Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

Az országgyűlés képviselőházának 134. ülése 1936 május 25-én, hétfőn. 133 tunk akkor, ha megint beborul az ég Magyarország felett, (vitéz Árvátfalvi Nagy István: Módosította a miniszterelnök úr: ha eljön az ideje.':.. — Meskó Rudolf: A rendelkezésre álló összeg éppen ezt a célt akarja szolgálni. Azért nem szállítják le!) Bátor vagyok erre azzal válaszolni, hogy a miniszterelnök úr három évre helyezte kilátásba a hadirokkant-törvény revízióját és még a negyedik költségvetési évben sincs szó arról, hogy a hadirokkant-törvényt revideálni fogja. De bátor vagyok éppen a Honsz.-ra hivatkozni^ amely nagyszerű beadványt intézett a földmívelésügyi kormányhoz, hogy terjesszék ki figyelmüket a telepítés során a hadirokkantakra. Ezt nekünk, képviselőknek is ínegküldötték. Hálásan látom azt a nagyrabecsülendő munkát, amelyet a Honsz. teljesít, de úgy látszik, nincs elég ereje, vagy nincs szavának elég súlya, vagy pedig nem respektálják ezt a hivatalos szövetséget, (vitéz Árvátfalvi Nagy István: Benn vagyunk a telepítési tanácsban!) Igen t. képviselőtársam, ha ön csak tanácsokat fog adni a hadirokkantaknak, azzal az ő nyomorúságukat nem tudja megoldani. (Meskó Rudolf: A 17 millióból semmit sem vesznek el!) Bátor vagyok igen t. képviselőtársamnak megemlíteni, hogy a 17 milliónak felemelését proponáltam. Erre kell módot találnunk ez nekünk nemcsak elsőrangú nemzeti, (Malasits Géza: Becsületbeli kötelességünk!) hanem becsületbeli kötelességünk is. Nem értek egyet Malasits t. képviselőtársammal abban, hogy állandóan csökkentik a hadisérültek számát, mert látom azt az emberfeletti munkát, amelyet a hadigondozó végez a Honvéd-utcában, hogy minél több pénzt takarítson meg, s hogy a pénzt odajuttassa, ahol az újabb rokkantak jelentkeznek. Viszont nagyon természetes, hogy a hadigondozó a lőtt sebeket, vagy szúrt sebeket elsőrendűeknek minősíti és minden vita nélkül emeli fel az ilyen sérültek rokkantjáradékát. Csak a régebbi betegségeknél kutatja a jogosságot, vagy talán a méltányosságot is, de ez nem rajtuk múlik, hanem azon a rossz törvényen, amelynek revíziója még* mindig késik. (Malasits Géza: Nem is őket vádolom, hanem a törvényt!) Azt hiszem, hogy még mindig nem késő. Ha a telepítési javaslat révén legalább házhelyeket juttatnánk, hősök házát építenénk, ezzel a szenvedő hadirokkantak helyzetén valamit segítenénk, a hadirokkant iparosoknak pedig munkát adnánk, mondjuk 30—40 pengős havi keresetet biztosítanánk részükre a hadirokkantjáradék mellett. így ezeket az embereket a maguk értéke szerint igyekeznénk megbecsülni. Méltóztassék erre javaslatot tenni és méltóztassék a javaslatból elfogadni azt a részt is, amely azt célozza, hogy az állam, a törvényhatóságok és a hadirokkant-alap építsenek hadigondozóházakat, de ne nagy kaszárnyákat, hanem kis családi házakat, ahova bevonulnak a hadirokkantak családjaikkal. (Malasits Géza: Jöjjenek Győrbe, ott találnak mintát!) Ha pedig majd kihalnak ezek a hősök, akkor az így épített házakba még mindig módjában lesz a közületeknek a régi megrokkant vagy pedig munkaképtelen öreg adófizető polgárokat elhelyezni. Talán nem is olyan szomorú egy ilyen ház, mint a szegényház. Egy ilyen ház virágoskerttel van körülvéve és az a hadirokkant vagy az a munkában megöregedett a családja körében mégis csak boldogulást fog találni. A hősi emlékművek helyett talán ilyen KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII, hazakat is kellene építeni. A hősi emlékművek kiképzése legyen szolidabb. Álljon előttünk a budapesti hősök emlékműve, egy sírhely, amely előtt kalaplevéve állunk meg. A rendelkezésünkre álló összegeket fordítsuk tehát ilyen házak építésére, a hadirokkantak munkanélküliségének enyhítésére. T. Ház! Vizsgáljuk meg az üzemeknél alkalmazott hadirokkantak helyzetét vizsgáljuk meg az iskola padjaiból a háborúba ment ifjúság helyzetét, hogy tudniillik milyen arányban foglalkoztatják ezeket a magánüzemeknél, továbbá az államnál és a közületeknél s kellő intézkedésekkel, azt hiszem, a hadirokkantkérdés jelentős részét már orvosolhatjuk is. Nem tartom valószínűnek, hogy 200.000 gyári munkás mellett 20.000 hadirokkantat foglalkoztatnak, sőt azt sem, hogy a közületek olyan arányban helyezik el az ilyen, háborúban volt ifjúságot, mint amilyen mértékben a többi munkásokat. Minthogy kimutatás nem áll rendelkezésünkre, nem tudom, hogy a hadirokkantsegélyek adminisztrációjára milyen pénzeket fordítanak. Helyesebb volna a kérdést úgy megoldani, ha az ezredek állomáshelyén vagy másutt megfelelően hadirokkant bizottságokat alapítanánk, amelyek a Honsz.-szal vagy bármelyik más ilyen alakulattal karöltve intéznék a hadirokkantkérdést. Hogy az időmből ki ne jussak, bátor - vagyok felolvasni azt a hadirokkant-törvénytervezetet, amelyet van szerencsém ezennel átadni az igen t. Háznak. Ez a részletes tervezet szöveget is tartalmaz a hadirokkant-törvény bizonyos szakaszainak módosítását illetőleg. Szakaszonként felsorolva: az 1933 : VII. te. 2. Va b) pontjához az lenne a kérésünk, hogy nyilváníttassanak a hadiözvegyekkel egyenlőjogú hadigondozottaknak mindazok a hadirokkant-özvegyek, akik férjükkel az elhalálozás előtt legalább két éven keresztül házassági közösségben éltek. A 2. §. c) pontjához pedig (olvassa): »a hadiárvákkal egyenlő elbánás alá vonandók az elhalt hadirokkantak gyermekei«. Ez jogos kívánság. A 3. §-hoz az lenne a kívánságunk, hogy az államháztartásban a hadigondozott illetmények kielégítésére fennálló költségvetési keret nem csökkenthető, hanem a hadigondozottak természetes apadása folytán adódó összegek az életben levő hadigondozottak számának, vagy esetleg járadékainak emelésére fordítandók«, E mellett természetesen módot kell keresni arra is, hogy a hadirokkantadót igazságosan felemeljék. A 4. §-ban igen szigorú utasítások vannak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a hadirokkantak esetleges lelki durvaságát az a körülmény idézte elo, hogy a harctéren voltak. Éppen azért esetleg feltételesen amnesztiában is részesítendők az ilyen hadigondozottak. A 10. •§ 2. pontjánál pedig kérjük a temetkezési segélyek összegének legalább kétszeresére való emelését. A 11. §-nál a következőket kérjük (olvassa): »Lehetőséget kell nyújtani a hadirokkantsága megállapításához mindazoknak^ akik eddig ezzel a joggal nem éltek.« Ezt a kérdést ma a Házban meleg szeretettel többen is kifejtették. Valóban lehetetlen, igazságtalan dolog az, hogy aki annakidején a terminust, 1932 január 1-én elkéste, vagy pedig nem törődtek vele falun, hogy hadirokkantságát megállapíttassa, akármilyen nyomorult viszonyok közé került is utóbb, most teljesen 18