Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-135

190 Az országgyűlés képviselőházának Az egyik képviselőtársam említette, bogy egy megyében a főispán elnökletével máris tartottak konferenciát, megbeszélést arra vonatkozólag, hogy onajd a jövő évben milyen ínségmunkát fognak végeztetni. Szomorú dolog, hogy amikor jó terméssel lehet számolni, akkor is ezzel a kérdéssel kell foglalkozni. Érthető, hogy a mezőgazdaság nem tudja felvenni az összes 'mezőgazdasági munkásokat és így majd lesz egy bizonyos plusz, amely munka nélkül fog maradni s a következő esztendőiben megint csak rászorul arra, hogy ínségmunkát végezzen. Ezen az állapoton feltétlenül segíteni kell, mert hiszen a (népbetegségeket, miként tavaly is, a rossz táplálkozás okozza nagyobbrészt; ha ugyanis az emberek jobban táplálkozhatnának, akkor a szervezet maga is »okkal ellenállóbbá válna. A rossz táplálkozás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a népbetegség ennyire el tud terjedni. A munkának a megszervezése és nyújtása tehát ebből a szempontból is fontos. Az ínségmunkával egymagával azonban megint nem fogjuk tudni ezt a kérdést megoldani. A munkakataszter felállítása sem teljesen megbízható, mert nem az illető mondja be az adatokat, hanem másnak a bemondása alapján állítják össze a katasztert és így sok méltánytalanság történik. Mindenesetre nagy haladás, hogy nyilvántartják az^ em!bereket és azt, hogy ki mikor mit keresett és ezzel hozzászoktatják őket, hogy arra gondoljanak, hogy télen esetleg ínségmunkában nein részesülhetnek. Eddig ezzel nem törődtek és sokszor az esett ki a munkából, akinek nem volt módja arra, hogy a télire valót korábban beszerezze magának. Nem bizonyos, hogy ez a megoldás teljesen meg fog felelni; közeledik az igazsághoz, de nem ez az eszköz, amellyel a kérdést megoldani lehet. Sokkal fontosabbnak tartanám, hogy minél nagyobb számban végeztessenek közmunkákat és a munkások javarészét búzával fizessék. A helyett, hogy a búzánkat kiszállítjuk olcsó áron, inkább a mi munkás testvéreinknek adjunk munkaalkaknat, hogy télire félretehessenek maguknak egy kis búzát, mert hiszen ezzel sokkal jobban szolgáljuk a nép érdekeit. Ha ez megtörténnék, nem kellene ilyen értekezleteket összehívni, amelyek már előre is felvetik azt a gondolatot, hátha a télen megint csak úgy lesz, mint az elmúlt télen volt. A népnyomor és a népbetegségek olyan két fontos problémája a kormányzatnak, amelyeknek megoldásában minden párt támogatására számíthat, mert mindannyiunk lelkében kell, hogy meglegyen a vágy és erősen éljen az a gondolat, hogy ezzel a két kérdéssel meg tudjunk birkózni. Elhiszem, hogy itt megint az a kérdés tolul előtérbe, hogy nines mód rá. De ha nincs, meg kell azt teremteni, mert amikor a mi nemzedékünk fennmaradásáról, a jövő nemzedék életképesebbé tételéről van szó, meg kell találni a módot arra, hogy ezt a kérdést meg tudjuk oldani. Erről már beszéltem, ezért most ismétlésekbe nem kívánok bocsátkozni. Másik megjegyzésem ezzel a tárcával kapcsolatban a hadikölcsönkötvény-tulajdonosok kérdése. Ennek a kérdésnek megoldása feltétlenül szükséges. Méltóztassék elhinni, hogy sok keserűséggel telik meg annak a szegény embernek a lelke, aki igazán mindenét befektette, mert nem mindenki volt úgy, hogy előszedte a pénzt és betette, vagy elővette a pa135. ülése 1936 május 26-án, kedden. pirost és a ceruzát és kikalkulálta, hogy 6%-ot kapok, ennyi kamatot fogok utána kapni, nyugodtan és gondtalanul fogok élni. Kengeteg baj származott ebből. Egyeseket a lelkesedés vitt rá, még többen voltak,, akiket a hatóság beszélt rá, hogy jegyezzenek, most pedig, amikor a legnagyobb nyomorban vannak és nem kapnak semmit, az elkeseredés tölti el őket. Bátor voltam felhívni a figyelmet arra, hogy én igen fontosnak találnám, hogy az 50 koronás hadikölcsönöknél kezdjék el a kifizetést, hogy legalább a legszegényebbek megkapják a pénzüket, mert így semmit sem kapnak, mert ha ezer koronán alul jegyzett valaki, akkor egyáltalán egy fillér segélyt sem kap. Ügy legalább valamit kapna, (vitéz Várady László: Hol vannak az alapok?) Az alapokról szintén beszélek. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Amikor megkezdődött ez a segélyezés, akkor 20.000 kérelmező volt és 5 millió pengőt juttattak erre a célra. Ma, amikor 120.000 kér'vényező van, csak 3,400.000 pengőt fordítanak erre és ha ez mind a hadikölesönkötvényeseknek jutna, az még elfogadható volna, de ezt a 3,400.000 pengőt terhelik a régi bankbetétesek kérései is. Ha valakinek 1918 december l-e előtti időről volt egy bankbetéte, ezután éppen úgy kap segélyt ebből a hadikölcsön-alapból, mint az, aki hadikölcsönt jegyzett. Ezt én igazságtalanságnak tartom, (vitéz Várady -László: Látszólagos igazságtalanság!) Nem, valóságos, mert a hadikölcsönnél az állam gazdagodott, a bankbetéteknél pedig a bank. Amikor a (biztosító intézeteket rá tudták kényszeríteni, hogy a tiszta jövedelem bizonyos százalékát egy közös alapba befizessék és ebből valorizálják az életbiztosításokat, az én felfogásom az, hogy igenis a bankokat is rá lehetne kényszeríteni arra, hogy tiszta jövedelmüknek egy bizonyos százalékát egy bizonyos alapba fizessék be és ne a hadikölcsön-segélyalap terhére kártalanítsák ezeket, hanem a bankok által nyújtott alap terhére. (Helyeslés balfelől.) Mégis különbség van abban, ha én a pénzemet az államnak adtam, vagy ha az ott veszett a bankban. (Ügy van! balfelől.) Éppen ezért nem tudom megérteni, hogy miért kell, illetőleg miért kellett ebből az alapból részesíteni a bankbetéteseket. A bankokat kellene kényszeríteni, hogy tiszta jövedelmük bizonyos százalékát adják oda. Legyen az igazgató fizetése kevesebb, legyen kevesebb' a jutalék, ide gondoskodni kell arról, hogy a bankbetétesek kárpótoltassanak, azonban ne a hadikölcsönkötvényesek terhére. Egy másik dolog a fővárosi kölcsönkötvény-tulajdonosok kérdése. Ezeket is a hadikölcsönalapból fizetik. Az előbb itt hallottam, hogy a külfölddel szemben a főváros törleszti adósságait; én nem tudom akkor megérteni, hogy miért kellett a hadikölcsön-alapból segélyezni ezeket a kölcsönkötvénytulajdonosokat 1 (Horváth Zoltán: Sőt a palotái is megvannak a fővárosnak!) Ügy tessék abból kártalanítani! Ha ezek mind nem részesülnek majd ebből az alapból, akkor sokkal több fog maradni a hadikölcsönök valorizálására és akkor nem lesz az állam kényszerítve évről-évre csökkenteni a részesedést. Méltóztassék elhinni, hogy ez a csökkenés mindig az igazságtalanság érzetét kelti abban a szegény emberében, mert ő csak azt tudja, hogy tavaly kapott 24 pengőt, az idén kapott 18 pengőt, jövőre talán már csak 12 pengőt fog kapni és nem tudja, hegy csak azért kap ennyit, mert időközben újabb ezrek és ez-