Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-138
358 Az országgyűlés • képviselőházának i számfát, azt szerszámmá átalakítja, mi pedig drága pénzért megvesszük és behozzuk az országba akkor, amikor ennek idehaza való előállítása, részben a valutáris diferenoia következtében is, az államot tisztességes haszon eléréséhez juttatná, de ezenkívül munkaalkalmak teremtésével, többezer és tízezer embernek adnánk esztendőkre való foglalkozási lehetőséget is. Végül meg kell még emlékeznem arról, hogy Magyarországon igen sok helyen foglalkoznak elég intenzíven lótenyésztéssel. A múltban az volt a helyzet, hogyha külföldre kellett lovat eladni, vagy ha a katonaság részére szedték össze a lovakat, akkor a vidéki lakosság erről egyáltalában nem értesült. Nem értesült arról, hogy maikor lesznek a külföldiek részéről lóvásárlások és ennek az lett a következménye,, hogy lókereskedők, lókupecek olcsó pénzen már előre összevásárolták falun a lovakat és úgyszólván 100%-os feláron adták el a külföldi vásárlóknak. A földmívelésügyi kormányzat az ilyen külföldi lóvásárlásoknál, a katonaság részéről történő vásárlásoknál, gondoskodhatnék arról, hogy a községek értesítve legyenek a hatóságok útján, hogy hol és mikor lesznek ilyen lóeladási lehetőségek azért, hogy az úgynevezett közvetítőkereskedelem illegitim hasznát meg lehessen szüntetni és a hasznot ' a lótenyésztéssel foglalkozó közönségnek lehessen juttatni. (Helyeslés.) Tekintettel arra, hogy az egész tárca költségvetésében nem látok olyan fejlődést, amely pedig az ország népességének nagy százalékát kitevő földműves társadalom szempontjából indokolt lenne, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Megay-Meissner Károly! (Dulin Jenő: Mindjárt gondoltam, hogy ő lesz a szónok! Más nines jelen a túloldalon! — Derültség.) Elnök: Megay-Meissner Károly képviselő urat illeti a szó. Megay-Meissner Károly: T. Ház! A rendelkezésemre álló idő rövidségére való tekintettel méltóztassanak megengedni, hogy beszédem későbbi során válaszoljak előttem felszólalt igen t. képviselőtársamnak a földmívelésügyi tárca költségvetésével kapcsolatban tett néhány megjegyzésére. Legelsősorban is a mezőgazdasági termények és termeivények értékesítésének kérdésével kívánok foglalkozni. Ügy vélem, hogy ez a kérdés idetartozik a földmívelésügyi tárca költségvetésének keretébe, mert hiszen kevés olyan kérdés van ma, amely annyira érdekli a magyar mezőgazdaságot, a magyar mezőgazdasággal foglalkozókat, mint éppen az értékesítés kérdése. Az utóbbi időben mind élesebb kifakadások több esetben támadások hangzanak el a mezőgazdasági termeivények értékesítésével foglalkozó egyes kereskedelmi érdekeltségek köréből azokkal a gazdavezérekkel szemben, akik a mezőgazdasági termeivények értékesítésénél mutatkozó rendszertelenségeket megszüntetni kívánják, illetőleg akik a gazdatársadalmat ebben a vonatkozásban is meg kívánják szervezni. Szükségesnek látom, hogy ez alkalommal is rámutassak arra, hogy a kereskedelemnek ilyen irányú támadásai mennyire nem helytállók és mennyire szükséges a mezőgazdasági teranelvények értékesítésének megszervezése is. Meg kell állapítanom' azt a sajnálatos kö38. ülése 1936 május 29-én, pénteken. rülményt, hogy a magyar gazdatársadalom a legtöbb termeivény értékesítésénél teljesen ki van szolgáltatva a kereskedelemnek, amely a maga kartelszerű ibeszervezettségével és tőkeerősségével ezt a poziciónális előnyét természetesen ki is használja. Ennek az egyenlőtlen harcnak természetes következménye az, hogy a spekuláció állapítja mag az árakat. Ha figyelembevesszük a fogyasztói és termelői ár közötti nagy különbséget, látjuk azt az indokolatlan hasznot, amelyet egyes kereskedelmi érdekeltségek az áru forgalmazása révén sok esetben elérnek. (Semmi körülmények között sem szükséges, hogy a mezőgazdasági termeivények, helyesebben egyes mezőgazdasági termeivények csak spekulációs célzat miatt négyöt kézen is menjenek keresztül és nemcsak mezőgazdasági érdek, hanem közérdek is, hogy a termelőt 'minél közelebb hozzuk a fogyasztóhoz, mert indokolt, hogy az elsőrendű, primer életszükségleti cikkek árait a sok közbeeső kéz kikapcsolásával le tudjuk szorítani. Különben is megítélésem szerint lehetetlen dolog az, tisztelt Ház, hogy a kereskedő sok esetben az áru forgalmazásával, helyesebben az áru forgalmazásáért nagyobb haszonra tegyen szert, mint maga a gazda, vagy a termelő, aki viseli a termelésből eredő kockázatot és résztvesz a nemzeti termelésben. Nem szaban figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy nálunk Magyarországon a falvakban a kereskedő igien sok esetben nemcsak az áru forgalmazásával foglalkozik, hanem hitelnyújtással is, illetőleg bankári tevékenységet! is fejt ki. A hitel visszafizetésének^ ideje legtöbbször természetesen az aratás után, csépléskor, nyíráskor, vagy szüretkor következik be, amikor is a gazda azonnal kénytelen áruját. eladni és megszorult helyzetét a kereskedőtársadalom igen sok esetben kihasználja. Hogy ez a hitel milyen súlyos kamatot, illetőleg milyen súlyos veszteséget jelent a gazdára, azt szükségtelennek tartom bővebben megvilágítani. Érdekes megfigyelni még azt a körülményt is, hogy a mezőgazdasági termeivények ára azokon a vidékeken szokott a legalacsonyabb lenni, ahol a nyomor a legnagyobb, ahol a gazdák tőkeszegénysége a legnagyobb, mert a gazdák ezeken a helyeken vannak leginkább kiszolgáltatva a kereskedelemnek. Bizonyos, hogy a jelenlegi állapotok szerint a gazda és a kereskedő nem 1 egyenrangú felek és minthogy nem egyenrangú felek, ez a normális üzlet megkötését igen kedvezőtlenül befolyásolja. T. Ház! (Dulin Jenő: T. üres Ház!) A mezőgazdasági 1 termeivények értékesítésének megszervezése elsőrendű kormányzati feladat és én úgy vélem, helyes úton járunk akkor, t ha a mezőgazdasági termeivények értékesítésének [megszervezését szövetkezeti úton kívánjuk elérni (Petro Kálmán: Helyes a szövetkezet!) és minden vonatkozásban helyesnek kell tartanunk a kormányzatnak a jszövetkezeti hálózat kiépítése céljából megindított munkásságát és én a magam részéről csak az ezirányú további munkát kérem, mert bizonyos, hogy amíg Magyarországon nincs kiépítve a szövetkezeti hálózat, addig a mezőgazdasági termeivények értékesítésének megszervezéséről nem beszélhetünk. Érdekes, hogy a szövetkezeti hálózat kiépítése ellen egyes kereskedelmi érdekeltségek az utóbbi időben határozott támadásokat intéztek. Meg kell állapítanom 1 , hogy ezek a támadások a legtöbb esetben indokolatlanok s hiszem és