Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-132

18 Az országgyűlés képviselőházának 132. ülése 1936 május 19-én, kedden. adások, amelyek a Nemzeti Színház költségvetésében az idén szerepelnek, amilyen pl. a Nemzeti Színház múlt évi tartarozásának a költsége. En tehát azt óhajtanám, hogy a kultuszminiszter úr illetékes szervei útján foglalkozzék behatóan " ezzel a kérdéssel és igyekezzék a Nemzeti Színház deficitjének kutatásába beleményedni, kívánjon reális költségvetést a színházról, amiikoris ki fog derülni az az érdekes jelenség, hogy a, színház dologi kiadásai — tehát azok a kiadások, amelyek elkerülhetetlenek, amelyeket csökkenteni nem, csak fokozni^ lehet — fedeztetnek törvényszerűen és visszatérően a néztőtéri bevételekből, a személyi kiadásokat pedig' a szubvenciónak kellene fedezni. Ezt körülbelül így lehet felállítani: amennyire emelkedik a dologi kiadás, különös törvényszerűség folytán ugyanolyan mértékben emelkedik a nézőtéri bevétel, ellenben a személyi kiadásokat nem fedezi a szubvenció, mert nem elég rá. Ha tehát a deficitet el akarnánk tüntetni, akkor vagy a személyi kiadásokat kellene csökkenteni, azaz ismét leépíteni, tagokat elbocsátani kellene, vagy pedig a szubvenciót kellene emelni. Miután a szubvenció r emelésére ezidő . szerint kilátás nincs, a művészi és szociális érdekek pedig az elbocsátás ellen szólanak, kénytelenek vagyunk tehát a deficitet mint meglévő tényt elismerni és azt semmiesetre sem lehet az anyagi vezetés terhére felróni. Mindezt csak azért mondtam el, hogy megindokoljam, hogy a Nemzeti Színházi anyagi helyzete szerintem még kedvezőbb volna, ha a színháznak nem abban az atmoszférában kellett volna dolgoznia, mint amelyben kezdetben a támadások következtében dolgozni kénytelen volt. En a,z állami színházakkal és különösen a Nemzeti Színházzal kapcsolatban csak arra kérem a kultuszminiszter urat, hogy viselje gondját ezeknek az intézményeknek továbbra is nagy szeretettel és tegye lehetővé megfelelő támogatással, hogy hivatásuknak a nemzet kultúrájának javára minél tökéletesebben megfelelhessenek. Miután a kultuszminiszter úr minden ténykedésében a nemzeti eszmény hűséges szolgálatát látom, a költségvetést elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Rakovszky Tibor! Elnök: Rakovszky Tibor képviselő urat illeti a szóRakovszky Tibor: T. Ház! őszinte érdeklődéssel hallgattam az előttem felszólalt Törs Tibor igen t. képviselőtársam fejtegetéseit és mindazokat a megállapításait, amelyeket a népi kultúra emelésének fokozásáról tett, teljesen magamévá teszem és ezt én is kívánatosnak tartom. Míg azonban t. képviselőtársam szerint mielőtt a titkos választójog tekintetében változás történnék, (Mozgás a jobboldalon.) a népi kultúra emelése elengedhetetlenül szükséges, addig én azt hiszem, hogy ennek parallel kell megtörténnie, mert nekem az a történelmi tapasztalatokból leszűrt véleményem, hogy a dolgozó osztályok anyagi és kulturális előhaladásuk biztosítékát csak akkor találták meg, amikor már politikai jogaikat kivívták. Ezért azt a felfogást, hogy előbb a kultúra, aztán a titkos választójog, nem tartom helyesnek, mert akkor igenis a nép soha. abba a helyzetbe nem fog kerülni, hogy a maga gazdasági és kulturális előhaladásának eszközeit megtalálja. Ebben a kérdésben tehát nem értek egyet igen t. képviselőtársammaL Méltóztassanak nekem megengedni, hogy a továbbiakban ezalatt a rövid félóra alatt szakkérdéssel foglalkozzam, még pedig az alsófokú mezőgazdasági szakoktatás kérdésével és (különösképpen az önálló gazdasági népiskolák kérdésével. Sokat hallunk ma a kormány részéről olyan értelmű megnyilatkozásokat, — megjegyzem, hogy örömlmel — halljuk, hogy agrárpolitikát, népi politikát kell folytatni, de amikor ennek nyomait keresem a költségvetésben, akkor nem tudom azokat, sajnos, olyan mértékben megtalálni, ahogyan az kívánatos volna. A magyar nép egy nagy tömeget kitevő részének gazdasági továbbképzése, sajnos, teljesen el van hanyagolva. Ha nézem a kultuszköltségvetést és a földmívelésügyi költségvetést — ebb en a. két tárcában van gondoskodás, szűkmarkú gondoskodás az alsó fokú mezőgazdasági r szakoktatásról, — akkor milyen tükörképét látom ebben a vonatkozásban a kormányzat intencióinak? A következőket látom: a, mezőgazdasági szakoktatás a kultusztárcánál 609.320 pengővel van dotálva . . . (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Négyszer annyi^ a községek hozzájárulása!) Eri a tárcáról beszélek, az állami hozzájárulásról. Ma, sajnos, nemcsak ebben, de más vonatkozásban is kezd az. állam kibújni a kötelezettségek alól. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A népiskola községi feladat az 1868:XXX. te. szerint.) A megyei költségvetésben látjuk az állami szükségleteket elbujtatva, így könnyű lefaragni az állami költségvetést, de ez, szerény véleményem szerint, nem helyes gazdálkodás. Maradjunk csak a számoknál. A mezőgazdasági szakoktatásra a kultusztárcánál 609.320 a közép- és alsófokú szakoktatásra, a földmívelésügyi tárca keretében 1.572.000 pengő, összesen 2,182.000 pengő jut. Ha most felteszem, hogy a földmívelésügyi tárcánál a közép- és alsófokú szakoktatás részére beállított összegnek fele esik a közép- és fele az alsófokú szakoktatásra, akkor megállapíthatom, hogy alig másfél milliót tesz ki a mezőgazdasági alsófokú szakoktatás dotálása. Nézzük ezzel szemben a kérdés másik oldalát. A felsőbb gazdasági szakoktatás, az akadémiák 546.000 pengővel vannak dotálva a földmívelésügyi tárcánál. Az ipari szakoktatásra — belátom a helyesséigét, nem vonom kétségbe, hogy erre szükség van, — a kultusztárcában 1,279.000 pengő jut, áthozva a kereskedelemügyi tárcából tavaly. A kereskedelmi szakoktatásra — fontos és szükséges — húszezer pengővel több van felvéve, mint^ az alsófokú mezőgazdasági szakoktatásra. Nézzük az egyéb szakoktatásokat. Ott van a bábaképzés, — ez szükséges, nagyon fontos, — azután ott vannak a* gyógyítva nevelő iskolák, összesen kétezer tanulóval; ezek 1,200.000 pengőbe kerülnek. (Felkiáltások balfeiol: Drága!) Ennyi megy csupán gyógypedagógiai célokra. A kultusztárca keretében tehát közel 4,200.000 pengőt tesz ki a szakoktatás szamára, előirányzott összeg, ebből a mezőgazdasági alsófokú szákoktatásra, az úgynevezett önálló mezőgazdasági népiskolákra mindössze 609.000 pengő jut az egész kultuszköltségvetésből, a'mely 120 millió pengőt tesz ki, vagyis az egész költségvetés 0'5 százalékát. Nagyon jól tudom,