Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

Az országgyűlés képviselőházának 138. 1,500.000 kisgazda-, kisbirtokosexisztencia van az országban. Azt hiszem, hogy ennek következtében ugyanúgy, mint ahogy azt néhány nappal ezelőtt belügyi politikánknál is láttuk, agrárpolitikánknak is erősebben szociális irányban kellene haladnia. Az agrárpolitika és a mezőgazdaság terén nagyszerű intézmények: akadémiák és egyéb kultúrintézmények létesültek, különféle igazgatási ágai fejdődtek ki a földmívelésügyi igazgatásnak a múltban, éppen a szociálpolitikai irány azonban nem fejlődhetett ki, holott, — azt hiszem — amikor ilyen nagy tömegekről van szó, mint à mezőgazdasági kisbirtokosság, akkor éppen ennek a tömegnek az érdekében szociálpolitikai iránynak kellett volna a mezőgazdaságban kialakulni. Ezt egyrészt a tömegoktatás révén lehetett volna elérni, másrészt a mezőgazdasági termelés olyan irányításával, amely a tömegek hasznát szolgálja és végül azoknak az akadályoknak elhárításával, amelyek a tömegek boldogulásának útjában állanak. Ezen a téren a földmívelésügyi igazgatás a múltban sem tette és a jelenben sem teszi meg azt, ami szükséges. Hogy a tömegoktatásról egy szót szóljak, meg kell állapítanom, hogy a téli gazdasági iskolákban és a mezőgazdasági középfokú iskolákban egy évben nem egészen 500 növendék végez. 500 gazdasági iskolai növendék az önálló gazdák 1,500.000 főre rúgó tömege mellett igazán csekély hányad. A téli gazdasági tanfolyamokon — amelyek számát a földmívelésügyi miniszter úr 40-ről 60-ra akarja most szaporítani — az elmúlt esztendőben 1700 hallgató volt, a 60 téli gazdasági tanfolyamon lesz majd mondjuk 2500. Egy évben tehát a mezőgazdasági közép- és alsófokú oktatásunk 3000 főre terjed ki, az olyanok másfélmilliós lélekszáma 'mellett, akik mind önálló gazdák, vagy legalább is önálló gazdák lesznek. Elismerem, — hiszen említettem — hogy a mezőj gazdasági oktatás terén a tömegoktatás felé fog egy kis (haladás történni, mert hiszen a 40 téli gazdasági tanfolyamot 60-ra fogják szaporítani. De méltóztassanak gondolni arra is, vájjon imikor lesz ebből valóban tömegoktatás, mikor fog évenként 30.000, vagy esetleg 60.000 ember oktatást, gazdasági tanítást nyerni, mint az szükséges volna. Szükséges volna ez a tömegoktatás azért, mert hiába minden jó agrárpolitikai törekvés, ha a széles tömegekben ezeknek a jó-szándékú, felsőbb kormányzati ténykedéseknek nincs alapjuk, nincs befogadásukra képesség, akkor azok papíron fognak maradni és kellő hatást nem fognak elérni. A tömegoktatás -mellett másik ilyen fontos tevékenység volna a kisgazdák tömege érdekében az állattenyésztés (helyesebb irányba való vezetése. Hiszen az köztudomású, hogy Magyarország állattenyésztése túlnyomó részben kisgazdák kezén van, már pedig a kisgazdáknál sokkal fontosab'b a sertéstartás, mint a tehéntartás. Fontos a teihéntartás is, de előbbrevaló mégis a sertéstartás, (vitéz báró Roszncr István: Sokra mennek a sertés trágyájával!) A földmívelésügyi kormány az állattenyésztés fejlesztése terén apaállatok kiosztásával és ilyen irányú támogatással bizonyos munkát elvégez. Itt azonban látnom kell azt, hogy inkább támogatja a nagy jószágoknak, a szarvasmarhának tenyésztését, . mert egy esztendőben 1600 bikát, ellenben csak 700 sertést juttat a köztenyésztés céljaira. Ha figyelembe vesszük azt, amit említettem, hogy a kisgazdáknak elsőülése 1936 május 29-én, pénteken. 333 sorban a sertés a fontos, ha figyelembe veszszük azt, hogy a kanok hamarabb is lehasználódnak, mint a bikák és továbbá, hogy ezekből számszerűleg is többre van szükség, én a kisgazdatársadalom tömegeinek érdekében sokkal helyesebbnek tartanám azt, ha a sertéstenyésztés érdekében történnének fokozottabb lépések. E tekintetben el kell ismerni, hogy például a baromfitenyésztés irányában a földmívelésügyi kormány már helyes nyomon jár és ott nagyobb mértékű támogatást nyújt a kisgazdák részére. Mindezt azonban még mindig keveslem, mert attól félek, hogy évtizedek fognak eltelni, amíg a baromfiállomány kicserélődik, hogy abból a mezőgazdaságnak tényleg az őt megillető haszon fog jutni. A kisgazdatömegek érdekében nemcsak az állattenyésztés, hanem a növénytermelés terén is megfelelő irányításra volna szükség. En nem vagyok híve annak, hogy a gabonaárakat mindenáron tartsuk és ezáltal a gabona termelését fokozzuk. (Kun Béla: De vidéken a 13 pengős búzaár mégis csak túl alacsony!) Ezt koncedálom, mélyen t. képviselőtársam, bizonyos minimális árnak meg kell lennie, de én ezzel szemben azt tarípm, hogy a gabonaárak erőltetése helyett sokkal szükségesebb és fontosabb volna egyrészt a takarmánynövényeknek, másrészt a kapásnövényeknek termelésében olyan irányítást gyakorolni, hogy a gazrák éppen az árpolitika folytán erre térjenek át. Nagyon jól tudom, hogy a kisgazdatársadalomnak igen kevés az eladó gabonája, ezzel szemben nincs kihasználva a mezőgazdasági terület egyéb helyesebb mezőgazdasági irányban; tehát azoknál az akcióknál, amelyeket a mélyen t. kormányzat a takarmánynövények, egyes ipari növények termelésénél folytat, egy szélesebbkörű tevékenységet szeretnék látni és azt hiszem, hogy azok az összegek, amelyek bizonyos tekintetben a gabonatermelés alátámasztására szolgálnak, megrövidíthetők volnának abból a célból, hogy ilyen helyesebb mezőgazdasági irányú és a kisgazdatársadalom helyesebb nevelését és jobb termelését előmozdító akciókra fordítanák. A kisgazdatársadalom érdekében még egy harmadik kérdés is volna, amely irányt mutatna, még pedig a piacok és a vámok kérdése. Az előadó úr igazán az én paraszti szívemből beszélt, amikor rendkívül erősen hangsúlyozta a 'budapesti piac kérdését és általában a budapesti vámok kérdését. A piackérdés a mai Magyarországon a legfontosabb kérdés, amint azt az előadó úr is mondotta. A belső piac teljes felvevőképességét kell nekünk mindenáron biztosítanunk akkor, amikor exportunk 350—400 milliós keretben mozog, Budapestnek pedig majfának a fogyasztása eléri a 350 milliót, a többi városok fogyasztását hozzátéve, _ tehát egész exportunkat lényegesen meghaladja a belső, városi piacok fogyasztása. A földmívelésügyi kormányzat és általában az egész agrárpolitika legfőbb gondja az kell, hogy legyen, hogy ezeket a zárt területeket, ezeket a vámhatárokat és ezzel az értékesítési nehézségeket bármilyen eszközzel is megszüntesse- Ezt már szóvátettem a belügyi költségvetés tárgyalásánál is és akkor a belügyminiszter úr azt mondotta, hogy alkotmányjogi aggodalmai vannak. Én ezzel szemben azt mondom, hogy az alkotmány a nemzet életének boldogulására szolgál és ha szükséges, mindig kell rajta olyan módosításokat eszközölni, ame-