Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-137
Az országgyűlés képviselőházának 137. ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. 295 tait sajtó útján mindenki szabadon terjesztheti. Erről ma beszélni sem lehet. Sajtószabadság alatt — most az előadó úrnak válaszolok — senki sem érti közöttünk, akik a sajtószabadság megtestesült hívei vagyunk, azt, hogy a magánéletben, a családi életben, vagy erotikái vonatkozásokban kotorásszék valaki. (Zaj a balközépen.) Itt megvan a törvényes védelem és az eljárási mód, (Krüger Aladár előadó: Dehogy van!) ehhez külön sajtóreform nem szükséges. Sajtószabadság alatt a politikai szabadságot és az általános véleménnyilvánítás szabadságát értjük és követeljük minden nyilt és minden titkos cenzúra tökéletes kikapcsolásait. {Dulin Jenő: A defenzív osztály megszüntetését!) A sajtószabadság helyreállítása jelentené egyúttal az esküdtszék visszaállítását is, (Ügy van! balfelől.) amelyet ez úton követelnünk kell minden politikai és sajtóvonatkozású ügyben. Méltóztasék megengedni, hogy az új jogszabályalkotás területén két régi kívánságot is előterjesszek, amelyről most sem esett szó az igazságügyi tárca költségvetésének indokolásában, sem az előadó úr beszédében. Az elmúlt ciklusban bátor voltam indítványt benyújtani a halálbüntetés eltörlése tárgyában, amely indítványnak indokolása azonban mindezideig nem tűzetett napirendre. Ezt kívánom ezúttal is megismételni a humanizmus, az emberiesség nevében. Bátor vagyok azt a másik régi kívánságot is előterjeszteni, amely a rehabilitációs törvény előkészítésére vonatkozik. Lehetetlen, hogy 10—20 év előtti ifjúkori botlásokért valakinek priusza legyen. Lehetetlen, hogy 30—40 esztendővel ezelőtt elszenvedett büntetések az erkölcsi bizonyítványba még ma is felvétessenek s abban szerepeljenek. Az elmúlt két ciklusban többízben követeltük a rehabilitációs törvény előkészítését. Az igazságügyminiszter úr elődei meg is ígérték, hogy erre vonatkozóan törvényjavaslatot terjesztenek a képviselőház elé. Gál Jenő volt képviselőtársam erre vonatkozó törvényjavaslat-tervezetet dolgozott ki s én azt kérem az igazságügyminiszter úrtól elődeinek ígérete alapján, hogy a rehabilitációs törvényjavaslat előkészítésével foglalkozni és azt a képviselőház elé hozni méltóztassék. T. Ház! Felszólalásomnak legszomorúbb fejezetéhez érkeztem és ez az ügyvédkérdés. Magyarul és egyszerűen: az ügyvédnyomor kérdése. Az igazságügyminiszter úr maga mondotta nemrégen, hogy az ügyvédség maga sem tudja, milyen tragikus helyzetben van. Különösen érzi ezt a magyar ügyvédség most, amikor június 30-ig az előző évre kivetett nyugdíjintézeti járulék és kamarai illeték megfizetendő, különben a gyorsított törlési eljárás következik. A t. igazságügyminiszter úr a múlt esztendőben egy ügyvédi rendtartási tervezetet bocsátott ki, amelyet később visszavont. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem vontam vissza! Szó sincs róla! Most lesz alkalmam róla beszélni!) Remélem, más formába öntik. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Majd meg méltóztatik látni!) Mert az a rendtartási tervezet, amely ezelőtt egy esztendővel szerepelt, egyhangú visszautasításban részesült. (Krüger Aladár előadó: Nem egyhangú?! — Lázár Andor igazságügy miniszter: Az a tervezet a többség részéről helyeslést, a hangos kisebbség részéről kritikát váltott ki! — Dinnyés Lajos: Halljuk talán a szónokot!) Az ügyvédek részerői egyhangú visszautasításra talált, igen fc. igazs'ágügyminiszter úr. (Krüger Aladár előadó: Nem volt az egyhangú!) Tudom, hogy az új tervezet előkészítés alatt áll. Az ügyvédi kar csak azt kéri a miniszter úrtól, hogy kapcsoljon ki ebből a rendtartási tervezetből minden divatos politikumot és minden hivatalos jelszót, amire az első tervezet célzott. Váljék intézményessé ebben a tervezetben az ügyvédi szólásszabadság, az ügyvédi függetlenség és az, hogy az ügyvéd egyenrangú igazságszolgáltatási tényező. (Mozgás a jobbotdalon.) Az ifjúság védelmében pedig, a szegénységi fogadalmat tett tisztes ügyvédjelölti karnak érdekében, méltóztassék véglegesen elejteni az ügyvédi numerus clausus torzszülött gondolatát. A köz- és különvédő kérdésénél vegyék tekintetbe az ügyvédi kar áldozatait, amelyekről az előadó úr megemlékezett, aki szíves volt megemlékezni a gyors- és gépírószolgálatról is, amely az ügyvédség áldozatkészségéből létesült. Még számos ilyen intézkedés történt az ügyvédség részéről, nem szólva a fotókópiákról és egyebekről, magáról a lift megépítéséről a budapesti törvényszék épületében, amely szintén az ügyvédség áldozatkészsége folytán jött létre. T, Ház! XJgj hírük, hogy a szegónyjog megadására vonatkozó reform szerint a szegényjognál sehol sem lesz a díj- és illetékmentesség 100%-os, hanem csak 10—20%-os. A 10—20% -os díj- és illetéknek a jövedelme azonban ne a pénzügyi tárcát, hanem az igazságügyi tárcát illesse meg és ezt az összeget a köz- és külön védők díjaira fordítsák. Az ügyvédség kívánalmaiból csak néhányat vagyok bátor megemlíteni. A magam részéről csatlakozom azokhoz a szavakhoz, amelyeket az előadó úr mondott az ügyvédellenes hangulattal szemben, (Erődi-Harrach Tihamér: Helyes! — Mozgás a jobboldalon.) azz&l a mesterségesen szított demagógiával szemben, amely mindenütt megnyilvánult, amellyel szemben felesleges külön védekezni, mert az ügyvéd ellenes demagógiát csak éretlen és értelmetlen emberek szítják. (Erődi-Harrach Tihamér: Az orvost miért nem szidják, mert pénzért gyógyít?) Az ügyvédség nem szorul különösebb védőiemre, mert az a kar, amely egykor f Kossuth Lajost mondhatta magáénak, (Mozgás a jobboldalon.) ameljy a magyar alkotmány leghűségesebb, legnagyobba őre volt, az a kar külön védelemre és külön kiemelésre nem szorul. A budapesti ügyvédi kar felterjesztései közül méltóztassék megengedni, hogy az igazságügyminiszter lír figyelmébe ajánljam az ügyvédjelöltek gazdasági gyakorlatának megszüntetésére, az új fogházrendre vonatkozó, a 25 pengőn aluli végrehajtásoknak bírósági végrehajtók által való foganatosítása tárgyában készült beadványokat, valamint annak a sérelemnek szóvátételét, hogy a honvédelmi minisztériumban a belépési engedélyért az ügyvédeknek is sorba kell állni, a belügyminisztériumban pedig az iratbetekintési jog nem áll az ügyvédek rendelkezésére. Szomorú panasz és tény. hog-y az ügyvédi kamarának igen sok tagja állandóan kilakoltatás előtt és alatt áll, bútorainak adó- és illetéktartozás fejében való transzferálása majdnem mindennapi, ahogy ez a budapesti ügyvédi kamarának jelentésében olvasható. Az üffvvédi öngyilkosságok anyagi okok miatt megdöbbentően sűrűk. Mindennél többet mond az alábhi pár szám, amelyeket ismertetni bátor leszek.