Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

â24 Az országgyűlés képviselőházának 137. ülése 1936 május ÍS-án, csütörtökön. a kommunizmust beviszik és az ifjúságot megfertőzik. (Igás! Ügy van!) Minthogy abból indultam ki, hogy az igazságügyi tárca költségvetésének politikamentesnek és a pártoktól függetlennek kell lennie, minthogy az igazságszolgáltatás ma az állami élet egyik legfőbb és legfontosabb alappillére, a költségvetéssel tehát tartozunk a nemzetnek, az államnak, ennélfogva a költségvetést elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Dulin Jenő! (Egy hang 'jobbfelől: Nem fogja elfogadni!) Dulin Jenő: T. Ház! Az igazság szeretetében kétségtelenül egységesek vagyunk és örömmel hallottam ezért az igazságügyminiszter úr szép szavait, amiket a jogeszméről mondott, amelybe kétségtelenül az alkotmány fogalma is beletartozik. Az alkotmány nem csupán a parlamentarizmust jelenti, hanem jelenti az összes szabadságjogokat, az egyesülési és gyülekezési jogot és a sajtószabadságot is. (Baross Endre: Nem! Csak az állam jogát jelenti!) Ez tévedés. Az alkotmány alatt minden szabadságjogot értünk. Az alkotmány minél hatásosabb érvényesülésének egyik igen jelentékeny eszköze a független bíróság. Örömmel hallottam az igen t. miniszter úr nyilatkozatából, hogy a maga részéről minden erővel azon van, hogy a bíróság függetlensége biztosíttassék. Ezt azonban leginkább egyenesen azzal gondolnám elérhetőnek, ha méltóztatnék oly irányban gondoskodni, hogy a bírák előléptetésére vonatkozó kandidáció egy bírói kollégium hatáskörébe utaltatnék. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Az kandidál!) Olyan értelemben, hogy a bíróság tagjai kandidálják azokat, akiket előléptetésre alkalmasaknak találnak és kívülről jövő protekciók ne érvényesülhessenek. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Semmiféle protekció nem érvényesül!) A bíróság mellett az ügyvédség szintén egyik jelentékeny tényezője az igazságszolgál; tatásnak, éppen ezért nem tudok egyetérteni a miniszter úrral, aki inkább az ügyvédség jövőjéről akar gondoskodni, mondván, hogy ne tévesszen meg bennünket a szánalom a jelenlegi helyzettel szemben, inkább az ügyvédséget, mint olyant kell átmenteni. Én azt mondom, hogy a jövőt a jelenen keresztül kell megmenteni, ha pusztulni hagyjuk a jelent. Kétségtelenül nehéz kérdés az eszkimó és a fóka kérdése, mint Wolff Károly képviselőtársam mondotta, s ezt szerintem nem oldhatunk meg úgy, hogy az eszkimókat agyonverjük, hanem igenis, lehetőség szerint a fókák számát kell szaporítani. Vagyis, amíg az átmenet megtörténik, amíg az ügyvédi utánképzés, az egyetemek átszervezése e tekintetben megtörténik, és hogy úgy fejezzem ki magamat, a nevelés irányítása a megfelelő stádiumba lép, addig is a meglévő ügyvédi karról valamiképpen gondoskodni kell. Ennek egyik legalkalmasabb módja az, hogy az ügyvéd-kontárok irtassanak Ski. Ha az iparosoknál üldözik a kontárokat, igen közel fekvő az a kívánság, hogy az ügyvédi hivatásnál is méltóztassék a kontárokat a legkíméletlenelbib módon kiirtani. A többi kívánalmak, mint például a békebírói intézmény, az okirati kényszer, a telekkönyvi beadványok ügyvédi ellenjegyzése, az illetékek leszállítása, mind általános ügyvédi kívánalmak. Még valamit kérek azonban az igazságügyminiszter úrtól, ami semmi különösebb nehézségbe nem útközük Kégi és nagy sérelme az ügyvédségnek, hogy a 25 pengőt meg nem haladó ügyvédi költségeket nem lehet bekebelezni. Sokszor megtörténik, hogy jómódú gazda, ezerholdas birtokos is tartozik 25 pengővel az ügyvédnek, de az ezt a tartozást az ezer holdas birtokosnál nem tudja bekebeleztetni. Igaz, 'hogy azt mondják, hogy hát hajtsa be az ingóságokból. De elképzelhető az az eset is, hogy az ingóságok le vannak foglalva. Ez olyan^ hihetetlen megszorítás, amelyet megmagyarázni nem lehet, annál kevésbbé, raiert ez a közjegyzőknél nem áll fenn. Ha tehát a közjegyző- behajthatja a 25 pengős költséget, akkor tisztelettel kérek magyarázatot, hogy miért van ettől elzárva éppen az a szegény ügyvéd, aki sokkal jobban rá van utalva esetleg erre, mint a Ikirályi közjegyző. A másik kívánalom, amelyet még két-három percen belül szeretnék előadni, az, hogy méltóztassék [megszüntetni, igazságügyminiszter úr, azt a lehetetlen állapotot, hogy a 200 pengőig terjedő ügyeket jogerősen elintézi a járásbíróság, tudniillik ez a 200 pengő ma már nagy összeg. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Benne van a tervezetben!) Ezt máris hálásan tudomásul veszem, mert szintén egy roppant nagy sérelme a jogkereső publikumnak, örömmel haliam, Ihogy méltóztatik a húsz pengős ügyeket a községi bíráskodás valami különleges alakulásával elintézni, itt is azonban az lenne a tiszteletteljes kérelmem, habár ez talán az első pillanatban nehézkesnek látszik, hogy egy fellebbviteli fórumot méltóztassék lehetővé tenni. Nem szóbelit, hanem olyant, mint amilyen most a nyilvános előadás a törvényszéken, vagyis a községi bíró által elintézett húszpengős ügyet a járásbíróság referáda alapján (vizsgálhassa felül (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem bírja meg az ügy!) Mindenesetre megnyugtatóbb lenne, mert szerény véleményem szerint az a tudat a jogkereső közönségnek, hogy van egy fellebviteli fórum, a jogban és a jogszolgáltatásban lévő bizalmát igen jelentékenyen megerősíti. Az ügyvédi novellára vonatkozólag csak az az egy kérelmem van, — nem tudom benne lesz-e, mert méltóztatott mondani, hogy oizonyos kérelmeket konszideráció tárgyává tesz a miniszter úr — hogy a kaució kérdését méltóztassék elejteni ha csak lehetséges, mert ez a giazdag és jómódú ügyvédek javára fogja megoldani a kérdést. Már pedig lehetetlenség, hogy mi, akik valahogy mégis csak íbeérkezettek vagyunk az ügyvédek között, éppen a legtehetetlenebbeket, a legszegényebbeket azzal, hogy pénz letételét kívánjuk tőlük ahhoz, hogy praxisukat folytathassák, lehetetlenné tesszük. A sajtójogra vonatkozólag pedig teljes eigészében csatlakozom Váry Albert igen tisz^ telt képviselőtársamnak pompás és gyönyörű előadásához, az én véleményem szerint is a sajtójog szabályozásához, reformjához már c&ak azért sem szabad nyúlni, mert előzőleg túlságos sokat fenyegették vele a sajtót. En elhiszem a miniszter úr legmesszebbmenő és legjobb intencióit, én elhiszem azt, hogy csak az erkölcstelenséget kívánja üldözni, azonban kétségtelen, hogy a köztudatban ez már benne van, már valami villamosság tölti el a lelkeket, hotgy a sajtóreformnál, a sajtó szabályozásánál akaratlanul is arra gondolnak, hogy a kritikának megnyilvánulási lehetőségét valamiképp korlátozzák és megfojtsák. Egyébként pedig mindazok a visszaélések, amelyeket a