Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-132

22 Az országgyűlés képviselőházának 132. illése 1936 május 19-én, kedden. számára az iskolánkívüli népművelés meghonosítása. Hiába volt azonban minden jóakarat és hiába volt a külföldről visszatért emigránsok külföldi tapasztalata, így Türr tábornoknak is minden igyekezete, a, kérdés megoldatlan maradt, mert nem volt pénz. Ezzel szemben mi történt a nemzetiségi vidékeken H A nemzetiségek részben külföldi pénzen szervezkedtek, kultúregyesületeket, különféle tornaegyesületeket alakítottak, amelyekben azután saját szeparatisztikus céljaikat szolgálták, s a magyar nemzet ezen a téren sem védekezhetett, mert hiányzott a másik nagy magyarosító tényező, az önálló magyar hadsereg. Szilárd meggyőződésem, hogy^ a kiegyezéstől a világháborúig terjedő, bár a nemzet életében igen rövid idő alatt óriási munkát végezhettünk volna, ha a magyarosításnak^ ezt a legfőbb tényezőjét, a felnőttek oktatását megvalósíthattuk volna. Sajnos, vezető osztályainkon múlt ez is, mert ez a kérdés, miként ma, elsősorban társadalmi kérdés volt. Hiszen az állam alig valamivel járult hozzá e kérdés megoldásáhpz, tehát a vezető osztályoknak kellett volna ezt az eszmét felkarolniok, és megfelelő anyagi áldozatot is hozniok, ezt azonban, úgy ez alkalommal, mint más alkalommal is elmulasztották, s ezért őket bizony súlyos felelősség terheli. A múlt idők .szomorú tapasztalatain tehát okulnunk kell, mindenekelőtt- és legsürgőseb-, ben egy »népművelési törvénynek« a megalkotásával. Ezt a fontos kérdést ugyanis eddig csak különböző rendeletek szabályozták. Ez a megalkotandó népművelési törvény, természetesen csak kerettörvény lehet, mert hiszen vidékenként változnak a követelmények. így például mások a követelmények ott, ahol nemzetiségek laknak, és mások ott, ahol egykés vidékek vannak. A gazdasági adottságok folytán is természetesen más és más eljárásokat kell követni. Különösebb szervezeti változtatásokat nézetem szerint nem kellene végezni, mert az alap jó, azt csak ki kell bővíteni. T. Ház! Az államnak minden kultúrmozgalomban szerepet kell vállalnia. A társadalomtól csak a szervezett formákat kell átvennie, de azokat a különböző feladatokat, amelyeket az autonómiák és különböző egyesületek elvégezhetnek, nem szabad az államra hárítani. (Czirják Antal: Nep-esítik a dalárdákat! — Zaj.) Meg kell jegyeznem, hogy etekintetben a terheket az autonómiák viselik, mert az állam alig járul hozzá valamivel. Általános

1 nemzeti érdek, s az iskolánkívüli népoktatás egyik rendkívül fontos tényezője, a népkönyvtár. Ez éppen olyan fontos tényező, mint az iskolában a tankönyvek. Sajnos, etekintetben nagyon el vagyunk maradva, és főképpen a szakirodalom hiányzik. íme, ez a kezemben lévő kis füzetke tartalmazza az öszszes könyvek jegyzékét, melyek a magyar népkönyvtárakban megvannak. Mint tudjuk, négyféle könyvtártípus van: nagy, közép, kis. és tanyai könyvtártípus. Ebben a kis füzetben benne vannak az összes könyvek, amelyek ezek valamelyikében léteznek. Ez borzasztóan kevés. A minisztérium népművelési osztálya igazán feladatának magaslatán áll, (Egy hang balfelol: Az kétségtelent) de pénzhiány folytán ez a népművelési osztály is képtelen valamit változtatni a helyzeten. 3400 önálló község van Magyarországon, — nem számítva még a kisebb tanyákat — és mindenestől öszszesen 1500 ilyen könyvtár van, ami annyit jelent, hogy a községeknek csak egyharmada van ellátva könyvtárral. Ez az, amin a legsürgősebben segíteni kellene. Meg kell még említenem, hogy a könyvjegyzéket áttanulmányozva azt kell látni az embernek, hogy bizony az ebben lévő könyvek egyrësze már meglehetősen elavult s nem felelnek meg a kor követelményeinek, ma már bizonyos tekintetben anakronizmusok és azonkívül nem látom ebben a jegyzékben a szépirodalmi könyvek között a legújabb magyar irodalom képviselőit. Én nem tudom, ki bírálta el ezeket a könyveket, de mondhatnám, majdnem mind ki vannak hagyva mindazok az írók, akik valami újszerűséget hoztak, és ma a legújabb magyar irodalom büszkeségei. (Friedrich István: Biztos valamelyik csáklyás csinálta ezt is! — Derültség.) Nem, ezt bizottságok csinálják, bizonyos névtelen bírálók. Az a körülmény, hogy ilyen kevés népkönyvtárunk van (Zaj.), mutatja elmaradottságunkat, és nem vígasztalhat bennünket az, hogy más országokban talán még kevesebb van. Meg kell még jegyeznem, hogy a népkönyvtáraknál minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy protekciós, tehetségtelen, álirredenta és hazafias frázisoktól csöpögő müveket hozzanak be oda. Mindenütt, minden előszobában találkozunk olyanokkal, akik árulják a műveiket, és mindegyiknek akad valami protekciója. (Egy hang balfelol: Bizony akad!) Meajelölhetnék néhányat. (Halljuk! Halljuk!) Például egy szívszaggató, úgynevezett irredenta munkát, amely határozottan célját tévesztve végül is szinte rokonszenves színben tünteti fel az oláhokat- Megfelelő pro'.ekció után óriási -példányszámban rendelték meg különböző közületek- (Felkiáltások balfelol: ', Milyen protekció?) Ez sem pártprotekció, egészen nyuirodtan mondba+nm. mert veletlen.il lutiom, hogy kik és egyáltalán nem a nemzeti egység uártjához tartoznak. (Egy hang balfelöl: Csáhlyások!/ Ami a vidéki előadásokon előadott népművelési anyagot illeti, az meglehetősen, sőt részben teljesen elavult. Néhány száz előadás van és azokhoz vannak diapozitívek, amelyek között például olyanok vannak, hogy »Dicső csapataink elfoglalták Lemberget.« Még a világháborúban készültek ezek az előadások, maguk a képek is tökéletesen elavultak és nem felelnek meg a követelményeknek. Ezeket tehát teljesen át kellene dolgozni, mégpedig minél sürírősebbeu. Magara is bállottam vidéken több ilyen előadást és mondhatom, hosy ezek borzalmasan unalmasak, nem színesek, talán nem is egészen szakszerűek és főképpen egészen elavultak. Óriási szerepe van a népoktatásban a rádiónak. Ezt nem is kell bővebben fejtegetnem. Ez ideig azonban csak 833 úgynevezett közrádió működik rendszeresen iskolákban és kultúrházakban. Ezek számát feltétlenül szaporítani kell. Felvetem az eszmét, hogy a rádiót kötelezőleg. illetve hivatalból be kellene vezetni minden községházára. Ez közigazgatási szempontból, sőt esetleg talán katonai szempontból is igen fontos lehetne. Népünk között a rádió, sajnos, nem terjed eléggé és ez az óriási népműve-' lési és felvilágosítási eszköz kihasználatlanul marad abból az egyszerű okból is, mert népünknek nincsen annyi pénze sem. amennyivel megfizethetné a rádiót. Nem tudom, nem lenne-e jó népünk felvilágosodása szempontjából a rá-