Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

Az országgyűlés képviselőházának i. a törzskönyvvezetés bevezetésének megtörténtével is csak úgy lehet tovább gazdálkodni, ha a jó kancák kivitelét korlátoznánk, s a márkás ló kivitelét csak állami ellenőrzés mellett engednénk meg. Bármennyire megvan a motorizálási törekvés, ismerve a mi útviszonyainkat, bizonyos időszakokban egyedül a ló marad megbízható szállító eszköz, amely nem külföldről behozott hajtóerőt használ fel, amit kipuffogtat, hanem itt termelt éltető erőt használ fel és ez viszi előre. E helyütt a lótápról is bátor vagyok megemlékezni. Ma a lótáp 2200 gramm zab, 1100 gramm takarmánycukor, 500 gramm korpa, tehát összesen 3800 gramm. Békeidőben, vagyis a múltban ez 4200 gramm zab volt és hozzájött még 800 grammos pótlék a fiatal lovaknál. Ezért gondolom, hogy a mostani rendszert nem volna szabad fenntartani, mert lehet, hogy ez a lótáp hizlal, de a munkában izzaszt ja a jószágot, kitartást pedig bizony keveset ad a lónak. A takarmánycukor egyébként is piszkol, továbbá a legyeket becsődíti az istállóba és egyáltalán nem az, amit a ló teljesítőképessége megkíván. Ezeket az ipari takarmánytermeivényeket inkább használják fel hízlalási célokra, jobb lesz, ha hús, zsír, vagy tej termelésére használják fel, a lónak termeljünk inkább csak zabot és szénát. Évszázadok tapasztalata mutatja, hogy a ló elhasználódási ideje körülbelül 4—14 év és rendszerint 10%-os utánpótlásra szorul, ezt az utánpótlást azonban az utóbbi években takarékossági szempontból sohasem tartották be, mindig alatta maradt ennek, ennélfogva tehát kevesebb is volt a kereslet, így azután a produkció a lótenyésztés terén megint csak viszszamaradt. A jó lovak kiözönLését pedig saját felvevőerőnkkel kellene meggátolni, mert itt nem vész el és csak a saját hazánk érdekeit fogja szolgálni. Indítványozom: méltóztassék a lovasított fegyvernemek tisztjeinek szolgálati lován kívül a saját ló beszerzését lehetővé tenni azáltal, hogy a tényleg tartott ló részére legalább az előírt lótáp kiszolgáltassák. Aki a Nemzetközi Vásárt végignézte, annak fel kellett, hogy tűnjön egy pavillon, amelyre rá volt írva: »Légvédelem«. Nagyon helyes volt, hogy megmutatták a nagy nézőközönségnek, hogy tulajdonképpen mi az a cél, amelyért a légvédelmi törvényt hozták. Azt lehet mondani, hogy ez talán jó volt reklámnak. Itt fel is említem, hogy igen, meghoztuk a légvédelmi törvényt, de kérem a kormányt, hogy ennek a végrehajtási utasítását is mielőbb legyen szíves kibocsátani. Tudom, hogy ez bizonyos fokig népszerűtlenséget okoz, mert fájdalmas lesz fizetni bizonyos dolgokért, amiket a légvédelem megkövetel. De ha látták az illetők azokat a különböző dolgokat, amelyek a kiállításon bemutatásra kerültek, akkor be fogják látni, hogy erre szükség van, annál is inkább, mert hazánk nagyon exponált helyen van, a légi támadásnak nagy mértékben ki van téve és így nélkülözhetetlen e téren a felkészültség, örülök, hogy Eckhardt Tibor t. képviselőtársam beszédében ennek a szükségszerűségnek szintén hangot adott, még pedig annál inkább örülök ennek, mert a múltban a légvédelmi törvény megalkotásának nagyon ellene volt. örömmel hallottam Vázsonyi képviselőtársam felszólalásából azt a követelést, hogy önvédelmünkről gondoskodnunk kell, csak azt h ülése 1986 május 25-én, hétfőn. 131 nem értem, hogy még ezt a korlátozott kis költségvetést sem fogadta el. Az általános védkötelezettség bevezetéséről is beszélt. Száz százalékig magamévá teszem mindazt, amit e tekintetben mondott, hiszen eltekintve attól, hogy áldozati bárányokká mégsem válhatunk, már csak népnevelési szempontból is szükség van az általános védkötelezettség behozatalára. A katonai év kitöltésével az illető rendszerint többet végzett, mintha a népiskolának még két-három osztályát hozzátanulta volna. A nemzetközi életben lépten-nyomon azt látjuk, hogy az erősebbnek van mindig igaza és a védtelennel azt csinálják, amit akarnak. Ezért nekünk is fel kell készülnünk és pedig a védelemre. Kérem a honvédelmi kormányt, hogy a felsorolt szempontokat kellőkép mérlegelje és méltóztassék felvenni a [költségvetésbe annate kiegészítését, ami az előttünk fekvő költségvetésben már bennfoglaltátik. A tárca költségvetését a 'magam részéről a honvédelmi kormány iránt táplált bizalmaimból kifolyólag teljes egészében elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik: Csoór Lajos képviselő úr. Nincs jelen. Reisinger Ferenc képviselő úr! Nincs jelen, özirjáik Antal képviselő úr! Czirják Antal: T. Ház! Előttem felszólalt Hertelendy igen t. képviselőtársam meg fogja engedni, hogy a vitaszokásoktól eltérően nem az ő beszédével polemizálok, annál is kevésbbé, -mert a, lókérdéshez keveset értek, hanem mindjárt rátérek beszédem lényegére: a hadirokkantak égő, fájó sebeire, a hadirokkantkérdésre., Igen t. Ház! À honvédelmi tárcának egyik legfájóbb pontja a hadirokkant-ellátás kérdése. En belátóim azt, hogy a jelenlegi hadirokkant adókból nem lehet nagyobb ellátást biztosítani az arra rászorultaknak, amikor azonban ez a nagy inség országszerte köztudomású, s amikor mindenütt a legnyomorultabb hadirokkantakkal találkozunk, akiknek ellátását (azért nem tudjuk a költségvetésbe beilleszteni, mert erre nincs fedezet, akkor meg kell találnunk a módját annak.: hogyan lehetne újabb progresszív adópótlékot kivetni, elsősorban azokra, akik mai megélhetésüket, meggazdagodásukat éppen a (háborúnak köszönhetik. Valóban tűrhetetlen és szánalmas állapot az, hogy a,z utcasarkon cipőasinórt áruló hadirokkantakkal találkozunk, amikor pedig a legnagyobb jómódban dőzsöl az a hadiszállító, akinek a lelkiismeretét esetleg éppen annak a rokkantnak a féllába nyomja, akinek ő annak idején papírbakancsot szállított. Az érdekelt hadirokkantakkal, — sajnálattal állapíthatom meg, hogy nem a Honsz.-szal karöltve — de mégis hozzáértőkkel az egész hadirokkanttörvényt a legpontosabban megtárgyaltuk, sőt igazságossággal igyekeztünk mindenegyes pontban a való helyzet és az orvoslás módját megállapítani. Erre vonatkozólag egészen részletes javaslatot készítettünk, megszövegeztük (mindenegyes pontját, sőt mellékeitünk egy radikális megoldási módozatot is: a Szokolay ezredes tollából kikerült úgynevezett »Két szempillantás« című könyv adatai alapján. Arra kérem a honvédelmi kormányt, hogy méltóztassék ezeket a fájó sebeket, lehetőség szerint meggyógyítani, mert igenis, van mód a megfelelő pénzügyi alap előteremtésére. T. Ház! Első oka annak, hogy ezzel a kér-