Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

372 Az országgyűlés képviselőházának 1 Farkasfalvi Farkas Géza: T. Ház! Én is nagyon sajnálom, hogy a költségvetési vita során a beszédeket nem lehet meghosszabbítani, mert előttem szólott t. képviselőtársam beszédét igazán nagy élvezettel hallgattam, mert igen tartalmas volt és annak majdnem minden sorát aláírom. Különösen egyetértek azzal, hogy nálunk rendkívüli fontossággal bír a takarmánytermesztés fejlesztése. A képviselőtársam a Zöldmező Szövetséget hozta fel, mint amely ezt a gondolatot propagálja. A Zöldmező Szövetség valóban igen szép munkát végez ezen a téren, bátor vagyok azonban felhívni t. képviselőtársamat, aki a Zöldmező Szövetség egyéb vezető embere, hogy a Zölmező Szövetség igyekezzék a takarmánymágvak árát minél inkább leszállítani, a takarmánymagvakat minél olcsóbban adni, mert megengedem, hogy a legjobb hiszeműleg történt, — nem is tételezhetek fel mást — de például ebben az évben úgy állt a dolog, hogy a Zöldmező Szövetség a takarmánymágvak árát magasabban határozta meg, mint ahogy az bármely magkereskedőnél meg volt állapítva. (vitéz br. Roszner István: Utána fogok nézni. Igen hálás vagyok érte!) Hozzájárult ehhez az is, hogy a takarmányárak estek, de ugyanabban az arányban kellett volna leszállítani a takarmánymagvak árát a Zöldmező Szövetségnél is! T. Ház! Egészen röviden csak két részletkérdésre szeretnék kitérni, hiszen az általános vita olyan előrehaladt stádiumban van, hogy a tárca költségvetése a Házban már nagyon részletesen, nagyon alaposan megtárgyaltatott és így úgyszólván csak ismétlésekbe bocsátkozhatnánk. Annál is inkább, mert az én igen t. lovasgenerális barátomat is itt látom, akit a ló szintén érdekel, én is erről a témáról. leszek bátor elsősorban beszélni. (Halljuk! Halljuk!) Évekkel ezelőtt az a hír ment át a köztudatba, hogy a hadsereg részére a ló nem lesz többé szükséges, fokozatosan teljesen feleslegessé válik. Mit látunk azonban ma, t. Ház? Azt látjuk, hogy soha még olyan kereslet nem volt lóban a világ minden hadserege részére, mint éppen liánjainkban van. Ha ezt a körülményt tekintetbe vesszük és ha hozzávesszük azt, hogy a magyar ló éppen azokkal a tulajdonságokkal bír, amelyek a katonalónál feltétlenül szükségesek: szívóssággal, edzettséggel, mindenre való alkalmassággal, kitartással és tehetséggel, akkor igazolva látjuk azt, hogy minden hadsereg Magyarországon igyekszik megvenni lószükségletének azt a részét, ami itt megkapható. T. Ház! Hogy tényleg! ilyen a mi lovunk, az bizonyítást nyert m világháború alatt és még előbb is, például azáltal, hogy ha kimentünk külföldre és megnéztük a külföldi hadseregek lovasezredeit, büszkén mutogatták nekünk, hogy ezek és ezek magyar lovak, ezek a legjobb lovaink, — pedig abban az időben 13 mi nagy hadseregünk a legjobb lovakat mind megvette és külföldre csak a másodosztályú lovak jutottak ki, amelyeket a kereskedők potomáron összevásároltak. Nagyszerű volt a mi lovaink hírneve, hála a naigry Kozma Ferenc gyönyörű céltudatos munkájának, (vitéz br. Roszner István: Ugy van!) aki az állami méntelepeketmagas nívóra fejlesztette « aki helyes arabs és angol keresztezéssel a mi régi magyar lovainkat a legmagasabb nívóra emelte. Jött azonban a háború és mi akkor kezdetben nagyon elő38. ülése 1936 május 29-én, pénteken. vigyázatlanok voltunk, mert legjobb tenyészanyagunkat is kivittük a harctérre, ahol ezeknek nagy része elpusztult.^ Azután jöttek a forradalmak, jöttek a megszállások rablásai, lamelyek legjobb magánméneseinket tették tönkre és tönkretették az állami méneseinket is, amelyekből a legjobb tenyészanyágnak kellett volna kikerülni. így pl. Mezőhegyes teljesen elpusztult. Ugy nézett ki a dolog, hogy talán örökre vége van a mi lótenyésztésünknek. De akkor szerencsére ismét akadt egy kiváló szakember, aki a ani lótenyésztésünk vezetését átvette, a jelenlegi lótenyésztési vezető, az államtitkár úr (Taps a jobboldalon.) és ismét igen magas nívóra emelkedett lótenyésztésünk, úgyhogy ha számban nem is, de minőségben nagyon megközéleti a békebeli minőséget, (vitéz br. Roszner István: Mezőhegyes sokkal jobb, mint volt) Hogy azonban továbbfejleszthessük ezt a nívót, ehhez szüksges, hogy a fedeztetési állomásokat szaporíthassuk, hogy mindenüvé kiváló mének kerüljenek. Szükséges az is, hogy a magántenyésztésből a legjobb méncsikókat meg vehessük. Ehhez pénz kell és ezért látom én, hogy nincs eléggé dotálva ez a cím. (Szükséges ugyanis, hogy a mént csikó korában megvegyük, egy-két éves korában, mert mint tudjuk, iaz országban igen kevés legelő van. Ha pedig a csikó legelő nélkül nő fel, — hiszen nagyon kevés gazdaság engedheti meg magának, hogy egiy-két méncsikót külön legeltessen — akkor nem fejlődik kellőképpen. Azért kell azt idejében megvenni és állami legelőn felnevelni ,s akkor lehet csak abból kitűnő mén. Ezzel kapcsolatban vagyok bátor megemlíteni, hogy egy bizonyos abúzus vált gyakorlattá. Az 1927 : XXV. te. ugyanis jogot ad a földmívelésügyi miniszternek arra, hogy ha valamely vidéken a zugfedeztetés elterjedt, minden egy éven felüli méncsikót elővezettethessen egy bizottság elé és ha a bizottság nem találja alkalmasnak a csikót, abban az esetben azt ivartalaníttathatja. Ezen a téren különös gyakorlat fejlődött ki egyes bizottságoknál és pedig az, hogy 'minden ménosikót minden további nélkül ivartalaníttatnak. Ez félreértése a törvénynek. Ennek a törvénynek én voltam a Házban az előadója, ismerem a törvény intencióját és így megállapítom, hogy ezzel egyrészt óriási kárt tesznek az ország lótenyésztésének is, mert előre kivonják a leendő jó mént a köztenyésztésből, másrészt mivel — a múlt esztendőben is láttuk — egyes államok részéről jöttek ide méncsikót vásárolni, óriási pénzeket adtak értük, kétéves csikóért 2—3000 pengőt, vétek tehát a gazdát ilyen károsodásnak kitenni. Ennek a helytelen gyakorlatnak egyik oka az, hogy előfordul, hogy van a bzottságokbaii olyan, esetleg éppen a vezető tag, aki nem tudja kellőleg megítélni a csikót, mert a lóhoz való hozzáértést nem lehet megtanulni. Lehet valaki jó lovasember, kitűnő katona, de esetleg fogalma sincs arról, hogy milyennek kell lenni a még ki nem fejlett csikónak. Különleges érzék kell ahhoz, majdnem azt mondhatnám, hogy születni kell reá. A miniszter úr figyelmét bátor vagyok felhívni arra, hogy ezt az anomáliát, ezt a félreértését a törvény végrehajtásának méltóztassék megszüntetni. A másik, amire bátor vagyok felhívni a miniszter úr figyelmét, az, hogy a külföldi vásárlásoknál szinte tendenciává vált az, hogy i a jó kancákat szeretik megvenni és kivinni az