Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

360 Az országgyűlés képviselőházának : lok, hogy az ott szerzett tapasztalatokat akár könyv alakjában, akár más módon, miután ez közkincs, az ország" agrárius társadalmának tudomására hozzák. A harmadik címnél szintén majdnem félmillió pengővel nagyobb az előző éveknél a földmívelésügyi tárca előirányzata. Ezt örömmel kell megállapítanunk, mert ebből az így előállt többletből a gazdasági felügyelői karba, illetve intézménybe újabb felvételek lesznek lehetségesek, ami azért m fontos, mert a telepítési törvénnyel kapcsolatosan fokozott mértékben lesz szükség a felügyelői kar munkásságára. Ennél a pontnál szerepel aa országos mezőgazdasági kamara fenntartására ' szolgáló hozzájárulásra 80.000 pengő. Itt emlékezhetem meg a mezőgazdasági kamarák munkásságáról. Örömmel kell megállapítanom, hogy nemcsak erről az oldalról, hanem a túloldalról elhangzott felszólalások is kiemelték a mezőgazdasági kamarák munkásságának fontosságát és kívánatosnak tartották azt, hogy -a mezőgazdasági kamarák a földmívelésügyi igazgatásban nagyobb részt kaphassanak. T. Ház! Amikor ezt örömimel állapítom meg, akikor a magam részéről is kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a mezőgazdasági kamarák munkásságát a, jövőben minél több esetben vagye igénybe, hiszen ez a kamarai intézmény törvényadta rendeltetése is. A kaimarai intézmény foglalkoztatása által szolgálni tudjuk annak népszerűsítését is, úgy vélem azonban, 'hogy ezzel a földmívelésügyi igazgatást is bizonyos vonatkozásban tehermentesíteni lehetne. Az étn megítélésem szerint azonban ahhoz, hogy a mezőgazdasági kamarák teljes mértékben kifejthessék azt a munkát, amely kívánatos lenne, amelyet nem a törvény ír elő, hanem amelyet az. ország gazdatársadalma elvár tőlük, szükséges lenne a kamarai törvény beígért reformja és én remélem is, hogy mielőbb alkalmunk lesz ezt a reformot itt a Házban tárgyalhatni. Ennél a kérdésnél meg kell még említenem azt, hogy csak abban az esetben vártható a mezőgazdasági kamarai intézmény igazi munkássága, ha megfelelő számú és jól dotált tisztviselővel les'z ellátva. Örömmel kell megállapítanom, hogy éppen az ellenzék részéről hangzottak el ilyen értelmű felszólalások és iha jól emlékszem, éppen Takács képviselőtársam említette, hogy a mezőgazdasági kamarai tisztviselők nincsenek kellőképpen dotálva. Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy tisztviselői kar, amelynek a fizetését a legnagyobb .százalékban csökkentették, amelynek előmenetele úgyszólván lehetetlen. Remélem, hogy a^ földmívelésügyi miniszter úr meg fogja találni a módot arra, hogy ez a tisztviselői létszám emeltessék, illetve a fokozott előléptetés is keresztül vilhető legyen. , A negyedik cím az állami lótenyésztő intézetekről szól. Ezt a kérdést már előttem felszólalt képviselőtársam is említette, én azonban más álláspontot foglalok el ebben a, kérdésiben, mert én nemhogy sokallanám, hanem keveslem azt az összeget, amely a lótenyésztés fejlesztésére a költségvetésbe be van állítva. A kérdéshez nemértők talán azt mondhatják, hogy miért beszélünk uni agráriusok a lótenyésztés fejlesztéséről ma, a gépek korszakáhan, amikor lóra talán nemsokára nem is lesz szükség. Ezzel szemben azonban a külföldi tapasztalatok és a statisztikai adatok is aat bizonyítják, hogy a gépek elterjedése nem vonta 8. ülése 1936 május 29-én, pénteken. maga után a lóállomány komoly mértékű csökkenését. Az igaz, Ihogy bizonyos géperejű járművek elterjedése bizonyos vonatkozásban megváltoztatta a lótenyésztés irányát, de egészen kétségtelen, hogy a gépek mai konstrukciója mellett, a gazdálkodás mai rendszere mellett mindig szükség lesz lóra. Ha megnézzük a külföldi államokat, akkor azt látjuk, hogy ezek mindinkább jönnek el Magyarországra lóvásárlás céljából, de nem abból az okból kifolyólag, amit az előttem szólott t. képviselőtársam hangoztatott, hogy ez valószínűleg a háborús hírekkel és háborús mozgolódásokkal függ Össze. Bizonyos, hogy ez is valami lökést adott ennek, azonban meg kell állapítanom, hogy az én megítélésem szerint a külföldi lószükséglet csak fokozódni fog. A külföldi államokban ugyanis bekövetkezik a földbirtokok elaprózódása, a földbirtokok elaprózódása folytán pedig természetszerűleg az okszerű lótenyésztésben is hiányok lesznek, tehát ezt mi Magyarországról fogjuk tudni pótolni. De ha figyelembeveszzük azt, hogy Magyarországon igen nagykiterjedésű szikes legelőterületek vannak, amelyeket ezidőszerint másra, mint legeltetésre kihasználni nem tudunk, akkor igenis, ezek azok a területek, amelyek alkalmasak arra, hogy jó lovakat neveljünk. Nekem az a képzetem,^ hogy megfelelő és céltudatos tenyésztői munkával Magyarország lótenyésztés szempontjábólelfoglalja és el is kell foglalnia Európában azt a helyet, amit a szarvasmarhatenyésztés tekintetében Svájc foglal el. Hogy azonban megfelelő lovakat nevelhessünk, ehhez feltétlenül szükséges a osikólegelő, csikólegelőknek minél nagyobb mértékben való létesítése. Ma, amikor a lótenyésztés súlypontja a nagy uradalmakból a kis mezőgazdasági üzemekibe tolódott át, fokozott mértékben lép előtérbe a csikólegelők létesítésének szükségessége, mert hiszen köztudomású, hogy jó lovat csikólegelő nélkül nevelni nem lehet. Meg kell itt említenem az állami birtokok kérdését is. Meg kell említenem azért, mert a telepítési törvényjavaslat vitája során egyes ellenzéki képviselőtársaimtól olyan felszólalásokat hallottunk, hogy végeredményben a telepítést elsősorban az állami birtokoknál kellene megkezdeni. Azt hiszem, nemcsak a magam, de az egész józan gondolkozású magyar agrártársadalom nevében még a gondolat ellen is tiltakoznunk kell. Különösen akkor, ha az üzemek elaprózódnak, szükséges feltétlenül, hogy legyenek olyan nagyobb állami birtokok, amelyeken megfelelő tenyészállatokat lehessen nevelni és nagyobb területen bizonyos kísérleteket lehessen végrehajtani. Ezek miatt tehát feltétlenül fontos, hogy az állami birtokok továbbra is meglegyenek és ne csonkíttassanak. Csoór Lajos igen t. képviselőtársam említette, hogy borzalmasak azok az állapotok, amelyeken az állami birtokokon vannak a cselédséget illetőleg. Megemlítette, hogy negyven évet szolgált cselédeket egészen egyszerűen elbocsátanak 'minden végkielégítés nélkül. Méltóztassék mgengedni, de ez a helyzet nem így áll. En magáim is szolgáltam állami birtokon és soha egy alkalommal sem tapasztaltam azt, hogy negyven évet szolgáló embereket elbocsássanak és ezzel egyenesen az- állam járjon rossz példával elől. Sőt, ha megnézte volna Csoór igen t. képviselőtársam az állami költségvetésnek megfelelő tételét» láthatta volna, hogy éppen az állami ménesibirtokok közel