Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

Az országgyűlés képviselőházának 137. menyek között ahhoz, 'hogy ez az esetleges újjárendezés a mi helyzetünket in peius ne módosítsa. (Helyeslés.) Magyarország tehát a teljes jogegyenlőség alapján hajlandó minden olyan javaslatot komolyan megvizsgálni, amely nyitva tartja a békés evolúció és a békeszerződés szabad megvitatásának lehetőségét, amely biztosítja a magyar kisebbségeknek legális eszközökkel való megvédését (Elénk helyeslés.) és amely nem ró rá olyan kötelezettségeket, amelyek túlmennek a békeszerződések határain. (Helyeslés és taps.) Ezek közé az utóbbiak közé tartozik többek között az utóbbi időben annyit emlegetett kölcsönös segélynyújtás is. Azt hiszem, nem kell külön kiemelnem, hogy a magyar kormány a kölcsönös segély elvét magáévá nem teheti. Nem teheti ezt azért, mert ez egyértelmű volna egy olyan kötelezettség vállalásával, hogy azoknak az államoknak siessünk segítségére, amelyek a mi rovásunkra megnövekedtek. (Úgy van! Ügy van!) Neim lehetséges ez azért sem, mert hiányzik a viszonosság. Nem tudok elképzelni olyan helyzetet, amelyben a kisantant-államok képesek vagy hajlandók volnának arra, hogy ezért az óriási áldozatért nekünk teljesen egyenértékű ellenszolgáltatást nyújtsanak. (ügi van! Ügy van!) Mindehhez hozzájárul még az hogy eddigi tapasztalataink alapján nem jr gosulatlan talán az a kételyünk sem, vájjon egy nemzetközi konfliiktus esetében a támadó fél meghatározása kérdésében teljes elfogulatlanságra számíthatunk-e. (Ügy van!) Ezek előrebocsátása után súlyt helyezek annak a kijelentésére, hogyha Magyarország, mint teljesen egyenjogú fél, leülhet a tárgyalóasztalhoz és most említett természetszerű és szerény követelése az ellenoldalon megértésre, talál, Magyarország részéről nem lesz többé semmi akadálya annak, hogy a dunamenti ? lamok egymással gazdaságilag — idővel talán politikailag is — együttműködjenek és beálljon a Duna mentén is az az igazi béke és a valódi biztonság, amelyet mi őszinte szívből várunk és remélünk. (Taps.) Rátérek most a Népszövetség mai helyzetének ismertetésére. Félreértések elkerülése végett, eleve leszögezni kívánom, hogy a, magyar kormánynak a Népszövetséggel szemben elfoglalt amaz álláspontjját, amelyet a múlt évi október havában Esterházy Móric gróf hozzáim intézett interpellációjára adott válaszomban kifejteni szerencsém volt, fejtegetéseim egyáltalában nem érintik. Mint tudni méltóztatnak, a Népszövetségnek Wilson elnöknek az egyességokmány bevezető részében is olvasható elgondolása szerint az a .fő-hivatása, hogy előmozdítsa a nemzetek együttműködéséit és megvalósítsa a békét és a biztonságot. Ennek -a célnak megfelelően az alapokmány három alapelven nyugszik. Ezek a következők: Először a, leszerelés; (másodszor minden nemzetközi konfliktusnak, minden nemzetközi viszálynak vagy a nemzetközi bíróság, vagy a népszövetségi tanács igénybevétele által békés eszközökkel történendő megoldása; harmadszor, csak abban a legvégső esetben, ha a békéltető eljárás teljesen csődöt mond, büntető intézkedések megállapítása azon állam ellen, amely az alapokmány határozmányait megsérti. Ha a Népszövetség működését teljes elfogulatlansággal és minden gáncsoskodó szellem nélkül viszgáljuk, könnyen meg fogjuk állapíthatni, hogy nemcsak a leszerelés körül kifejtett működése maradt teljesen sikertelen, ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. 285 hanem hogy a második alapelvet, különösen pedig a nemzetközi bíróságnak igénybevételét is erősen elhanyagolták és a Népszövetség kezdettől fogva és elsősorban csak a büntető intézkedéseknek, tehát a 16. § hatályának megerősítésével foglalkozott. A Népszövetségnek ez a működése azonban a legutóbbi esztendőben lejátszódott rendkívül nagyfontosságú események során teljesen sikertelen maradt. Ezért a Népszövetséget most éppen azok részéről érik a legélesebb támadások, akik ebben az intézményben a mai helyzet legszilárdabb bástyáját vélték megtalálni. Erre az elégedetlenségre néhány példát szeretnék felhozni. (Halljuk! Halljuk!) A török kormány a Dardanellák megerősítésével foglalkozó ismert jegyzékében eljárását többek közt azzal indokolja, hogy a Népszövetségnek az egyetemes biztonságra vonatkozó mechanizmusa túl lassan működik és ezért minden állam abba a helyzetbe juthat, hogy maga kell, hogy gondoskodjék a saját biztonságáról. Hasonló eszmékből táplálkozik a kisantantnak a legutóbbi időben mindjobban hangoztatott ama törekvése is, hogy tagjai között a fennálló viszonyt szorosabbra fűzze. De elégedetlen maga Franciaország is, amelyet sok éven keresztül joggal tekintett mindenki a Népszövetség támaszának. Megértük azt, hogy egy francia félhivatalos nemrég felvetette azt a kérdést, nem volna-e jobb Franciaország szempontjából, ha kilépne a Népszövetségből? Egészen hasonló szellemben foglalkozott ezzel a problémával D'Ormesson gróf ismert és népszerű francia író. Herriot pedig a feletti elkeseredésében, hogy a Rajnavidék katonai megszállásával kapcsolatosan a Népszövetség tehetetlennek bizonyult, a Népszövetséget nemzetközi billiárdklubnak és papírrongy-mühelynek minősítette. Madariaga, a semleges Spanyolország képviselője, a népszövetségi gondolat lelkes barátja és az Egyesség Okmánynak talán legkiválóbb ismerője, áprilisban egy Genfben elhangzott beszédében hasonlóképpen foglalkozott ezzel a kérdéssel és bár nagyon óvatos, enyhe, diplomáciai formában, de érdemben mégis erősen kritizálta a Népszövetség tevékenységét. Kiemelte, hogy az a 11. §, — amely tudvalevőleg azt írja elő, hogy háború vagy háborús veszély esetében a Népszövetségnek kötelessége, hogy megtegyen minden intézkedést, amely alkalmasnak látszik arra, hogy a békét fenntartsa — az olasz-abesszin viszályban nem működött. Hozzáteszi, hogy ebbe a kellemetlen szituációba azáltal jutott a Népszövetség, hogy a népszövetségi paktum határozmányait huzamos időn keresztül hibásan alkalmazták. A hibás alkalmazás pedig Madariaga szerint elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a 8. §-t, tehát a leszerelési paragrafust nem tartották be, -sőt egyenesen semmibe vették. A Népszövetségnek ezáltal a magatartása által, — még mindig Madariaga nézetét tolmácsolom — a népszövetségi paktum többi paragrafusai természetesen szintén sokat veszítettek erejükből. T. Képviselőház! Nem volna nagyon nehéz feladat Madariaga állításait még további konkrét példákkal kiegészíteni és alátámasztani. Az én célom azonban nem a rekriminálás, hanem kizárólag egyes fontos tényeket akarok megállapítani. Ezért beérem annak leszegezésével, hogy nemcsak a népszövetségi 39*