Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

3Í0 Az országgyűlés képviselőházának IS t. ülése 1936 május ê8-ân, csütörtökön. fogadtam el argumentumnak. Az értékhatár kérdése is revideálandó, a jogorvoslatok kérdése is feltétlenül egyszerűsítendő. De én még a büntető perrendtartásban is találok olyan dolgot, amelyet egyszerűsítendőnek tartok. Magát az egész vádtanácsi eljárást is revideálnám bizonyos vonatkozásban. Ma is elfogadom, hogy a büntetés ideális célja a megelőzés és a megtorlás, de nem veszik észre, hogy ha valaki elkövetett egy bestiális gyilkosságot, akkor az ítélet végrehajtására három év múlva kerül sor. A közvélemény akkor már az emberi •szolidaritás együttérzése jegyében felmenti és a halálbüntetés nem éri el minden tekintetben a célját. En a halálbüntetésnek nem vagyok abszolút híve, miután az a tételem, hogy amit az Isten adott, azt az ember ne vegye el. Ez az abolucionisták sokat vitatott tétele a büntetőjogban, de ha a gyilkosokkal szemben az állami megtorlás kényszerűsége mégis fennáll, akkor azt a gyilkost úgy végezzék ki, hogy az a megtorlás a közvéleményben elrettentőén hasson. Három év után már nem ihat így. Részben a perek túlhalmozása, részben a vádtanácsi eljárás okozza ezt. En ebbe a kérdésbe nem akarok részletesen belemenni, nincs is időm, de ezt is olyannak tartom, amely reformálandó lenne. T. Ház! Az alatt a 30 perc alatt, amely rendelkezésemre áll, ezekkél akartam rámutatni arra, hogy a kodifikáció nem nélkülözhető és miután nagyon jól ismerem az igazságügyminiszter úr kodifikációs osztályát, amelynek tagjaira büszke is vagyok, mint kollégákra, mert a legkiválóbb anyag van ott, amit csak össze lehet állítani, szeretném, ha minden minisztérium meghallgatná az igazságügyminisztérium kodifikációs^ osztályának észrevételeit, mert akkor talán még jobb törvények lennének és nem lenne esetleg elhamarkodott törvényalkotás, amit rendkívül nagy bajnak tartok, mint ahogy volt sok olyan eset, amikor ki kellett korrigálni. En tehát nyugodtan bíznáin ő rájuk ezt a munkát, mert olyan nagy szakértelem és szakavatottság mutatkozik náluk, hogy igazán örömmel adózom az ő tudásuknak. Én ezeket a kérdéseket elodázhatatlanoknak tartom. Végére hagytam a sajtójog reformját. Ez nagyon kényes kérdés, amelyet öt perc alatt nem is lehet letárgyalni. Megnyugtatok mindenkit, hogy én a sajtószabadság feltétlen híve vagyok. (Helyeslés a baloldalon.) De

1 nehogy azt gondolják, hogy én egy igába (hajtott »ajtó mellett vágyóik. Dehogy! Aimde ha az a sajtó a szabadságával visszaél és a nemzetem érdekeit sérti, az egyéni becsületet lábbal tapossa, belenyúl a családi életbe, a legnagyobb visszaéléseket követi el, sőt külpolitikai hátrány oik at is okoz hamis hírekkel, ezt nem tartom szabadságnak. (Propper Sándor: Vigyék a bíróság elé!) En a szabadság mellett vagyok, de ezt nem tartom szabadságnak. (Malasits Géza: Állítsák: a bíróság elé!) Ilyen értelemben az önvédelmi intézkedést igenis jogosultnak tartóim. Nem akarom a szabadságot sérteni, de azt kérdezem: hát van sajtószabadság? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nincs!) Bocsánatot kérek, tessék egy lap szerkesztőségébe elmenni. Kiválasztom az ottani cikkírólkat. írhatják azt, amit a lelkük diktál? Ott fvan egy vállalat, egy részvénytársaság, egy szubvenció, ráfekszik a lelkükre és nincs sajtószabadság. En igenis a, sajtószabadság mellett vagyok, de az a sajtószabadság a nemzetem érdekét szolgálja, ne pedig az egyes vállalatokét vagy egyes egyedekét, (Elénk helyeslés és taps a balköéépen.) és ne romboljon, hanem alkosson velünk együtt a nemzet érdekében. Az igazságügyminisztérium költségvetését elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Lázár Andor igazságügy miniszter: T. Képviselőház ! Méltóztassanak megengedni, hogy már a vita mostani állapotában, — lehető rövidséggel — igyekezzek kifejezést adni az igazságügyi kormányzat álláspontjának c vita során felmerült kérdésekben és igyekezzem rövid áttekintést adni az igazságügyim.inisztériu.m eddigi iműkö dés érői hivatalban létem óta és megpróbáljak a jövőre vonatkozólag is némi tájékoztatást adni a t. Képviselőháznak. Két részre szakad az igazságügyminiszter működése: az első rész az adminisztratív működés, a imásodik rész, amely ettől meglehetősen elkülönül, a kodifikatoriuis működés. Az adminisztratív imüködésnél az igazságügyminiszternek főfelügyelete alá tartoznak a bíróságok is, nem az érdemi ítélethozatal tekintetében, ihanem adminisztratív szempontból és így méltóztassék megengedni, hogy ezt a beszámolómat elsősorban a imagyar bíróságokkal kezdjem. Teljes mértékben osztom azokat a dicsérő megjegyzéseket, amelyek az igazságszolgáltatás működése tekintetében ebben a Házban elhangzottak. A magyar bíró magas erkölcsi piedesztálon áll, legtisztább meggyőződésével, mélységes tudásával f szolgáltatja a magyar nemzet minden tagjának egyformán az igazságot. (Ügy van! balfelől.) T. Ház! Az igazságszolgáltatás működése olyan,••. mint az egészség; ha jól működik, ha egészséges a test, nem is vesszük észre, hogy van. (Ügy van! jobbfelöl.) A legkisebb hilbát azonban már észrevesszük és a magyar nép lelke talán semmi iránt sem olyan érzékeny, mint az igazságtalanság érzésével szemben. Ezért minden módon arra kell törekednünk, hogy az igazságszolgáltatásnak az -a magas színvonala, ameleyt ez a nemzet — dicsőségére legyen mondva — a nagy viharok közepette is meg tudott őrizni, a jövőben is fenntartassák. Arra vonatkozólag pedig, ami a bírói függetlenséget illeti, mint az igazságszolgáltatás jóságának a legfőbb kellékét, , teljesen • osztom azt, amit elsősorban Wolff Károly és Vázsonyi János t. képviselőtársaim itt elmondottak. Hozzáteszek még egyet: minél nagyobb egy nemzet kultúrája, minél inkább egyezik egy kormányzat irányzata a nemzet lelkével, annál függetlenebb a bíróság, mert akkor a nemzetnek nem kell félnie attól, hogy a bíróság függetlenségében kimondott ítéletével ellentétbe jut akár a nemzet, a kormányzatnak vele egyező gondolatvilágával. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Meg akarok emlékezni az igazságügyminisztérium működéséről. Munkatársaimnak azon az elismerésen kívül, amely itt elhangzott, csak őszinte köszönetemet akarom nyilvánítani. Munkatársaim nem ismerik a fáradságot, önfeláldozásig menő munkával igyekeznek szolgálni ennek a nemzetnek a javát, és én boldog vagyok, hogy olyan minisztérium élén állhatok, amelynek munkája olyan kiváló, hogy minden oldalról csak elismerésben részesül. (Elénk helyeslés és taps.)