Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-135
Az országgyűlés képviselőházának 13< rálja, hogy több új, jobbára ismeretien ma- \ gyár telepet is felfedezett, (amelyeket bekap- j esoltak a maguk szervezetébe és ezekkel az öszszeköttetést fenntartják. A meglévő és működő külföldi magyar egyesületekkel, intézményeikkel és egyénekkel az összeköttetéseket természetesen egyre erősítik, könyvtárakat, újságokat, szépirodalmi könyveket juttatnak el, nem is szólva a nagyobb •mennyiségű magyar folyóiratokról és egyéb olvasmányokról. Ezek következményeként örvendetesen tapasztalja az iroda, hogy munkája révén mind jobban és jobban felébred a magyar öntudat. Érdekes mozzanat, •— mint a szervezeti iroda jelentése mondja — hogy ezek a külföldi egyesületek egyre gyakrabban fordulnak, azzal a kéréssel Budapestihez, hogy 'küldjenek nemzetiszínű zászlót. Természetesen ennek a kívánságnak igyekszik mindenkép eleget tenni, ami a maga külső megnyilatkozásában szintén nagyon figyelemreméltó. A helyzet azonban mindezek dacára az, hogy anyagi eszközök hiányában komoly eredményeket elérni nem lehet. Ha tehát a kormányzat, a különböző intézmények, a társadalom, azután a sajtó is segítségére siet ennek az irodának ési a külföldi magyar lapok ás támogatják a munkáját, ezzel előbbre visszük ezt az ügyet, de nem olyan mértékben, mint ahogyan az kívánatos volna. Hogy milyen nüanszokon múlik az eredmény elérése, annak jellemzéséül legyen szabad megemlítenem a következőket. A magyarok világkongresszusa annakidején azt a kívánságát fejezte ki, hogy a külföldön élő magyarság magyar öntudatának ébrentartására és a későbbi generáció kellő felvilágosítására szükség volna a magyarságnak a történelemben és a világ sorában elfoglalt helyzetét kifejezésre juttatni. Ennek az óhajtásnak megfelelően ez a szervezeti iroda kiadott egy igen érdekes kiadványt, amelyet egy igen jeles magyar hírlapíró, dr. Kun Andor szerkesztett. (Dinnyés Lajos: Nagyon érdekes és értékes könyv. Minden nyelvre le kellene fordítani!) A kiadvány címe: »Tudod-e, mit köszönhet a világ; a magyarságnak?« Ezt a füzetet 20.000 példányban bocsátották közre, s hogy menynyire fontos volt ez a kiadvány, bizonyítja az, hogy ennek a^ 'munkának már a második és harmadik kiadását kérték és egyre nagyobb számban terjesztik a külföldön. (Dinnyés Lajos: Helyes! Elő kell segíteni!) Ez mindenesetre alkalmas eszköz arra, hogy a külföldi magyarság második és harmadik generációja is tisztában legyen a magyarság értékeivel és ilyen módon fekoztassék bennük az óhaza iránti ragaszkodás. T. Ház! Egy másik figyelemreméltó akció az, amely a külföldön élő — mint mondottam — második és harmadik generációnak nemcsak ezt a távoli szellemi kapcsolatát akarja megteremteni az óhazával, hanem azt óhajtja elérni, hogy ebből a második és harmadik generációból minél nagyobb számban jöjjön haza látogatóba a fiatalság. Ennek az akciónak eredménye természetesen ugyancsak az anyagi eszközöktől függ. Hogy nem tudunk olyan eredményeket elérni, amilyeneket szeretnénk, azt azzal magyarázhatjuk csupán, hogy nem tudjuk a szükséges költségeket ezeknek a transzportoknak az ideirányítására előteremteni. Hosrv azonban mégis valami történjék, megemlítem itt, hogy az amerikai Verhovay segélyegylet ebben az évben 12 fiatalt küld i. ülése 1936 május 26-án, kedden. 197 haza az óhazába, maga a világkongresszus szervezeti irodája két fiatalt, az Amerikai Magyar Népszava pedig, amelyet szintén meg kell említenünk, ugyancsak két külföldi fiatalt küld haza, úgyhogy ebben az esztendőben 16 serdülő fiú és leány utazhatik àaza az óhazába. Ezt a 16 főből álló kis csapatot úgy kell említenünk, mint eredményt, azonban gro teszknek tűnik fel, hogy két és félmillió külföldön élő magyarból 16 ember hazautazásának elősegítését már úgy könyveljük el, mint jelentős és megemlítésreméltó eredményt. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) T. Képviselőház! A külföldi kapcsolatok fenntartása és ápolása terén megkell említenünk a magyar rádió intézményét is, amely ezen a téren felbecsülhetetlen szolgálatokat tesz. Ezen a helyen csak azt kell kérnem, hogy a magyar rádió ezt a hivatását továbbra is, és ha lehet, még fokozottabb mértékben teljesítse, és ezzel a külföldön élő magyarok és az itthoni magyarság között elszakíthatatlan kapcsolatot teremtsen. (Helyeslés.) T. Képviselőház! Ezek előrebocsátása után méltóztassék megengedni, hogy a belügyminiszter úrhoz kérést intézzek. Azért őhozzá, mert ennek a kérdésnek anyagi megoldását én a belügyi tárca keretében látom javarészt lehetőnek, a kivándorlási alap segítségével. Hiszen maga a kivándorlási alapról szóló törvény indokolása azt mondja, hogy (olvassa): »A kivándorlási alap a hazájukba visszatérni szándékozó magyarok útiköltségeinek részbeni, vagy egészbani fedezésére, továbbá a kivándorlottaknak külföldön való útbaigazítására, munkával ellátására, részükre menedékhelyek létesítésére és végül vallási és szellemi szükségleteik istápolásra fordítandó«. Erre való hivatkozással azt kérem az igen t. belügyminiszter úrtól, méltóztassék lehetővé tenni, — és azt hiszem, ehhez pártkülönbség nélkül csatlakozik a képviselőház minden tagja — hogy ezt a 2% milliós magyarságot megtartsuk magyarnak és ne hagyjuk leszakadni az ó-hazáról. Tegye lehetővé ezt azzal, hogy a magyarok világkongresszusának budapesti szervezeti irodáját anyagilag kellően támassza alá. Tegyük működését minél nagyobb mértékben és minél alaposabban lehetővé, és tegyék lehetővé főleg azt, hogy azt a világkongresszust, amelyet két esztendő óta meg kellett volna tartanunk, immár megtarthassák és ezzel egy olyan tömegmegmozdulásnak lehetőségét teremtsük meg, amelyre nemcsak itthon, de a külföldön is felfigyelnek, és amelylyel magyarságunk életerejének ékesenszóló bizonyságát adjuk. T. Ház! Amikor én itt a 2Vs millió külföldön élő magyarról beszéltem, természetesen csak arra a 2V% millió magyarra gondoltam, aki a régi Nagy-Magyarország határain túl él. (Elénk helyeslés.) Azokról, akik trianoni megosonkítottságunk óta valóságos határainkon túl élnek, nem szóltam és nem szólhattam ezzel á kérdéssel kapcsolatosan, mert hiszen azokat annyira közelállóknak érzem, hogy a magam részéről ma sem tudom őket külföldön élő magyaroknak tekinteni. (Élénk helyeslés és taps.) T. Ház! Ezeket a kérdéseket óhajtottam a belügyi tárca költségvetésének tárgyalása során az igen t. belügyminiszter úr figyelmébe ajánlani. Egyébként a belügyi tárca költségvetését —• bizalommal a kormányzat és a bel-