Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

Az országgyűlés képviselőházának 136, ülése 1936 május 27-én, szerdán. 243 nalasi művelettel. Mi kezdettől fogva azt állítottuk, hogy erre semmi szükség nincs; ma is meg vagyok róla győződve, hogy arra semmi szükség nem volt. Most már finita la commodia, vége van az egész műveletnek, várjuk meg még ezt az öt napot, amíg kijönnek ezek a szanálási rendeletek és akkor kezdődhetik az a munka, amelyet a törvényhatósági bizottság fog elindítani: az ellenszanálás művelete, ^Rátz Kálmán: Építőmunka, úgy-et) amely mindazokat a hibákat, mindazokat a túlzásokat, amelyek ezekben a szanálási rendeletekben foglaltatnak, a maga részéről majd le fogja nyesegetni s azt a nagy felháborodást és elégedetlenséget, amely ezek után a szanálási javaslatok után úgy a közönség körében, mint a főváros tisztviselői és alkalmazottai, de különösen az üzemi tisztviselők és kis alkalmazottak körében fel fog zúdulni, majd a mi hivatásunk lesz kellő mederben levezetni és a mi hivatásunk lesz orvosolni azokat a sérelmeket, amelyek ezeket a kategóriákat érték. A mi hivatásunk lesz megmagyarázni azt, hogy a székesfőváros mai közigazgatási állapotában nem az állások csökkentésére, nem az állások és munkabérek lefaragására van szükség, hanem igenis szükség van arra, hogy azok az állások, amelyek szükségesek, tényleg meglegyenek. Semmit sem nyerünk vele, ha most 850 tisztviselővel és 151 tanerővel kevesebb fog működni, ezzel a főváros közigazgatása nem lesz jobb, ezzel az iskolák egyáltalán nem lesznek jobbak, ellenben olyan hiányok fognak mutatkozni, amelyeknek orvoslásáról feltétlenül gondoskodni kell. A visszanyert autonómiának a legelső közgyűlésen, június első hetében, azt hiszem, első dolga lesz, hogy lefektesse azokat a gondolatait, amelyeket ezzel az egész szanálási rendelettervezettel szemben a maga részéről táplál és az lesz a dolga, hogy már most ismét kezébevéve az alkotmányosság szellemében őt megillető jogokat, meginduljon azon az úton, amely a székesfőváros háztartásának rendbentartása tekintetében reá vár. Itt pedig, ebben a Házban, mélyen t. Képviselőház, most nem akarok ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. A belügyminiszter urat kötelezi a törvény arra, hogy erről a szanálásról, erről a szanálási tervezetről és annak végrehajtásáról jelentést tegyen a Háznak. Amikor majd. ez a jelentés ideérkezik, akkor valamenyuyiünknek módunkban lesz elmondani véleményünket erről a kérdésről és akkor módunkban lesz összehasonlítani az eredményekkel azokat a jóslásokat és azokat az előre kifejezett aggodalmakat, amelyeket a törvény tárgyalása alkalmával itt kifejtettünk. Hozzáteszem: nemcsak erről az oldalról, hanem arról az oldalról is össze tudjuk majd hasonlítani azokkal az eredményekkel, amelyeket kaptunk és akkor meg fogjuk állapítani a régi latin közmondás teljes beválását: »Parturiunt montes, nascitur ridiculus mus.« Mélyen t. Képviselőház! Én nagy tisztelettel, jóakarattal és barátsággal ajánlottam már egyszer a miniszter úrnak azt, hogy méltóztassék ezt az egész 1934 : XII. tcikket töröltetni a törvénytárból, méltóztassék visszaállítani az előző jó törvény hatályát és akkor rendkívül sok gondtól és felelősségtől mentesíti magát. A miniszter úr ezt akkor nem fogadta el. Én most is helyénvalónak tartom, mert ebben a törvényben annyi hiba és annyi helytelen intézkedés van, — nem is akarok ezekre kitérni, 15 perc alatt nem is lehet — hogy ezeknek a törvénytárból való kidobása a főváros háztartására és közigazgatására is csak előnyt jelentene. Még egy kérésem van a mélyen t. miniszter úrhoz. Kérem, frissítse fel a városi osztályát tisztafejű és jómunkaerejű székesfővárosi tisztviselőikkel. Az imént nagyon helyen állapította meg a miniszter úr, hogy községi jegyzőt is berendelt a minisztériumba szolgálattételre. Ezt mindenki helyeselte, mert vannak olyan ügyek, amelyeket éppen az a községi jegyző fog leghelyesebben elintézni. Én azt is állítom, hogy a székesfővárosi ügyeket nem lehet elintézni akkor, ha a minisztériumból ki van zárva minden székesfővárosi tisztviselő, — mert jelenleg nincs berendelve egyetlen székesfővárosi tisztviselő sem — pedig állítom, vallom és a miniszter úr is igazat fog nekem adni abban, hogy a székesfőváros tisztviselőkarában vannak olyan koponyák, amilyen koponyákra nagy szükség van ott a belügyminisztériumban. Azt szeretném, hogy az így, felfrissített és a székesfővárossal kapcsolatba hozott belügyminisztériumi városi osztály ne közigazgatási aprófa vagdalásokkal foglalkozzék, ne foglalkozzék minden egyes apró-cseprő, legkisebb ügynek a részletekig való felülvizsgálásával és a többi minisztériumokban való körözésével, hanem nagyobb vonalúsággal, irányítással szolgáljon csupán. Mert a minisztériumnak nem az a feladata, hogy apró konkrét ügyek mikénti elintézésével babráljon, hanem hogy általános irányelveket adjon; feladata a felügyelet, a felülvizsgálat, az ellenőrzés, de nem az, hogy konkrét ügyeket előre megtárgyaljon és mielőtt a törvényhatósági bizottság a maga szavát hallatta volna, már odafönn a kérdések el is döntessenek olyan értelemben, hogy az lesz a (határozat, a közigazgatási bizottságban. Ezt méltóztassék ezentúl mellőzni és az autonómiát abban az emelkedett szellemben értelmezni, ahogyan beszédéből az autonómia meghatározását valamennyien helyesléssel hallottuk. Kérem a miniszter urat arra is, hogy azt a számszéket, amely ina közzétett jelentésében megállapítja, hogy egész esztendei munkája alatt sehol sem volt szükség az ő intézkedésére, hogy tehát teljesen feleslegesen működik, méltóztassék, feloszlatni vagy legalább is decentralizálni. Amikor a törvényjavaslatot tárgyaltuk, a miniszter úr elődje azt mondta, hogy 10—12 főnyi személyzetről és maximálisan százezer pengő költségről van szó. Utólag kiderült, hogy ennek a személyzetnek háromszorosa és a költségeknek többszöröse az, amennyibe a; székesfővárosnak a számszék felállítása került. A számszék saját magáról kiállította azt a jelentést, hogy sehol részéről teendő intézkedés szüksége nem merült fel a főváros igazgatásában és az üzemekben, kiállította azt a jelentést, hogy ennek a számszéknek a felállítása teljesen felesleges volt, különösen amikor a Közérdekeltségekre Felügyelő Hatóság amúgyis működik. Végül még egy kérésem van a belügyminiszter úrhoz a rendőrségre vonatkozólag. Méltóztatik tudni, hogy Budapest székesfőváros erősen fejlődik. A közigazgatási kerületeket egymásután állítják fel, de ezekben ezidőszerint rendőrkapitányság sehol sincs felállítva. A magam kerületéről, Rákosról beszélek, amely 72.000 lakossal bír, de amelynek rendőri közigazgatását ma is a VII. kerületből, az Erzsébetvárosiból látják el. Rákos város