Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

Az országgyűlés képviselőházának 13 h. ülése 1936 május 25-én, hétfőn. 129 Én tehát mégegyszer nyomatékkal figyelmébe ajánlom az igen t. miniszter úrnak a szolgálat közben balesetet szenvedőknek az ügyét, azonkívül a betoborzott legénységi állományúak ügyét, akiknek nem, hagyják ikiszolgálni az idejüket, hanem a szolgálati idejük lejárta előtt egyszerűen szabadságolják, szélnek eresztik őket, minden fillémyi káralanítás vagy végkielégítés nélkül. Még csak néhány szót t. Képviselőház, a hadirokkantkérdésről. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az utóbbi időben egyremásra csökkentik a hadirokkantak százalékát. Már akkor, amikor a hadirokkantak ügye a népjóléti minisztériumból átkerült a honvédelmi minisztériumba, megmondtam, hogy mi lesz ennek a következménye. Rend lesz a hadirokkantak nyilvántartása körül, rend lesz a fokozatok megállapítása körül, de pénzt csak nagyon ritka esetben fog látni a hadirokkant. Most van egy igen kedvelt formula, amellyel a hadirokkantak legtöbbjét egyszerűen kilökik a hadirokkantak soraiból és ez az, hogy rámondják, hogy a betegsége, a törődöttsége nem háborús eredetű. Háborús eredetű betegségnek veszik a szúrt, lőtt, vágott vagy robbantás által keletkezett sebet, minden további azonban már nem háborús eredetű. Nem mondom, hogy nincsenek olyan betegségek, amelyek idővel az emberben vannak, idővel fejlődnek és 40 éves korra teljesen kifejlődnek, és ha nem lett volna katona és nem lett volna háború, akkor is emphysemát vagy valami szívbajt kapott volna talán az illető, de százával vannak olyan hadirokkantak, akik nyilvánvalóan a háborúban kaptak maláriát, akik nyakig álltak napokig a vízben és attól olyan betegséget szereztek, amelyet egész életükben cipelni kénytelenek, olyan betegséget, amely munkaképtelenekké teszi őket, és erre most egyszerűen azt mondják, hogy ez a betegség nincs Összefüggésben a háborúval és nem háborús eredetű, ennél fogva az illetőnek nem jár segély. Többek között egy hadirokkantnak, akinek a balkeze és a ballába béna, 50%-róí 25%-ra csökkentették a járulékát azzal az indokolással, hogy rokkantsága nem teljes mértékben háborús eredetű. Bocsánatot kérek, ha valakinek a keze-lába megbénul a strapák, vagy lövések következtében, és egyik vállában a golyó még ma is benne van, akkor egyszerűen azt mondani, hogy eddig 50%-ot adtunk, de ezután csak 25%-ot kap azért, mert nem egészen háborús eredetű a sérülése, nem méltányos dolog. Ez az ember nem a korzón sétált, ez az ember négy és félévig becsülettel szolgált a hadseregben és ott szerezte ezt a betegséget, amelynek következményeképpen ma nem tud dolgozni. Van még egy sérelem a háborús rokkantakkal kapcsolatban. Rengeteg azoknak a szarna, akik a múltban rokkantsegélyt kaptak. Ezek között vannak olyanok is, akik trafikot szereztek, vagy boltot vettek maguknak és abba ' berendezést. Ezeket feljelentésre felülvizsgálják és elvonják tőlük a hadirokkantjárulékot azon a címen, hogy nem tudják igazolni rokkantságuk háborús eredetét. Engedelmet kérek, 38 évvel a világháború után, amikor a monarchia atomjaira bomlott, amikor ezek az iratok széjjelszóródtak a monarchia minden részébe, hogyan igazolja ez a szerencsétlen ember, hogy az a lőtt seb, amely őt nyomorékká tette, háborús eredetű-e, vagy nem egy civil verekedés következménye-e? Ennyire szívtelennek nem szabad lenni. Egy kissé több belátással kell lenni a hadirokkantak iránt, amikor, üzleti vállalkozásról van szó. Annakidején, mikor a mozirendeletet megalkották, rengeteg moziengedélyestől vonták meg az engedélyt azon a címen, hogy ezeket a moziengedélyeket elsősorban hadirokkantaknak kell juttatni, mert hiszen a hadirokkantak vannak erre leginkább ráutalva. A kereszténypárt egyik illusztris vezetője, Szabó József volt képviselőtársunk, háborúban nem volt, soha puskából egy lövést nem tett a négy és fél esztendő alatt, mégis — nem tudom milyen címen — moziengedélyt kapott, ugyanakkor, amikor százával vannak olyan hadirokkantak, akik, ha hárman-négyen összeállnának, egy kis falusi mozit fenn tudnának tartani. (Müller Antal: Szabó József volt a háborúban! Ne mondjon ilyet! Nem lehet mondani, hogy nem volt a háborúban! Volt a fronton!) Én nem akarok Szabó József úrról semmi rosszat mondani, csak meg kívánom állapítani, hogy rokkant-jogcíme nem volt arra, hogy mozit kapjon, ezzel szemben viszont százával vannak olyanok, akik rokkantak és akiknek minden jogcímük megvan arra, hogy trafikengedélyt kapjanak és nem kapnak, akiknek jogcímük van arra, hogy moziengedélyt kapjanak és nem kapnak. Néhány szót kell szólnom a hadiözvegyekről és a hadiárvákról is. Itt van előttem egy adat. Borbély József né 73 éves, magatehetetlen özvegy asszony, nyúlhegyi lakos, aki családfenntartó fiát a háborúban elveszítette, háromhavonként 7 pengő segélyt kap. Amikor a polgárság — szerintem nagyon • helyesen — rokkantsági adót fizet abból a célból, hogy az így befolyó összegből a rokkantakat támogassák, akkor egy 73 éves magatehetetlen öregasszonynak, aki legszentebbjét, a fiát áldozta fel a haza oltárán, még sem kellene és volna szabad 7 pengő segélyt adni. Ez olyan inhumanitás, amilyent gyakorolni nem volna szabad. Azután itt van a felülvizsgálások kérdése. Itt van előttem egy adat. Szaift Géza, akit 1935 ^márciusában vizsgáltak felül és akinél megállapítottak 60 százalékos rokkantságot, a mai napig

1 imég egyetlenegy fillér rokkantsági segélyt nem kap. Akármilyen tökéletes a bürokrácia, — bár elismerem, hogy nagyszerűen dolgoznak a honvédelmi minisztérium illetékes osztályai — ilyen lassan dolgozni imég

1 sem volna szabad akkor, amikor rokkantakról van szó s a, háborús nyomorékokról kellene gondoskodni. Azt látom tehát, hogy a honvédelmi minisztériumban tökéletes ez az organizáció és nagyon szépen dolgozik, akárcsak egy gép, de éppen olyan lélektelenül dolgozik, mint egy gép. Lélektelen akkor

s< amikor a legénységi állományú emberek bajairól, sérelmeiről, nyomorúságáról van szó, lélektelen akkor, amikor a hadiözvegyek, hadirokkantak támogatásáról van szó, lélektelen gépezet akkor, amiikor az úgynevezett köznépről van szó. Ha az urak azt akarják, hogy a hadsereg a nép lelkében valóban úgy éljen, mint az ő lelkéből sarjadzott valami, akkor változtassák meg azt a szellemet, amely ma uralkodik a honvédelmi ininisz: tóriumban; változtassák meg azt a rideg; gépies szellemet, amely olyan dolgokat produkál, amilyeneket bátor voltam most elősorolni. Meleg szívvel és meleg '• érzéssel kezeljék a dolgokat. Ha valakit szolgálat közben baleset ér és Ibalesete következtében munkanélkülivé válik, azt