a vízdíj, hogy a gazda nem kap annyit a tejért, mint amennyit fizet a vízért, hogy takarmánya legyen, amelyet a tejtermeléshez szükséges állatnak ad. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy szüntesse meg az egyes vízitársulatoknál ezt a jogtalan és képtelen gyakorlatot, — hisz felügyeletet gyakorol felettük -— hogy ne^ szedhessenek a partmenti birtokostól külön díjat azért, hogy a folyóból vizet emelnek ki. Egyébként a címet elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nemi) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 8. cím. Veres Zoltán jegyző (felolvassa a 8. címet). Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Ifjabb Balogh István. Elnöki A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. ! Következik? Veres Zoltán jegyző: Csoór Lajos! Csoór Lajos: T. Képviselőház!! Bár magamra maradok ebben a vitában, olyan fontos kérdések merülnek fel ennél a címnél, hogy azokra kénytelen vagyok kitérni. 139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. A kertészettel kapcsolatban a következőket kell megállapítanom. Budapest környékén és az országban is százan és százan, ezren és ezren vannak bolgár kertészek, idegen kertészek, akiket az ország tavasszal befogad. Ezek itt vannak őszig, ősszel hazamennek, s viszik ki a nehéz pengőket az. országból, ugyanakkor, amikor Magyarországon a földmunkások százezrei és százezrei munka nélkül vannak és amikor a magyar kertészek csak igen nehezen 'boldogulnak, még nehezebben, mintha a bolgár kertészek nem volnának. Nem akarok ellentétet szítani a két állam között, mindenesetre azonban a földmívelésügyi kormányzatnak kellene gondot fordítani arra, hogy megvédje a magyar kertészeket, akik ma már éppen olyan elsőrendű primőröket termelnek, sőt jobbakat is, mint a bolgár kertészeik. Ezek az emberek éppen olyan jó terményeket állítanak elő és éppen olyan szakértő kertészek, mint a bolgárok, tehát ezeket a magyar testvéreinket kellene elsősorban gondozás alá vennünk, annál is inkább, mert azt kell látnunk, hogy a bolgár kertészeknél alkalmazott falusi magyar munkások olyan minimális munkabért kapnak, hogy azzal az ő munkájuk nincsen megfizetve. Nem akarom kiüldözni a bolgár kertészeket az országból, de mindenesetre valami lehetőséget kell keresni arra, hogy a magyar kertészek — akik szintén bolgár rendszer szerint, tehát öntözéssel, vízelárasztással gazdálkodnak — bizonyos előnyt. élvezzenek a bolgár kertészekkel szemben, akár az adófizetés tekintetében, akár pedig más módon. (Helyeslés.) A kertészet kérdéséhez tartozik az őstermelői igazolványok dolga. Kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a belügyminiszter úrnál és általában a közigazgatásnál hasson oda, hogy ez az egész őstermelői ierazolványí rendszer, amely a kertészeti gazdálkodással foglalkozó embereket érinti elsősorban, valahogyan racionalizáltassék, ne kelljen minden esztendőben igazolványt váltani és ne kelljen minden esztendőben különböző illetékeket fizetni. Az én kerületembe 11 község tartozik és mind a 11 községben más és más illetéket kell fizetni az

1 őstermelői igazolványért, 60 fillértől kezdve 2 pengő 20 fillérig. Teljesen abszurd állapot az, hogy az egyik községben 2 pengő 20 fillér legyen egy őstermelői igazolvány, a másik községben pedig, amely az előbbivel szomszédos. 60 fillér. Először is az évrőlévre való kiállítást méltóztassék eltörölni, mert hiszen az a parasztember annyira ragaszkodik a földjéhez, hogy még halála után is a földben marad, tehát nem változik meg a foglalkozása. úgyhogy teljesen felesleges az, hogy évről-évre adjanak ki annak a parasztembernek őstermelői igazolványt. A kockázattal kapcsolatos a kertészeti tanintézet dolga. Ez nagyon fontos intézmény, amely nagyszerű kultúrmissziót teljesít, szerény véleményem és meggyőződésem szerint azonban jelenlegi helyén nincsen abban a helyzetben, hogy be tudja tölteni a rábízott nagy feladatot. Kicsiny ugyanis a területe, nem alkalmas arra, hogy megfelelő kísérleti intézményekkel, telepekkel legyen ellátva és nem alkalmas arra, hogy ott kellő befogadóképessége legyen ennek az intézetnek. Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, gondoskodjék arról, hogy ennek a főváros szívében, egy épülő városrész területén lévő kertészeti tanintézetnek területét valahogyan értékesítsék. Azt hiszem, ha ezt a területet elad-