Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

376 Az országgyűlés képviselőházának 138. ülése 1936 május 29-én, pénteken. szűnni és exportunk kisebbedett akkor, amikor Ausztria <a kontingentálást .bevezette. Ezt azután még csökkentette két ízben is a kontingensnek ugyancsak lecsökkentése. Jellemző azonban a jelenlegi gazdasági viszonyokra, állattenyésztésünkre, hogy ezt a lecsökkent kontingenst sem használjuk ki Ausztria felé. En ennek két okát látom fennforogni. Az egyik oka talán a Nemzeti Bank szűkkebfíísége, presztízspolitikája, mégpedig a felárak térítése tekintetében; kívánatos lenne, hogy nemzetközi, valamint olyan klíringelszámolási kurzust állapítson meg, mely a .schilling és a pengő nemzetközi értékelésével arányban, áll. Én arra kérem ugyancsak a földmívelésügyi miniszter urat, mivel ezt a kérdést magáévá tette, hogy ezeket érvényre is juttassa. Ausztria nem teljesen úgy viselkedik velünk szemben, mint egy barátságos állam, nem úgy, mint Németország vagy Olaszország, mert hiszen csak kitérni kívánok Stróbl földmívelésügyi miniszternek egy legutóbb elhangzott beszédére, amely rávilágít az osztrák mentalitásra s amelyben kifejti, hogy Magyarország vegyen át Ausztriától állatokat. En nem tudom magamévá tenni ezt, és nem hiszem, hogy Magyarországon lenne egy felelős tényező, mely ezt magáévá tenné, de ugyancsak ez a felelős tényező nem fogja elhanyagolhatni az osztrák piacnak Magyarország számára való elvesztését .sem. Legyen szabad megemlíteni azt a másik nehézséget, amelyet az osztrák földmívelésügyi kormányzattól vagyunk kénytelenek elviselni. Ez az 1932-es kereskedelmi szerződésnek egy burkolt vámemelésére vonatkozik. Az osztrák kormány ezt a vámemelést végrehajtja, amennyiben különféle címek fejében szarvasmarhánként 96 schillinget, sertésenként pedigi 23 schillinget számít fel újabban, ami világos, hogy mennyire visszaveti az elérhető árakat és lecsökkenti azokat az árakat, amelyeket elérni képesek volnánk. Kérem a földmívelésügyi miniszter urat, kegyeskedjék ezeken a háromhónaponként összeülő kormánybizottsági tárgyalásokon ezt erélyesen kifogásolni. Leszögezni kívánom még, hogy Németország és Olaszország felé sokkal könnyebben jut ki az állatkivitelünk és ismételten azt kérem, hogy méltóztassék, ha Ausztria barátságtalanul viselkedik, igyekezni a Nemzeti Banknál támogatni kivitelünket egy magasabb, 10%-on felüli schilling-kurzussal. Rátérve a lótenyésztésre, {Mozgás a baloldalon. — Dinnyés Lajofs: Majd mi is áttérünk a részletes tárgyalásnál' a lótenyésztésre!) amelyet előttem szólott képviselőtársam volt szíves kifejteni, egészen röviden, legyen szabad csak annyit megemlítenem, hogy a lótenyésztés Magyarországon már évtizedek, talán évszázad óta, irányítás alatt áll. A földmívelésügyi miniszter mindenkoron beosztotta a tenyészterületeket, gondoskodott a ménanyagról, de sajnos, megszűnik ez az irányított gazdálkodás, az értékesítésnél. Erről kívánnék szólni. Tapasztaltuk bármikor, de különösen az elmúlt években, és talán jelenleg is, hogy amikor egy értékesítési lehetőség van, azonnal megindul az alákínálási folyamat. Egy denunciálási hadjárat indul az ellen, aki bármiféle kezdeményezést tanúsít. A lóértékesítés terén a legnagyobb káosz van. A tőlünk vásároló külföldi államok ^egytől-egyig bevezették azt, a bizonyos egykéz-rendszert. Velük szemben csakugyan olyan rendszerrel tudunk érvényesülni. En arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, szíveskedjék ezt az egykéz-rendszert nálunk is bevezetni, (Farkasfalvi Frakas Géza: Isten ments! Isten ments! Szabadverseny nélkül nincs lóár!) azonban, sem^ vállalatoknál, sem protekciós személyeknél, sem szövetkezeteknél, vagy álszövetkezeteknél, sem pedig, — mondjuk, — részvénytársaságoknál, legyen ez, hanem a tenyésztők összességénél és ennek a szövetkezetnek legfelsőbb irányítását tartsa fenn a miniszter úr a maga részére. Természetesen nagy óvatosságot kell éhben tanúsítania. Bátor vagyok, leszögezni azt, hogy ennek az egykéz-rendszernek, nem okvetlenül kell a kereskedelem munkáját korlátoznia. A ló a legszorosabb értelemben vett egyedáru, (Ügy van! Ügy van!) nem tömegcikk és azért is ajánlanám ennek az egykéz.rendszernek felállításánál a nagy körültekintést, mert hiszen, mi egykézzel vagyunk vis à vis és talán a honvédelmi kormány, a honvédség az egyetlen, amely tulajdonképpen, mint egykéz működik, már kifelé is tőlünk. A külföldi • államok is, mint egykéz vásárolnak. {Farkasfalvi Farkas Géza: Csakhogy diktálják az árakat, az a baj!) Akkor fogunk mi azokkal szemben ugyancsak diktatórikusán fellépni tudni, ha szintén egykézzel és nem alákínálási rendszerrel állunk szemben. (Farkasfalvi Farkas Géza: Felülkínálni! Versenyezni, ki ad többet!) A lótenyésztés szorosan összefügg a csikófelnevelés kérdésével. Hiába jönnek a legszebb csikók a világra, ha azok növekedése szakszerűtlenül történik, de hiába tenyésztjük a legjobb lovat, ha azt megfelelően értékesíteni nem tudjuk. Befejezésül csak annyit legyen szabad megemlítenem, — az állattenyésztésről beszéltem, — hogy elismeréssel kell meghajolnunk az állatorvosi karunk előtt, amelynek nagyon sok óhaját szerettem t volna elmondani, ha időm lett volna rá, és amely kar, állategészségügyünket és állattenyésztésünket is ellátja. Ez a kar, tulajdonképpen a földmívelésügyi miniszter úr és a belügyminisztérium alá tartozik, ami pedig sok egyenetlenségre és késedelmes intézkedésre ad alkalmat. En arra kérem a földmivelésügyi miniszter r urat, hogy igyekezzék az 1928. évi államosításig törvényt tovább kiépíteni és orvosolni az állatorvosi kar egyéni sérelmeit is, amelyekre nézve csak azt vagyok bátor röviden megemlíteni, hogy egy falusi állatorvosnak, egy körállatorvosnak más falusi tisztviselővel szemben, — legyen az jegyző, tanító, vagy mondjuk akár útkaparó, —• nincs még arcképes vasúti igazolványa sem. Az állatorvosoknak állandó óhaja volna azonkívül az Otba intézményébe való bekapcsolásuk. Végtelenül sokat tudnék erről a kérdésről beszélni, az idő előrehaladottsága miatt azonban ezt nem teszem, hanem csak újból kérem, a földmivelésügyi miniszter urat, hogy ezt az 1928. évi törvényt, az államosítás terén, méltóztassék tovább is kiépíteni. A költségvetést elfogadom, (Taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik Mizsey György képviselő úr. Mizsey György: T. Ház! A költségvetés XV. fejezetének általános indokolása a bevezetésben helyesen fejezi ki, hogy minél jobban meg kell erősíteni a mezőgazdaságot. A mezőgazdaság megerősítése elsősorban az állam érdeke, mert elvitathatatlan, hogy akik a me-