Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

344 Az országgyűlés képviselőházának 1± béli szükség, sem pedig a szakoktatás érdeke szempontjából nem lehet szó. A középfokú szalkoktatás, vizsgálatánál szembetűnő jelenség az, hogy míg a tanítónők gazdasági szakképzéséről a kecskeméti szaktanítónőképzőtvel gondoskodás történik, addig a komáromi tanítóképző intézet elvesztésével a férfitanítók szakképzése mind a niai^ napig szünetel. Márpedig a rendszeres tanítóképzés intézményes megoldására égetően sürgős szükség van. A mezőgazdasági szalkoktatás ugyanis két részre oszlik. Egyik része a szakoktatásnak a népoktatás keretében történik 6—12, illetve 15 éves korig, a másik része 17—21 éves korig, de ez már a gazdasági szakoktatás keretében bonyolódik le. A népoktatás keretében történő mezőgazdasági nevelés ia szaktanítók feladata flenne és éppen ezen a, téren volna sürgős szükség^ az intézkedésre. Miután a 6—12 éves korig népiskolába járó gyermekek tanrendjében semmiféle mezőgazdasági vonatkozás nines, ennélfogiva elmondhatjuk, hogy ezen a téren nincs is semmp féle gondoskodás. Más a helyzet a 12—15 éves gyermekeknél. A 12—15 éves gyermekek képzése az ismétlő iskolákban történik. Ezek részben általános jellegűek, részben gazdasági jellegűek, részben pedig szaktanítós és öruálló gazdasági szakiskolák. Az általános jellegű ismétlő iskolák nem komoly pedagógiai intézmények és ezért nem is népszerűek. A gazdasági irányú ismétlő iskolák működése viszont nem tökéletes, mert hiszen heti 3 órában tanítják a gazdasági ismereteket, feltéve, hogy a tanítónak van ehhez megfelelő képesítése és feltéve, hogy megfelelő terület áll rendelkezésre. Rendszerint egyik feltétel sincs meg. Békében, 21 gazdasági tanár gondoskodott a tanítók meiitfelelő szakképzéséről. A háború után, miután takarékossági szempontból ezeknek a tanároknak a tanítóképzőkből való visszavonása megtörtént, a tanítójelöltek mezőgazdasági szakképzettségéről senki sem gondoskodott. Ezen a bajon kíván segíteni a földmívelésügyi tárca költségvetésében az az előirányzat amely öt segédtanári és hat gyakornoki állást szervez, amely állások betöltőinek az lesz a feladatuk, hogy a tanítóképzőket megfelelő szakoktatókkal lássák el. A gazdasági tömegoktatás célját szolgáló ezt a bátor kezdeményezést örömmel üdvözlöm és meg vagyok győződve, hogy ezt a kezdeményező lépést még igen egészséges folytatás fogja követni. Igen népszerűek, célirányosak és a gazdasági nevelésnek kiválóan megfelelnek <a szaktanítós önálló gazdasági iskolák, amelyeknek a száma azonban, sajnos, igen kevés. Ezt a szomorú helyzetet a következő statisztika világítja meg: 5722 továbbképző iskolából az általános irányú 4631, a gazdasági irányú 1156, szaktanítós 55. Tíz évi statisztikai átlag alapján továbbképző iskolákba járt 231.000 tanuló, általános ismétlő iskolába 140.000, gazdasági irányúba 78.000 és szaktanítói iskolába 12.600, vagyis 5"4%, ami, azt jelenti, hogy ezer ismét l'ős gazdasági ifjú és leány közül mindössze 55 járt olyan gazdasági iskolába, ahol valóban megfelelő gazdasági, szakszerű oktatásban is részesült, viszont 65*5%! járt olyan ismétlőiskolába, ahol semmiféle igazdasági oktatásban nem részesült. A szaktanítós népiskolák felállításának egyik akadálya mindenesetre a szaktanítók hiánya. Van rá több példa, hogy a községek maguk örömmel ajánlják meg a szükséges be8. ülése 1936 május 29-én, pénteken. rendezést, a szükséges földterületet, azonban kérésük eddig szaktanítók hiánya folytán nem volt teljesíthető. Meg vagyok győződve arról, hogy ezen a kérdésen a földmívelésügyi miniszter úr által tervezett, felállítandó gazdasági szaktanítói intézet rövidesen gyökeresen segíteni fog. Ennek keretében egyúttal meg lehet oldani a gazdasági irányú ismétlő iskolák részére szükséges tanerőik továbbképzését is. Az alsó fokú szakoktatás érdekében a mezőgazdasági szakiskolák szaporításával és 11 új rendszerű téli gazdasági iskola felállításával történt jelentékeny előrehaladás. Bármennyire örvendetes is, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak sikerült a beruházások rovatán 200.000 pengőt előirányozni, a gazdasági szakoktatás sürgető feladatait azonban ezzel az ütemmel még sem lehet megoldani. Rá akartam mutatni a külföldi példákra, hogy ezen a téren milyen nagy lendülettel történik a berendezkedés és milyen módon igyekeznek a világversenyben biztosítani a mezőgazdasági termelés versenyképességét. Sajnos, az idő rövidsége miatt erre már nem térhetek ki, nincs is módomban megjelölni azokat a módokat, amelyekkel ezt a kérdést meg tudnánk* oldani. Petro Kálmán t. képviselőtársam azonban már megmondotta, hogy i a járásonként megszervezendő téli gazdasági iskola volna a legtökéletesebb módszer, amely a mezőgazdasági tömegek szakszerű oktatását... Elnök: Méltóztassék befejezni. Czermann Antal:... — csak a mondatot fejezem be — tudná a jövőre nézve biztosítani. Miután meggyőződésem szerint a földmívelésügyi miniszter úr kezében a mezőgazdasági szakoktatás kérdése kitűnő helyen van, személye iránti bizalomból a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon 'és « közéven.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Kun Béla! Elnök: Kun Béla képviselő urat illeti a szó. Kun Béla: T. Képviselőház! Nagyon sajnálom, hogy Czermann Antal t. képviselőtársamnak a mezőgazdasági szakoktatásról mondott szép fejtegetését félbeszakította a kigyúlt klotürlámpa és az elnöki kézben megcsendült csengő. En azt kívánom, hogy a t. földmívelés ügyi miniszter úrnak a mezőgazdasági szakoktatás fejlesztésére irányuló akcióját és érdemdús tevékenységét semmi kívülről ható erő ne befolyásolja és ne akassza meg s a megkezdett munkát folytassa tovább még nagyobb eredménnyel és sikerrel, amint azt eddig folytatta. Beszédem folyamán rá fogok térni arra, hogy a mezőgazdasági szakoktatásra felvett összegek szerintem nem elegendőek, a kezdő lépések azonban mindenesetre megvannak. É3 ha ezt konstatálom, ezzel a mostani nehéz körülmények között, amelyekkel küszködik a földmívelésügyi tárca költségvetése is, innen az ellenzéki padokról is elismerést nyújtottam át a t. földmívielésügyi miniszter úrnak és előttem felszólalt t. képviselőtársamnak, aki a pénzügyminisztériumban nagyon rideg bürokrácia mellett megült vezető polcról, — ahol azonban, amennyire módjában állt, igyekezett szívet és lelket belevinni a különböző ügyek intézésébe — jött ide a képviselőházba, és most úgy látom, van hozzá nemes felfogása, hogy a mezőgazdasági szakoktatás kérdését eoész valójában átérezze, mint a magyar jövendőnek a kibontakozási utak keresésében egyik biztos zálogát nézze és a mezőgazdasági szakoktatás fejlesztését úgy állítsa ide a Képviselőház és