Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

236 Az országgyűlés képviselőházának Ügy gondolom, hogy örökre el kellene tiltani az autóvezetéstől azt, akit ittas állapotban találnak a kocsin, viszont az az érzésem, nogy ebben a kérdésben nem lehet csak az ittasság megtiltásának álláspontjára helyezkedni, mert akárhányszor sokkal veszedelmesebb az az úgynevezett Nobelspitz, mint az ittasság, mert ha a soffőr ittas, akkor vagy a tulajdonos, vagy az utas nem engedi a volánhoz ülni, azonban egy kis ital az illetőt sokkal vállalkozókedvűbbé és bravúrokra törekvőbbé teszi, ami akárhányszor balesetek bekövetkezéséhez vezet. Az alkoholizmus kérdésével kapcsolatban meg kell még emlékeznem ,a vasutasságról is. Nyugodt lélekkel el lehet mondani azt, hogy a magyar vasutakon példás fegyelem, lelkiismeretes hűség és önfeláldozó kötelességteljesítés folyik. Mégis azt kell mondanom, hogy a vasutasoknál is sokkal jobban el van terjedve a szeszesitalok fogyasztása, mint ahogy az kívánatos volna. Mert nem szabad a vasutasoknak elfelejteniük azt, hogy ők ezen a téren nem olyan szabadok, mint az országnak bármely más polgára, mert hiszen ő rájuk az emberek élete és óriási vagyonértékek vannak bízva. De én, azt hiszem, ennek a bajnak kifejlődését nagyban elősegíti az a körülmény, — ismételten észleltem magam is azt — hogy az ilyen vasutasegyesületek kocsmákban, vendéglőkben tartják egyesületi helyiségüket vagy pedig ilyen vasutasegyesületeknek italmérési joguk van és így lassanként rászoktatják az egyesületi tagokat az alkoholra. Ezért adódik elő különösen vasárnaponként, hogy akárhányszor látunk a vonaton munkájukból hazatérő részeg vasutasokat és barátaim ismételten észlelték a nagykátai vonalon, hogy a munkából hazatérő vasutasok között ott a vonaton bort mértek. Ezek olyan kérdések, amelyeket lelkiismeretemre hallgatva ide kellett hoznom, hogy felhívjam rájuk a mélyen t. Ház és a mélyen t. miniszter úr figyelmét, mert meggyőződésem, hogy az alkohol kérdésének rendezése az az ország gazdasági helyzetének javulásához, a vagyon- és életbiztonság emeléséhez és az általános közegészségügyi helyzet javulásához vezet, amit eredményesen keresztülvinni azonban csak megfelelően irányított és hatósági intézkedésekkel támogatott kormány beavatkozás útján lehet. Elnök: Szólásra következik Gsilléry András képviselő úr. Csilléry András: T. Képviselőház! A belügyminiszter úrnak lírikus hangú, de heroikus elhatározású beszéde után, tárgyilagosan meg kell állapítani a Háznak minden oldalán, hogy a miniszter úrban olyan szociális érzésű embert találtunk, aki a maga minisztériuma munkaköreinek vezető vonalául a szociális segítést tűzte ki célul. Ezt azért kívánom hangsúlyozni, mert ha azi egész beszédet reasszumáljuk, megállapíthatjuk belőle, hogy még olyan kérdésekben is, mint a főváros szanálásának kérdése, annak ellenére, hogy a törvény létrehozatalában nem működött közre, vállalta az abból származó odiózus szerepet. Hogy szükség van bizonyos gazdasági intézkedésekre, az egyes közületeknél, az minden kétséget kizár, de a hiba, amely miatt ezekre szükség van, nem tisztán a fővárosban, a közületekben vagy az egyes szervekben keresendő, hanem sokszor azokban az áthárított, túlontúl nagymértékű terhekben, amelyeknek viselésére az egyes közületek köteleztetnek. Itt W. ülése 1936 május 27-én, szerdán. vannak például a fővárosnál az indokolatlan telekvásárlások, a Károlyi-palota és a Hév. megváltása; ezek természetszerűleg messze túlmennek a (feladatokon, amelyeket a fővárosnak felfogásom szerint teljesítenie kell. Mi a főváros törvényhatósági bizottsága- * ban mindig arra törekedtünk, hogy a főváros és a vidék közötti kiegyenlítődést lehetővé tegyük. Magam is egyike voltam azoknak, akik * rámutattak arra, hogyha a drágaság letörése másként nem megy, meg kell keresnünk a vidék támogatását és az egész vidék megszervezésével kell a fővárosi lakosság segítségére sietni a drágaság letörése terén, hogy lehetővé tegyük, hogy a fővárosban olcsón vásároljanak a vidéki gazda pedig megtalálja a maga számítását, terményeinek értékesítése terén. Rá kívánok mutatni arra is, hogy azt az ellentétet, amely látszólagos, a vidék és a főváros között, mindig csak egyesek szítják és sohasem azok, akik tulajdonképpen részesei azoknak a hátrányoknak, amelyek abból származnak, hogy a fővárosi közigazgatás bizouyos óvó rendszabályokat kénytelen a maga részéről életbeléptetni, például a vámok. Utalok például magának a szociális segítésnek a munkájára. A miniszter úr is elismeri, hogy minden törvényhatóságnak és közületnek meg kell tennie a maga kötelességét, de viszont lehetetlen a fővárost olyan feladatok elé állítani, hogy a vidék élelmezéséről és ellátásáról kizárólag ő gondoskodjék. Méltóztassék megakadályozni, hogy a vidékről a fővárosba gyűljenek össze a munkanélküliek, akik télvíz idején természetesen itt igyekeznek elhelyezkedést találni és a közjótékonysági segítésnek része- * pei lenni. Ez természetszerűleg annyira felduzzasztja a fővárosi munkanélküliek és sze- * gények számát, hogy ezek ellátásáról a főváros megfelelő nagyobb állami segítség nélkül nem tud gondoskodni. Ez okozta például azt is, hogy ezidén a szellemi szükségmunkát csak hat hétig tudta fenntartani a főváros, hogy az étkezőket egymás után meg kellett szüntetnie, az ott levő alkalmazottakat szélnek kellett eresztenie, mert erre fedezet tulajdonképpen nem volt, pedig ezzel igazán nagy segítséget tudtunk biztosítani a munkanélküliek számára. Ügy érzem, hogy ebben a kérdésben is meg méltóztatik majd találni a munkakö'zösségi lehetőséget a vidékkel. Ezt a főváros sokszor kereste és néhány főpolgármester a maga részéről kezdeményezte is. Le is ültünk tárgyalni és megkíséreltük megegyezéseket teremteni, így vált például lehetővé a polgármester legutóbbi intézkedése is, aki a nyilt piacoknak újból való bevezetésével lehetővé tette, hogy a környéki termelők kocsijaikról a fővárosban maguk árusíthassák terményeiket. Mindez mutatja, hogy a helyes törekvés meg van bennünk, de vannak határok a pénzügyi lehetőség terén, amelyektől nem lehet eltekinteni, bizonyos bevételektől addig, míg más pénzügyi források nem állnak rendelkezé- < sünkre. • Ami pedig a Bszkrt.-ügyet illeti, arra kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt abból v a szemszögből nézni, hogy a Bszkrt. átvétele kényszerű szükségszerűsége volt a fővárosnak Az előbbi közlekedési vállalatok két üzemét elkommunizálták és úgy összekeverték, hogy azokat többet szétválasztani nem lehetett. A forradalmak után kénytelen volt a főváros a gordiúsi csómot így megoldani, hogy az.e.ke,t az