Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

Az országgyűlés képviselőházának 131 gondol! Nem kell ahhoz detektív!)' Szomorúnak tartom azt, hogy az államrendőrségen kívül, a közrend szempontjából még külön defenzív osztályokat állítsunk fel. (Ellenmondások a jobboldalon. — vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Szó sines róla.) Mindenesetre nagy megnyugvással hallottam ezt a belügyminiszter úr szájából, de nem egészen oktalan a mi megrökönyödésünk, mert elég sokat hallottunk már az embereknek kartotékszerű nyilvántartásáról, s a gyanús telefonzörejekről, amelyek a telefonok ellenőrzésére engednek következtetni, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ez traces! Venaszszonymese! — Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Zaj.) Nemcsak, hogy nem vénasszonymese, hanem meg kell állapítanom azt, hogy az egységespárt főtitkára is a népgyűléseken nem egyszer olyan különös kijelentéseket tett, amelyek megdöbbentik az embert. Az egységespártnak volt t. propagandafőnöke pedig, aki most világnézeti igazgatóvá lépett elő, írásban adott olyan elveket, amelyek szintén megdöbbentők. Ha ezeket most egy ilyen úgynevezett eltávozott alkalmazottnak ezzel a polgári keresetével Összevetjük, vagy legalábbis ezeket együttesen nézzük, akkor azt hiszem, hogy az egész közvélemény joggal rémülhet meg és igen különösnek találjuk, ha a nemzeti; egység gondolata ide torkollik. Ez kétségtelenül nem nemzeti egységre, hanem a nemzet eddig fennállott egységének szörnyűséges széttagolására fog vezetni. Kérem az igen t. 'belügyminiszter urat. méltóztassék ezt a kérdést tényleg közelebbről megvizsgálni. El tudom képzelni, hogy a belügyminiszter úr erről nem is tudott, vagy nem is tud, de mindenesetre módjában áll a belügyminiszter úrnak erről megfelelő módon meggyőződést szerezni és ha meggyőződést szerezne arról, hogy egy ilyen intézmény működik, akkor méltóztassék intézkedni, hogy az minél hamarabb, minél sürgősebben szűnjék meg. T. Képviselőház! Pár szót szeretnék még szólni rövid beszédidőm alatt a választójog titkosságáról is. Tundiillik a nyilt választójog sok vonatkozásban szomorú és áldatlan következményekkel járt. Ilyen szomorú következmény a választók összeírása is. A miniszter úr ezt nem méltóztatik innen látni, mindazonáltal a miniszter úr már számtalanszor teljesen megnyugtató, alkotmányos és minden tekintetben kielégítő nyilatkozatot tett. Sajnos azonban, a közegek odalent, úgy látszik, nem veszik komolyan a miniszter úr nyilatkozatait, illetőleg azt hiszik, hogy a miniszter úr csak a közvéleménynek nyilatkozik és a köztudatban az van, hogy valami mellékkormányféle is áll a háttérben, amely szintén utasításokalt ad. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter tagadóan int.) Hála Istennek, ezt nagy örömmel veszem tudomásul, azonban kétségtelen, hogy vannak alsóbb közigazgatási közegek, akik nem a miniszter úr intenciója szeriint járnak el. Erre egy konkrét esetet fogok felhozni. Teljesen kizártnak tartom, hogy a miniszter úr ezt méltóztatnék helyeselni. Szekszárd városából most kaptam értesítést arról, hogy leszámolták az új választójogi névjegyzéket. Ez az úgynevezett ötévenkint összeállítandó alapnévjegyzék. Az új névjegyzéket összevetvén a tavalyi névjegyzékkel, megállapítottuk, hogy azok közül, akik ezelőtt egy esztendővel ellenzéki jelöltekre szaKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VILI. ülése 1936 május 27-én, szerdán. 239 vaztak, (Br. Berg Miksa: Mertek szavazni!) pontosan Ötszázat kihagytak az új névjegyzékből. ' Lehetetlen, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Persze, hogy az!) hogy azok az emberek, akik ott vannak abban a városban és 25—30 holdas gazdák, azokat kihagyják s hogy Ötszáz ilyen embert hagyjanak ki. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Fölszólalhat és beveszik a névjegyzékbe! — Br. Berg Miksa: Az adó jegyzékbői nem hagyják ki!) A felszólalás nem elegendő. Először is a felszólalás határideje a május 15-e és 30-a közötti időben van megállapítva. Ez éppen a legnagyobb munkaidő, amikor a polgárság tudvalevőleg a mezőn dolgozik. (Zaj a jobboldalon.) Másodszor azt a polgárembert, aki tavaly szavazott, nem értesítik arról, hogy kihagyták a névjegyzékből. Itt van a baj. Mert ha rendes nevjegyzékkiegészités történik, minden kihagyásról értesítik az illetőt s felhívják a figyelmjt arra, hogy kihaeryták. Ha nem tetszik neki, elmegy tiltakozni. Amikor azonban az alapnévjegyzéket állítják össze, senkit nem értesítenek, tehát annak a polgárnak, aki ezelőtt egy esztendővel ott voit az urnáknál és szavazott, eszébe sern jtit, hogy Ötezredmagával felvonuljon a városházára és nézze a névjegyzéket. Nem szólva arról, hogy ahhoz tíz hivatalnok kellene, hogy reggeltől estig mutogassa annak az öt- vagy tízezer embernek, hogy benne van-e a névjegyzékben. Ezt a kérdést máshol kell megfogni. Bizonyos vagyok benne, hogy a névjegyzéket összeállító tisztviselő ilyen esetben azzal fog védekezni: mindenki utánanézhet. Azt szeretném, ha a miniszter úr erős kézzel belenyúlna az ügybe. Ahogyan az adókönyvek Összeállításakor nem lehet ötszáz embert csak úgy kihagyni, azt hiszem, a választójognál sem ehet ötszáz olyan embert kihagyni, aki nemcsak tavaly, hanem tíz éven keresztül állandóan benne volt. Lehetetlenség, hogy azok közül, akik öt-tíz év óta benne vannak a választói névjegyzékben, egyszerre ötszázat találjanak olyat, akit onnan kihajigálnak és pontosan mind az ötszáz ellenzéki választó. Tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék ebben az ügyben vizsgálatot elrendelni, mert kétségtelenül megállapítható az összeállító közegeknek legalább is a legsúlyosabb gondatlansága. Amennyiben a miniszter úrnak szintén méltóztatik megállapítani, hogy ötszáz embert kihagytak abból a választói névjegyzékből, ellenzékieket, ebben az esetben necsak a fegyelmi vonatkozásokat méltóztassék kihasználni, hanem kegyeskedjék elrendelni a választói névjegyzéknek újból való összeállítását. (Helyeslés balfelöl. —- Br. Berg Miksa: Hivatalból!) Ez a veszedelem, ez a baj egyébként egyformán fenyegeti a Ház minden oldalát, mert ha ilyen kormány ül a helyén, akkor emezeket irtják, ha olyan kormány ül ott, (Egy hang a báloldalon: Csáklyások!) akkor meg amazokat irtják. (Zaj balfelől.) Mindenkinek a világon, aki a jogot a maga tiszta és szent fogalmában értelmezi, ezt az álláspontot kell magáévá tennie: a tisztviselő teljesítse a kötelességét. Arra nézve, hogy a tisztviselők mennyire félreértik a miniszter úr nemes intencióit, még egy példát hozok fel. Azt hiszem, a miniszter úr éppen mai kiváló és szép beszédében említette, hogy a tisztviselő ne politizáljon, tehát a tisztviselőnek távol kell magát tartania az ilyesféle megnyilakozásoktól. Azt (hiszem, meg méltóztatik döbbenni a belügyminiszter úrnak