Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

Az országgyűlés képviselőházának 138. ülése 1936 május 29-én, pénteken. 365 Minthogy a földművelésügyi miniszter úr működése iránt bizalommal vagyok, a földmí­velésügyi tárca költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (He­lyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik: Szeder János jegyző: Mózes Sándor! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentke­zése töröltetik. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Klein Antal! Elnök: Klein Antal képviselő urat illeti a szó. Klein Antal: T. Ház! Előttem szólott kép­viselőtársam a Körös hajózhatóvátételéről be­szélt. Ezekbe a szavaiba akarok én is kapcso­lódni, amikor a magam részéről szintén egy folyó hajózhatóvátételére akarom az igen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét felhívni, még pedig az én szűkebb hazámat ériaitő Sió folyó hajózhatóvátételére. Beszédem későbbi folyamán rá fogok mutatni mindazokra az okokra, amelyek ennek a folyónak hajózhatóvá­tételét indokolttá és szükségessé teszik. Ez a munkálat nézetem szerint, ha pénzügyi­leg is megfelelően alátámasztjuk, igenis keresztülvihető, természetesen nem egy­évi költségvetésbe beállított összeggel, hanem több évre beosztva. Ennek a munkálatnak az elvégzése feltétlenül szükséges volna, mert az egy nagy vidék gazdasági érdekeit szolgálja. Mielőtt erre rátérnék, legyen szabad rámu­tatnom arra, hogy ennek a költségvetésnek egy nagy és súlyos kozmetikai hibája van és pedig az, amit az első szemléletre meg kell ál­lapítanunk, hogy amikor mindenki arról beszél a Házban és az egész országban, hogy a föld és a föld népe, a föld munkásai, a földműve­lők azok, akiktől tulajdonképpen az ország léte és jövője függ, ugyanakkor, ha általánosságban nézzük ;a költségvetést és annak tételeit, azt látjuk, hogy ez a tárca úgyszólván a legszű­kebben van dotálva, mert a kereskedelem- és iparügyi minisztériumoknak most már együtte­sen több anint 49 millió pengőt tesz ki a költ­ségvetési előirányzata, tehát több mint 30%-kai megnőtt a merkantil kormányzati feladatok e két csoportjának személyi és .dologi kiadásai. Egyúttal azonban kétségtelenül el kell ismer­nünk azt, . hogy bizonyos haladás mégis van ezen a téren és a földmívelésügyi miniszter úrnak — úgylátszik — sikerült a pénzügymi­niszter úr szűkké blűségét ebben a tekintetben némileg korrigálni, amennyiben több mint 3 millióval sikerült most már a földmívelés­ügyi tárca költségvetését emelni, úgyhogy az most^ 33 millión felüli összeg. Még mindig fennáll azonban az a kozmetikai hiba, hogy — amint előbb mondottam — a kereskedelem- és az iparügyi tárca... (Darányi Kálmán földmí­velésügyi miniszter: Csak kozmetikai, mert a mezőgazdaság megsegítésérc szolgáló alap szintén 50 millió!) Kétségtelenül vannak még ezen a téren hibák, amelyekre leszek bátor majd beszédem későbbi folyamán rámutatni. Én készségesen elismerem a földmívelésügyi miniszter úrnak ezen a téren elért sikereit, amennyiben sike­rült a pénzügyminiszter úrtól a múlttal szem­ben bizonyos nagyobb összeget, 3-5 millióval nagyobb összeget kiharcolni, amellyel tulaj­donképpen a földnek és a föld népének érde­keit van hivatva szolgálni. A költségvetést általában véve és a pénz­ügyminiszter úr beszédét a magam szempont­jából túloptímistának kell hogy tartsam, túl­optimistának akkor, amidőn ő egy 75 milliós deficitről számol be, illetve annyit kontemplál, amely 75 milliós deficitet ő a maga részéről olyan módon gondol ellensúlyozni, hogy bizo­nyos egyenes és közvetlen adók bevételeit már előre sokkal nagyobb mértékben eszkomptálja, mint ahogy én hiszem, — bár sajnálattal kell hinnem — hogy ez sikerülni is fog. így az egyenes adóknál 2,800.0001, a forgalmi adóknál 7*5 millió, a fogyasztási adóknál 1,600.000, a vámjövedéknél 2 millió, a dohányjövedéknél pedig 4,600.000 pengővel nagyobb bevételt »re­mél« a pénzügyminiszter úr, mint tavaly. Természetes, hogy a pénzügyminiszter úr nagyobb terméseredményre, gazdasági kon­junktúrára és a gazdasági viszonyok javulá­sára számít. Kétségtelenül van remény és ki­látás arra, hogy a jó Isten talán kegyesebb lesz a jövőben a magyar föld iránt, mint volt a múltban, én azonban ebben a tekintetben nem tudom akceptálni azt az optimizmust, amelyet az utóbbi időben — sajnos — napról­napra úgy a sajtóban, mint egyes beszédek­ben is látunk. Hiszen éppen arra mutatott rá a mai nap folyamán az Omge. igazgatóválaszt­mányi ülésén, azt hiszem, az igazgató és az ottani választmányi tagok, hogy ebben a te­kintetben ne túlozzunk, ne essünk már most illúziókba és ne számítoljuk le már most eze­ket, amint — sajnos, úgy látom — a tőzsdén már meg is játsszák ezeket, mert hiszen ez az év kétségtelenül jó terméseredménnyel ke­csegtet, de az még nincs meg és sok minden van, ami azt befolyásolhatja. (Darányi Kál­mán földmívelésügyi miniiszter: Addig nincs meg, amíg a magtárba nem' kerül!) Ügy van, mindig csak akkor lehet róla beszélni, ha már a magtárba kerül..Különböző vidékeken éppen pár évvel ezelőtt volt az aratás előtt egy hir­telen megszorulás, jött egy hirtelen meleg, úgyhogy a kapásnövények és a szemestermé­nyek tekintetében súlyos csalódás érte a gaz­dákat. Ugyancsak a gyümölcs nagy részéről és a bortermés nagy részéről — amire Baross Endre t. képviselőtársam mutatott rá — még egyáltalában nem lehet beszélni, hiszen a bor annyi mindenféle veszélynek van kitéve, és oly messze van még a termés, hogy erről szintén csak akkor lehet beszélni, úgy mennyiségileg, mint minőségileg, amikor majd az ősz elkövet­kezik és az ősz után lehet majd látni, hogy be­válnak-e mindazok az optimista feltevések, amelyek a költségvetés egész összeállítását és a pénzügyminiszter úr beszédét is jellemzik. A pénzügyminiszter úr amidőn költségve­tési beszédében ezeket az optimista beállításo­kat tette — úgy látszik — megfeledkezett arról, hogyha talán sikerülne is ez a termés és ha sikerülne is ebben a tekintetben az államház­tartás bevételeit emelni, ugyanakkor azonban a fogyasztóképesség minden téren a legmesz­szebbmenően hanyatlik. A legutóbbi évek fo­lyamán a búza- és a rozsfogyasztás 18 kilo­grammal, a húsfogyasztás 8 kilogrammal, a cu­korfogyasztás 3 kilogrammal, a tejfogyasztás 5 literrel, a burgonyafogyasztás pedig évente több mint 30 kilogrammal csökkent fejenkint. Ezek a számok tehát illuzóriusak. Nem tudom, 'hogy a pénzügyminiszter úr miképpen remél négy és félmillió pengőnél na­gyobb bevételt a mezőgazdaságot érintő do­hányjövedékeknél. Ez kétféle módon lehetsé­ges. Vagy emelkednie kell tényleg a fogyasz­tásnak, vagy pedig a dohánybeváltási árak­nak olyan lényeges csökkentését kellene ke­resztülvinni, amely viszont a mezőgazdák és a

Next

/
Thumbnails
Contents