Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

Az országgyűlés képviselőházának 1, értek. Jelenleg tudtommal a legtökéletesebb ilyen berendezése a kertészeti tanintézetnek van, amely elsősorban kísérleti és tancélokat szolgál. A szőlő- és borgazdaság kérdéseit Baross Endre, gróf Teleki Mihály és Klein Antal t. képviselőtársaim tették szóvá és főleg az az aggodalom csendült ki a beszédeikből, hogy mi történik bortermelésünkkel abban az esetben, ha az igen jó lesz. Ugyanazt kell erre válaszolnom, mint amit a búzatermésre vonatkozólag mondottam, hogy most még nem tudhatjuk, hogy milyen lesz a termés, de a kormány, amennyiben módjában fog állni, mindenesetre meg fogja tenni szükség esetén a kellő intézkedéseket. Teleki Mihály és Klein Antal képviselőtársaimnak a szőlőkultúra val kapcsolatban tett megjegyzéseit a hegyközségi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával minden esetre figyelembe kívánom venni. (Helyeslés.) Shwoy Kálmán t. (képviselőtársaim, mint Szeged város egyik: képviselője, iszóvátette a, paprika kérdését ás. Köszönöm, hogy a paprikaértékesítés megszervezésének fontosságát feltárta. Ezzel a kérdéssel a legrövidebb időn belül alkalmam lesz behatóan foglalkozni és

j állást foglalni. A szegedi és kalocsai termelő-' érdekeltségek meghallgatása, után ugyanis a duna—•tiszaíköai mezőgazdasági kamara már elénk terjesztette az ottani tárgyalások eredményét. Ezt a kereskedelemügyi miniszter úrral is le fogom legközelebb tárgyalni. A gyógynövénytermelés kérdését Jurcsek Béla t. képviselőtársam tette szóvá. Legyen szabad ezzel kapcsolatban felemlítenem, hogy állandó termelési kísérletezések folynak ebben a tekintetben az országban a gyögynövényíkísértteti állomás irányítása mellett. Talán megemlíthetem, hogy azok közül a növények közül, amelyek elsősorban gyógyászati szempontból, másodsoriban ipari célokra felhasználhatók, jelentősebb termelésünk van már mustárból, a fűszernövények közül pedig különösen korianderbŐl és majorannából. Konyhai íköményből már egész szükségletünket fedezni tudjuk, úgy hogy importra »szükségünk nines. Igen jelentős eredményeket értünk el a ricinus termelésével. Sikerült olyan fajtát kitermelni, amely az itteni éghajlatnak teljesen megfelel. Természetesen ezeknek a növényeknek termelésénél a termelési lehetőségek és a termelhető mennyiségek — sajnos — bizonyos határok közé vannak szorítva. Earkasi Géza, Nirnsee Pál és Soltész János t. kéipviselőtársaim szóvátették a lótenyésztés kérdését. Erre vonatkozólag legyen szabad általánosságban annyit megjegyeznem — miután a képviselő urak a lótenyésztésen kívül főleg a lóértékesítés és a lóexport kérdésével foglalkoztak — hogy szándékozom a mezőgazdasági kamarák, a méntelepparancsnokok és állami állatorvosok bevonásával exportvásárokat létesíteni az ország különböző részein. (Élénk helyeslés.) Ezeknek a vásároknak megtartására ikülképviseleti hatóságaink útján felhívjuk a vásárló államok figyelmét és lehetővé akarjuk tenni azt, hogy ezeken az exportvásárokon azután a gazdák ne legyenek kénytelenek áron alul értékesíteni lovaikat, mert ez magának lótenyésztésünknek fejlesztésére is határozottan káros befolyással lenne. (Ügy van! a jobboldalon.) Legyen szabad még megemlítenem, hogy az annyira kifogásolt német lókivitellel kapcsolatban meg99. ülése 1936 június 3-án, szerdán. 395 állapítottam, hogy a lótenyésztés érdekeit ez károsan nem befolyásolja, mert túlnyomóan herélt lovakat vittek ki az országból. Kétségtelen az, hogy a múlttal szemben a pótló-árak emelkedést mutatnak, de mindamellett magam is szükségesnek tartom azt, hogy ebben a tekintetben — ami rendkívül nagyjelentőségű a lótenyésztés szempontjából — a honvédelmi minisztériummal további tárgyalásokat folytassunk. Ha már az állattenyésztés kérdéséről van szó, ilegyen szabad egy pillanatra — csak egy mondattal — rámutatnom arra, hogy milyen örvendetes volt, hogy az. idei tavaszi tenyészállatvásáron a kisgazdák olyan tenyészanyaggal jelentek meg, amely értékben igazán minden tekintetben helytálló volt. (Ügy van! Ügy van!) Remélem, hogy az állatáraknak a jelenlegi nívón való fennmaradása mellett éppen a kisgazdák részéről történő tenyésztés meglehetősen emelkedő irányzatot fog a jövőbeni is mutatni. Nagyon érdekes, hogy — amint méltóztattak is megemlíteni — gyapjútermelésünk fejlesztésével és . a igyapjúárak emelkedésével kapcsolatban juhtenyésztésünk igen szép fejlődést mutat. És mivel súlyt kívánok helyezni arra, hogy juhtenyésztő kisgazdáink is részesüljenek ennek a kedvező konjunktúrának az áldásaiban! — minthogy ez csak úgy érhető el, ha a gyapjú minősége is megfelelően finomodik, tehát ha juhtenyésztésünk is magasabb fokra emelkedik — ebből a célból aránylag csekély összeget, 50.000 ." pengőt bocsátottam most^ rendelkezésre a népies juhtenyésztés fejlesztésére. (Helyeslés.) Ebből az összegből elsősorban a kistenyésztők kezén lévő juhállomány vidékenkénti egyöntetűsítésére törekszem (Elénk helyeslés.) és a nagyon is szükséges vérfelfrissítés szempontjából megfelelő kosok beszerzését teszem lehetővé. Igen jól összeállított és kiválogatott szakértőkből álló bizottság ment el az egyes uradalmakba, ott megveszi 80 pengőért a nagyobb és 70 pengőért a kisebb kosokat és ezeket osztja ki a tenyésztők között, éspedig úgy, hogy ők bundában átvéve a kosokat 20 pengőt fizetnek azok darabjáért, szóval igazán nevetségesen csekély árat, de azzal a kötelezettséggel, hogy a megi nem felelő kosokat a tenyésztésből kivonják. (Elénk helyeslés.) A szállítási költségeket ugyancsak ez az akcjió viseli. Most egyelőre Pest vármegyének 11 községében, főleg a Kiskunságban, azonkívül más vármegyékben is, így Bihar megye 9 községében, Békés megye 3 községében, továbbá Csongrád megyében és Szeged városában osztottunk ki összesen 637 darab kost. Ha ezt az akciót tovább folytathatjuk, remélem, hogy ennek az láfldásos és gyümölcsöző eredményei már néhány év alatt jelentkezni fognak. Mivel azonban azä élő és vágott juhkjviteli piacunk elégtelensége és bizonytalansága is veszélyezteti juhtenyésztésünk szépen indult fejlődését, és mivel városi lakosságunk, ellentétben más államok lakosságával, sajnos, igen csekély juhhúst fogyaszt, tehát a belső juhhúsfogyasztás emelése érdekében érintkezésbe léptem r a honvédelmi miniszter úrral, aki a honvédségi közétkezéseknél hetenként egyszer juhhúsfoigiyasztást rendelt el, (Helyeslés.) aminek nemcsak az lesz a következménye, hogy a katonaságnál bizonyos mennyiségű juh kerül levágásra, hanem az is, hogy a katonák hazamenve, odahaza is fogyasztani fogják az igen jó és tápláló juhhúst.