Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-136
272 Az országgyűlés képviselőházának IS földdel biztosított kiviteli lehetőségek biztosítják ennek az egész várható feleslegnek az útját kifelé különböző államokba, úgyhogy meg vagyok győződve róla, hogy ebben a tekintetben fennakadás nem fog beállani. Ami a belföldi piacot illeti, amit szintén felemlített a képviselő úr, itt is megtörténtek az intézkedések, amelyek a legközelebbi napokban nyilvánosságra kerülnek és azt hiszem, megnyugvásul fognak szolgálni a gazdaközönségnek. Az indokolatlan árletörések megakadályozására a kormány gondoskodik arról, hogy úgy & r budapesti piaci, valamint a külföldi árak a rádión naponta a gazdaközönség tudomására jussanak, mert ezt tartom a legalkalmasabb eszköznek arra, hogy a gazda, tudomással bírván a terménye értékéről, azt megfelelő áron tudja a kereskedelem rendelkezésére bocsátani. Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Csoór Lajos: T. Ház! A mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr általánosságban tett nyilatkozata, hogy úgy külföldön, mint belföldön 'megfelelő intézkedések történtek az értékesítés biztosítására, így általánosságban véve kielégítő. (Rajniss Ferenc: Ha részletesebb volna, nagy üzletéket csinálnának belőle egyesek!) En'azonban, annak dienere, hogy esetleg egyesek üzleteket is csinálnának belőle, szerettem volna bizonyos részletekre is választ kapni. A mélyen t. miniszter úr említette, — két dolgot feljegyeztem idevonatkozólag — hogy az indokolatlant árletörések megakadályozására az árakat közzé fogják tenni. Tisztelettel kérném, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, nem volna-e lehetséges bizonyos minimális árak megállapítása ezen a téren, úgy, ahogyan a paradicsom ára 4 fillérben lett megállapítva, j Ehhez hasonlóan kellene a gyümölcs és más ; efféle cikkek minimális árát is megállapítani, j Mert az, hogy közzététetnek az árak, tájékoz- , tatásul szolgálhat, de egyúttal nem jelent szánk- j ciót arra, hogy az úgynevezett kereslet és ki- | nálat következtében ne álljanak elő indokolat- j lan árletörések, amilyeneknek, sajnos, már voltunk a tanúi, mert máról-holnapra felére estek ! az árak, hogy másnap ismét emelkedjenek. Ez j köztudomású dolog. Természetesen ez mélyre- ! ható beavatkozás volna, azonban azt hiszem, | hogy amikor meg kell védeni a magyar föld j termését, akkor egy ilyen beavatkozástól nem ! kellene visszariadnunk. Viszont ennek a hátra- j nyát lehetne ellensúlyozni azzal, hogy ezeknek j az ilyen minimális árak mellett vásárló konzervgyáraknak vagy más kikészítőknek bizonyos kedvezmények jussanak, hogyha ők minimális áron vásárolnak, akkor más téren talál- j ják meg a számításukat. E tekintetben utalhat- j nék például arra, hogy a gyümölcsbefőzéshez | adómentes cukrot lehetne juttatni, vagy pedig ! hitelt lehetne nyújtani, esetleg kiviteli kedvez- ! menyeket vagy egyéb hasonló kedvezményeket j adni, hogy bizonyos, nem mondom, hogy, magas ; árszínvonal, de legalább is elfogadható árszín- í vonal legyen stabilizálható. En ugyanis attól félek, hogy az általánosságban való megnyugtatás ellenére is az árak igen le fognak törni és akkor igen sok termény ott fog pusztulni a i földön, ami a nemzeti jövedelmet csökkentené. A mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr a belföldi piacra vonatkozólag is említést tett, j. ülése 1936 május 27-én, szerdán. hogy intézkedések fognak történni. Én sze^ retném, ha, — amit a t. túloldalról az eddigi költségvetési vita során is többen hangoztattak — a budapesti piac szabadsága és a budapesti értékesítés megkönnyítése úgy a termelők, mint a fogyasztók érdekében, sőt elsősorban a fogyasztók érdekében ezekbe az intézkedésekbe szintén beletartoznék. Ha e tekintetben a mélyen t. kormány a fővárossal bizonyos megállapodást tud létesíteni, amint -azt pár órával előbb a belügyminiszter úr is volt szíves jelezni, akkor ez nagy megnyugvásul szolgál, és a gazdaközönség csak hálával fog tartozni a kormánynak, hogy ezt a kérdést megoldja. Ez azonban nagyon sürgős volna, mélyen t. miniszter úr, mert már tényleg a nyakunkon vannak ezek a termények s én, aki járom a falukat, látom, hogy az emberek valósággal a hajukat tépik, hogy mi lesz a mezőgazdasági termények értékesítésével. Most jut még eszembe, hogy jó volna, ha a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr megtárgyalná a pénzügyminiszter úrral a gyümölcsértékesítésnél a szesszé való főzést is. Ezt meg kellene valahogyan könnyíteni s ennek az volna az előnye, hogy a príma gyümölcsöt, amelyet külföldre exportálunk és amelyet belföldön tudunk eladni, ki lehetne válogatni, míg az olcsóbb, gyengébb minőségű gyümölcsöt fel lehetne főzni a községekben s ezzel egyrészt az árdifferenciát fenn lehetne tartani, másrészt a magyar gyümölcs jó értékesítési lehetőségét meg lehetne könnyíteni. Ehhez az kellene, hogy legalább átmenetileg a termelési szeszadót lecsökkentsék, vagy teljesen fel is függesszék. Bizonyos tekintetben zavarban vagyok, hogy a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr válaszát tudomásul vegyem-e. Miután azonban általánosságban megnyugtatást igér s miután, ha esetleg nem következnek be a megtelelő intézkedések, a jövő héten megint alkalmam lesz interpellálni, a válaszát tudomásul veszem. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván válaszolni. Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Ház! Csoór képviselőtársam egy konkrét kérdést tett fel a minimális árak tekintetében, amelyre szeretnék neki válaszolni. Én nem látom annak a lehetőségét, hogy a sok gyümölcsfajta mindegyikére egy minimális árat állapítsunk meg s azt hiszem, hogy az a példa, amelyet felhozott, nem helyes analógia, mert a paradicsomnál a helyzet az, hogy ezek kvázi termelési szerződések, amelyek természetesen előre megállapítják a termelt árunak az árát. De amikor a fogyasztás legnagyobb része egyrészt a városokban a belföldön történik s a fennmaradó felesleg értékesítése pedig a külföldön, amikor tehát az export és a városi fogyasztás determinálja az árat, akkor én annak árakat diktálni nem tudok. A belföldön talán méig el tudnám képzelni, hogy egy minimális árat deklarálok, amelyet természetesen senki isem tartana be, de a külföldre én egy minimális árat nem parancsolhatok rá, mert hiszen a külföldön a kereslet és kínálat és a helyi piacok viszonyai állapítják meg az árat és méltóztatnak tudni, hogy éppen ezeknél a romlandó áruknál bizony az áringadozások igen nagyok, ez az áru természetéből fakad. Ha tehát volnának is megállapított minimális árak, ennek semmi effektusa
