Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

3Í0 Az országgyűlés képviselőházának IS t. ülése 1936 május ê8-ân, csütörtökön. fogadtam el argumentumnak. Az értékhatár kérdése is revideálandó, a jogorvoslatok kér­dése is feltétlenül egyszerűsítendő. De én még a büntető perrendtartásban is találok olyan dolgot, amelyet egyszerűsítendőnek tartok. Ma­gát az egész vádtanácsi eljárást is revideál­nám bizonyos vonatkozásban. Ma is elfoga­dom, hogy a büntetés ideális célja a megelőzés és a megtorlás, de nem veszik észre, hogy ha valaki elkövetett egy bestiális gyilkosságot, akkor az ítélet végrehajtására három év múlva kerül sor. A közvélemény akkor már az emberi •szolidaritás együttérzése jegyében felmenti és a halálbüntetés nem éri el minden tekintetben a célját. En a halálbüntetésnek nem vagyok abszolút híve, miután az a tételem, hogy amit az Isten adott, azt az ember ne vegye el. Ez az abolucionisták sokat vitatott tétele a bün­tetőjogban, de ha a gyilkosokkal szemben az állami megtorlás kényszerűsége mégis fennáll, akkor azt a gyilkost úgy végezzék ki, hogy az a megtorlás a közvéleményben elrettentőén hasson. Három év után már nem ihat így. Részben a perek túlhalmozása, részben a vád­tanácsi eljárás okozza ezt. En ebbe a kérdésbe nem akarok részletesen belemenni, nincs is időm, de ezt is olyannak tartom, amely refor­málandó lenne. T. Ház! Az alatt a 30 perc alatt, amely ren­delkezésemre áll, ezekkél akartam rámutatni arra, hogy a kodifikáció nem nélkülözhető és miután nagyon jól ismerem az igazságügymi­niszter úr kodifikációs osztályát, amelynek tagjaira büszke is vagyok, mint kollégákra, mert a legkiválóbb anyag van ott, amit csak össze lehet állítani, szeretném, ha minden mi­nisztérium meghallgatná az igazságügyminisz­térium kodifikációs^ osztályának észrevételeit, mert akkor talán még jobb törvények lennének és nem lenne esetleg elhamarkodott törvényal­kotás, amit rendkívül nagy bajnak tartok, mint ahogy volt sok olyan eset, amikor ki kel­lett korrigálni. En tehát nyugodtan bíznáin ő rájuk ezt a munkát, mert olyan nagy szakér­telem és szakavatottság mutatkozik náluk, hogy igazán örömmel adózom az ő tudásuknak. Én ezeket a kérdéseket elodázhatatlanoknak tartom. Végére hagytam a sajtójog reformját. Ez nagyon kényes kérdés, amelyet öt perc alatt nem is lehet letárgyalni. Megnyugtatok min­denkit, hogy én a sajtószabadság feltétlen híve vagyok. (Helyeslés a baloldalon.) De 1 nehogy azt gondolják, hogy én egy igába (hajtott »ajtó mellett vágyóik. Dehogy! Aimde ha az a sajtó a szabadságával visszaél és a nemzetem érdekeit sérti, az egyéni becsü­letet lábbal tapossa, belenyúl a családi életbe, a legnagyobb visszaéléseket követi el, sőt kül­politikai hátrány oik at is okoz hamis hírekkel, ezt nem tartom szabadságnak. (Propper Sán­dor: Vigyék a bíróság elé!) En a szabadság mellett vagyok, de ezt nem tartom szabadság­nak. (Malasits Géza: Állítsák: a bíróság elé!) Ilyen értelemben az önvédelmi intézkedést igenis jogosultnak tartóim. Nem akarom a sza­badságot sérteni, de azt kérdezem: hát van sajtószabadság? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nincs!) Bocsánatot kérek, tessék egy lap szer­kesztőségébe elmenni. Kiválasztom az ottani cikkírólkat. írhatják azt, amit a lelkük diktál? Ott fvan egy vállalat, egy részvénytársaság, egy szubvenció, ráfekszik a lelkükre és nincs sajtószabadság. En igenis a, sajtószabadság mellett vagyok, de az a sajtószabadság a nem­zetem érdekét szolgálja, ne pedig az egyes válla­latokét vagy egyes egyedekét, (Elénk helyes­lés és taps a balköéépen.) és ne romboljon, hanem alkosson velünk együtt a nemzet érde­kében. Az igazságügyminisztérium költségvetését elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Lázár Andor igazságügy miniszter: T. Kép­viselőház ! Méltóztassanak megengedni, hogy már a vita mostani állapotában, — lehető rövidség­gel — igyekezzek kifejezést adni az igazság­ügyi kormányzat álláspontjának c vita során felmerült kérdésekben és igyekezzem rövid át­tekintést adni az igazságügyim.inisztériu.m ed­digi iműkö dés érői hivatalban létem óta és meg­próbáljak a jövőre vonatkozólag is némi tájé­koztatást adni a t. Képviselőháznak. Két részre szakad az igazságügyminiszter működése: az első rész az adminisztratív mű­ködés, a imásodik rész, amely ettől meglehető­sen elkülönül, a kodifikatoriuis működés. Az adminisztratív imüködésnél az igazságügymi­niszternek főfelügyelete alá tartoznak a bíró­ságok is, nem az érdemi ítélethozatal tekinte­tében, ihanem adminisztratív szempontból és így méltóztassék megengedni, hogy ezt a beszá­molómat elsősorban a imagyar bíróságokkal kezdjem. Teljes mértékben osztom azokat a dicsérő megjegyzéseket, amelyek az igazságszolgálta­tás működése tekintetében ebben a Házban el­hangzottak. A magyar bíró magas erkölcsi piedesztálon áll, legtisztább meggyőződésével, mélységes tudásával f szolgáltatja a magyar nemzet minden tagjának egyformán az igaz­ságot. (Ügy van! balfelől.) T. Ház! Az igazságszolgáltatás működése olyan,••. mint az egészség; ha jól működik, ha egészséges a test, nem is vesszük észre, hogy van. (Ügy van! jobbfelöl.) A legkisebb hilbát azonban már észrevesszük és a magyar nép lelke talán semmi iránt sem olyan érzékeny, mint az igazságtalanság érzésével szemben. Ezért minden módon arra kell törekednünk, hogy az igazságszolgáltatásnak az -a magas színvonala, ameleyt ez a nemzet — dicsőségére legyen mondva — a nagy viharok közepette is meg tudott őrizni, a jövőben is fenntartassák. Arra vonatkozólag pedig, ami a bírói függet­lenséget illeti, mint az igazságszolgáltatás jó­ságának a legfőbb kellékét, , teljesen • osztom azt, amit elsősorban Wolff Károly és Vázsonyi János t. képviselőtársaim itt elmondottak. Hozzáteszek még egyet: minél nagyobb egy nemzet kultúrája, minél inkább egyezik egy kormányzat irányzata a nemzet lelkével, an­nál függetlenebb a bíróság, mert akkor a nem­zetnek nem kell félnie attól, hogy a bíróság függetlenségében kimondott ítéletével ellen­tétbe jut akár a nemzet, a kormányzatnak vele egyező gondolatvilágával. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Meg akarok emlékezni az igazság­ügyminisztérium működéséről. Munkatársaim­nak azon az elismerésen kívül, amely itt el­hangzott, csak őszinte köszönetemet akarom nyilvánítani. Munkatársaim nem ismerik a fá­radságot, önfeláldozásig menő munkával igye­keznek szolgálni ennek a nemzetnek a javát, és én boldog vagyok, hogy olyan minisztérium élén állhatok, amelynek munkája olyan kiváló, hogy minden oldalról csak elismerésben ré­szesül. (Elénk helyeslés és taps.)

Next

/
Thumbnails
Contents